Ha a család költözése nem járható út, akkor a külföldre költözés kilőve (máshogy: a megszoksz vagy megszöksz lehetőségből marad a megszoksz).
Másrészt a linkelt blogbejegyzés arról szól, hogy a _fiatalok_ miért "nem verik a seggüket a földhöz" 130k-s kezdő fizetéstől. Úgy gondolom, hogy a "fiatalok" nem a három gyerekkel bíró személyeket takarja (igen, tudom, vannak kivételek).
Még egyszer mondom, hogy ha nem mégy külföldre, akkor két (értelmes, célravezető) lehetőséged van:
- megpróbálsz abból "dolgozni", ami van (130k-ból), és esetleg próbálsz előrébb lépni, több tapasztalatot összeszedni, stb.
- megpróbálsz egy olyan munkát keresni (akár a környéken, akár máshol az országban), ami fizetésileg jobban megfelel
Logikus módon, ha a 2. pont nem megoldható, akkor ugrunk az 1. pontra (kizárásos alapon). Itt is vannak választási lehetőségeid, de ez már eléggé a személyiségen múlik:
- állandóan hőzöngsz, a munkatársaid agyára mégy, a munkádat is egyre sz.rabbul végzed, mert folyamatosan sz.r a kedved - teljesen jó élet, irigylem az ilyen embereket
- megpróbálod elfogadni, hogy ez van, igyekszel abból gazdálkodni, ami van, és minél hamarabb előre lépni
- egyszerűen nem ezzel foglalkozol, hanem az élet napos oldalát nézed (nem az "utánam a vízözön"-módon)
Úgy gondolom, hogy a 130k-ból vidéken bármelyik pont választható, meg lehet értelmesen, jól, boldogan élni belőle. Valószínűleg nem lesz évente új ájfónod, nem lesz fél millás órád (max. ha az amerikai nagybácsitól nem kapsz egyet ajándékba), meg olyan hátizsákod sem, mint annak a parlamenti fickónak (hacsak ki nem guberálod a szemetéből), stb.