"Nem igazán értetted, mit írtam. Nem az a kérdés, hogy megtehetem-e, hanem arról beszélek, hogy noha megtehetem, nem teszem. Nem azt mondtam, hogy korlátozzuk a szólásszabadságot, hanem azt mondom, hogy eme szabadságommal nem élek azért, mert nem szeretnék másokat megbántani."
Értettem, de ebben a témában - a múlt hét után - csak két álláspont van: vagy kiállsza a szólásszabadság mellett, vagy nem. És ha nem, akkor - akaratlanul is - a terroristák álláspontját támogatod, a tettüket relativizálod.
Szerintem most nem szabad azon agyalni, hogy korrektül viselkedik-e valaki aki él a törvényes jogával, és hogy illő lenne az önkorlátozás, vagy bármi ilyesmi. Most nem, amikor a civilizációnk egyik alapján jelentő szólásszabadságot támadják, amikor a kultúránkat támadják fegyverrel, gyilkosságokkal.
Mert radikális muzulmánék azt akarják elérni, hogy ne mondhasd el, vagy legalábbis ne akard (merd) elmondani.
Ez az én véleményem
"Ugyanezt gondolom a holokauszt tagadás kérdéséről. Teljesen indokolatlan a szólásszabadság korlátozása. Normális körülmények között ez sem kellene tabu legyen, lehessen nyilvánosan vitázni róla"
Ezzel a tiltással kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Mert teljesen világos, hogy miért is van ilyen szabályozás (pontosan tudjuk, hogy kik és miért tagadják, és hogy mi a céljuk ezzel), de akkor se tudok egyetérteni egy ilyen korlátozással.