Ha bízunk a másikban, akkor mire fel a kételkedés? Ha meg nem bízunk benne, akkor miért tartjuk fenn a kapcsolatot vele?
Éppen ezért én sohasem voltam féltékeny, és őszintén mondom, nem akarom tudni, hogy lett volna-e rá okom, vagy sem.
Lehet, merészen hangzik, de azt is kérdezhetném, ha nekem a másik fél elad egy illúziót, és azt meggyőződéssel hiszem, akkor van különbség aközött, hogy ez az illúzió valóság, vagy sem? Avagy még másként: ha a másiknak valami oka volt arra, hogy ez megtörténjen, akkor annyival boldogabb lett az élete, ha nem tudok róla. Ha tudok róla, és bánt, az amortizálja a kapcsolatot, vagy véget vet neki.
A bizalom legyen teljes, ha ez nincs, akkor minek a kapcsolat. Ezzel arra utalok, hogy egy kapcsolatban féltékenységnek helye nincs, mert ha az megjelenik, akkor nincs bizalom, s akkor az egy színlelt kapcsolat onnantól.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE