Az informatika nekem ....

Címkék

Szerelem? Hobbi? Megélhetés? Szükséges rossz? Utálat tárgya?

Választások

Hozzászólások

Szerkesztve: 2025. 01. 31., p – 13:24

Érdekes mennyien csak pénzkeresetként élik meg, és szabadidőben élvezik :) Kiégés toronymagasan :D 

(vajon a "szakember hiány" kifejezés mögött mennyi a pályaelhagyó? :) )

-42-

Ez szerintem egyéni. Amikor már a munka része van és hobbiból mást csinálsz akkor még a hobbista élvezet oldala sincsen meg a szakmádnak és inkább lesz csak nyűg az egész ahogyan van.

végül felteszed a kérdést, hogy ha állandóan élvezem a törpe

9 lábú sánta pókfaj mentését amazóniában és csak a nyűg van a melóban a szerverekkel akkor a f…r nem a sánta pók a munkám? :D

-42-

Ezt jelöltem, mert itthon én döntöm el, hogy mit választok, pl. ansible vs. puppet, apache vs. nginx vs. lighty vs. bármi. A munkahelyen viszont adott a környezet. Beleértve a többé-kevésbé közeli munkatársakat is. Szóval azt semmiképp nem választanám hogy imádom. A "csak pénzkereset" közelebb van hozzá. Beleértve, hogy bármikor váltok ha fele munkáért dupla bért ajánlanak :)

Valahol megértem őket, ki lehet azért benne égni. Nagyban függ az is, hogy milyen intenzív a meló, pl. aki valami nagyobb projektet fejleszt, vagy valami nagyon sok gépes rendszert üzemeltet, vagy tesztel, és annyira sokat dolgozik, hogy ha hazamegy, vagy nem munkaidőben van, rá se bír nézni.

Volt régebben egy ismerősön még a 2000-es évek elején, Linux/Gentoo/rendszergazda tanfolyást csinált egész nap. Mikor nála voltam otthon, mutatja, hogy nincs számítógépe otthon. Először azt hittem hülye, de aztán én is elmentem vele a tanfolyásra, hogy pár napja hogy telik, hát, annyira lefáradtam, hogy majdnem befostam, akkor értettem meg, hogy tényleg azért nincs ennek gépe, mert rá se bír nézni, annyira kikészül munkaidő alatt. Nekem is ilyen sok tanfolyás per nap intenzitással kéne tolni, én is kivágnám az enyémet az ablakon, rá se bírnék nézni.

Torvalds is mostanság inkább búvárkodik, családdal van, meg gitárpedálokat forrasztgat, de úgy, hogy gitározni se tud. Gondolom mindegy már neki, csak ne Linux, kernel, programozás legyen, így 30+ év alatt már keresztben-hosszában ráunt.

Én egyelőre lelkes vagyok hobbistaként, de nem ebből élek, ennek ellenére is meg tudok belőle néha csömörleni. Tegnap éjszaka még jó volt, ma pl. 1 órát küzdöttem vele, meg felqrt idegileg, hogy nem volt net. Elég sokáig tartott szűkíteni (telóval, külső Wi-Fi adapterrel), mire kiderült, hogy tegnapi kernelfrissítés után eltört (mainline és LTS kernellel is) a dhcpcd és core dump keretében crashelt (pedig a dhcpcd valami 4 hónapja nem frissült már), de ez a terminálkimenetben nem látszott, csak a systemd status-ban vagy a dhcpcd logban, de ott legalább az is kiderült, hogy "Bad system call" miatt. Végül ip addr és ip route paranccsal oldottam meg kézi címkezeléssel, míg nem keresek másik DHCP klienst. Utálom, mikor így a semmiből megszopat, ritkán van, de akkor elegem lesz belőle. Főleg mikor az ember még reggel kómás, és így kezdi a napját. El is vette a kedvem mára.

The world runs on Excel spreadsheets. (Dylan Beattie)

Jó, az is igaz, hogy kiderült, hogy jelen esetben én okoztam magamnak a problémát, Arch-ból a Testing tárolókat használom, és szembe jött a legújabb verziós glibc, amihez még nincs semmi hozzáfordítva, és eltörte a dhcpcd-t. Mondjuk ez a fejlesztő hibája, mert egy ilyen csomagot, ami még nincs hozzáfordítva semmihez, nem a Testing, hanem a még bleeding edge-ebb Staging tárolóba kellett volna beletenni, vagy ha kész, minden hozzá van fordítva, akkor a Core-ba. A Testing nem erre való, hogy kiragadott, semmivel még nem kompatibilis csomagot odarittyentsen.

The world runs on Excel spreadsheets. (Dylan Beattie)

Régen még egészen sok hobbi projektem volt. Aztán rájöttem, hogy szeretek én még sok mást dolgot is csinálni és bőven elég nekem az, hogy ezzel munkahelyen foglalkozzak. Azóta hobbiként max akkor csinálok valami IT-vel kapcsolatos dolgot, ha az a másik hobbit támogatja.

Szerkesztve: 2025. 01. 31., p – 13:29

Másodikat jelöltem, de az első is illik rám. Talán jobban 10 évvel ezelőtt.

Kicsit kezdtem már beleunni az "eheti világmegváltó (UI, stb) frameworkbe", meg az állandó változásba.

De most, hogy az LLM-ek egyre jobbak, így új technológiák tanulása is egyszerűbbé válik, szintaxist se kell már unalmasan bemagolni, szóval most megint kezd érdekesebb lenni a terület számomra.

F ... F .. F!!! F!!!!4444

trey @ gépház

Engem meg gyikka valtoztatott ... de mar elmult.

Aki nem ebből él, és hobbiként sem érdekli, az mit csinálhat ezen az oldalon?

.... modern szénlapátolás. Az informatika alján lévők lapátolnak, a csúcsán lévők szállítószalagot konstruálnak, a szén pedig végeláthatatlanul áramlik a kemencébe.

:)

Egyetértek bizonyos szinten, de ennél azért bonyolultabb. Szoktam beszélgetni haverokkal, akik lényegesen kevesebbet keresnek nálam. Mindig mondják, hogy de jó nekem, hogy ennyit keresek.

Igen, jobb.

De ennek bizony ára van.

Márpedig a folyamatos tanulás, tudás naprakészen tartása.

Azok a haverjaim, akik nem keresnek ennyit, azok nem is tanulnak annyit. Elvannak a minimális kihívással rendelkező állásukban, alig-alig tanulnak új dolgokat. Az, hogy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra frissen kell tartaniuk a tudásukat, az túl megterhelő számukra. Inkább YouTubeoznak amikor épp nincs meló napközben.

Pedig mennyit rugdostuk a haveromat a sógorával, hogy kezdjen el szoftvertesztelőnek tanulni, megvan hozzá a kvalitása és még a kezdőfizetés is jobb, mint amit jelenleg keres.

De nem, nem akart a kényelmes, minimális mentális efforttal elvégezhető kis állásából elmenni.

Szóval igen, az informatika "modern szénlapátolás", de nem az egyszerűsége, hanem a (mentális) kihívásai miatt.

Nem hiszem, hogy ez egy jó leírása a dolognak.

Egyrészt, az, hogy valaki képes folyamatosan tanulni és folyamatosan fejlődik itt az miért egy ár? Ez lényegében egy jó dolog, ha van is nehézsége.

Másrészt meg szerintem emberek nem tudatosan választják azt, hogy passzívabbak és minimál erőfeszítéssel vergődnek át a dolgokon. Egy csomó dolog feltételeken múlik, környezeten, kontextuson, egy csomó már meglévő készségen, anyagi biztonságon. A legextrémebb példa, hogy hát miért nem megy el dolgozni a hajléktalan biztos nem akar dolgozni. De igazából az van, hogy az összes skillje levan épülve az alapokig, hiába csesztetnéd, hogy de csinálja. Egy olyan út kell, amin akkora lépések vannak, amiket meg tud tenni, ahol van némi öröm, ahol van valami háttér, amiről ellépve tud kockázatokat vállalni, tudja kezelni, hogy egy ideig kudarc van stb. szóval egy csomó dolog kell. Ahogy egy kód is ha nem fut, akkor nem sok értelme azt mondani, hogy miért nem futsz már, látszik, hogy nem akarod. Valami nincs a helyén. Legalábbis szerintem az nem reális, hogy valakinek lehetne több pénze, okosabbá válhatna, jobb lehetne az élete és nem akarja.

Ez is, hogy mit csinál az ember szabadidejében egy kulcs kérdés szerintem is. De szerintem azért youtube-ozik (meg nem mindegy mit youtubeozik), mert ennyi kezdeményező, meg teherbíró készsége van kigyakorolva. Tipikus a nyugdíjas helyzet. Egy csomó ember hirtelen elkezd lényegében semmit nem csinálni. Ez is jól mutatja, hogy egy csomó dolog kontextus, meg háttér skillek (pl élet szervezéséről, mozgatásáról, egyedül kezdeményezésről, amit eddig a környezet csinált). És a saját tapasztalatom is az, hogy voltak évek, amíg alig csináltam valamit, aztán valami változott környezetbe, mert szerencsém volt és hopp produktívabbá váltám.

És igen az egyik legfontosabb kérdés szerintem, hogy mi kell, hogy a sógorod el kezdjen mozogni, cselekedni. Baromi nehéz, de szerintem nem ennyi, hogy mert nem akarja.

Nagyjából egyetértek.

És csak hogy megvilágítsam: nem a haverom, vagy bárki hasonló helyzetben lévőt akartam a fentivel kellemetlen helyzetbe hozni, vagy lenézni. A célom a "szénlapátolás" kontextusba helyezése volt.

Nagyon sok ember csinál alacsony hozzáadott értékű / betanított munkát. A haver akiről szó van például az elmúlt 8-10 évben fénymásolóként működik a Canon-nál foglalkoztatva, egy nagy ügyvédi irodába kihelyezve (előtte pár évig first (second?) level supportosként dolgozott a Dellnél).

Abban a munkakörben a nehézség nem mentális, hanem az, hogy 1000 oldalakat kell olyan minőségben fénymásolni, hogy az elfogadható legyen egy bírósági tárgyaláson. Monotonitás tűrése is fontos ebben a munkakörben. És ez is szénlapátolás. Csak kevésbé fizetik meg. És mentálisan kevésbé terhelő.

Nyilván tudni kell, hogy hogy kell a fénymásolót beállítani, milyen margók kellenek, kell-e nagyítani, stb. De ez össze sem hasonlítható azzal a fajta mentális megterheléssel, ami az IT-ben jelentkezik.

Ez is, az is szénlapátolás.

De az IT jobban meg van fizetve, mert az nem csak betanított munka (általában), hanem a folyamatos, saját magad által elvégzett tanulás az, ami elvárt. És az elvárt tudásszint is nagyságrendekkel különböző a két esetben.

Szóval szénlapátolás mindkettő, csak az egyik inkább fizikai, a másik inkább mentális, és ennek köszönhető a különböző mértékű javadalmazás.

Csak ezt akartam fentebb megjegyezni.

Ezzel rendben vagyok teljesen! Csak szerintem az a rész egy összetett kérdés, miért van valaki egy adott szerepkörben. Szerintem, ha a sógor megkérdezi magától, hogy fénymásolni akar, itt van e abban a helyzetben, ahol a legtöbb értéket tudja e létrehozni, akkor nem hiszem, hogy azt válaszolja magának, hogy pont ezt akarja.

Egyébként ez maga érdekes, hogy ügyvédi irodának megéri a cannont bízni meg a fénymásolással. Meg az is meglepett, hogy még fénymásolás egyáltalán használt technológia.

Egyrészt, az, hogy valaki képes folyamatosan tanulni és folyamatosan fejlődik itt az miért egy ár?

Nem a képesség a kérdés, hanem az elvárás.

Azért ár, mert ez extra energiaráfordítás. Ugyan szeretek folyamatosan tanulni, és fejlődni, de nem feltétlenül a munkakörömmel kapcsolatos dolgokkal szeretném az agyamat dolgoztatni. Van más, érdekesebb dolog is az életben.

Ezzel a havernak nem kell foglalkoznia, mentálisan nem annyira megterhelő a munkája. Csinálgatja is a 3D printing projectjét, meg mindenféle hobbi biszbaszt a szabadidejében, én meg örülök, ha két összetett mondatot ki tudok nyögni egy-egy komolyabb nap után.

Szóval a folyamatos tanulás elvárásának az ára az az, hogy másra kevesebb kognitív energia marad.

Egyéb: ebből élek, valamennyire szeretem is, hobbiként imádom.

Most épp D. Az "imádom" akkor kivétel, amikor kényszerből kell megoldani olyasmiket, amiket a fizetett rendszergazda képtelen.

Attol fugg mennyi dokumentaciot kell irni aznap :)

Ezt jelöltem, ez állt a legközelebb: Ebből élek (imádom), ez is a hobbim (imádom)!

A pontosabban viszont ezt mondanám:  Ebből élek (imádom), szabadidőmben szívesen foglalkozom vele. De ha lehet inkább nem ezzel töltöm a szabad időmet. Elég a heti 40 óra.

Nem, de lehetne.

Szerkesztve: 2025. 01. 31., p – 22:11

Az “ebből élek, de hobbiként kösz nem” verziót nyomtam, mert gondolom ez a kedvtelés valami otthoni naprakész cuccos időtöltést jelenthet, vagy legalább hasonlót ahhoz, mint a munkád.

Ellenben ha a retró ág belefér (8bit->386), akkor viszont hobbijelzőm átvált, mert azt rendesen nyomom. Csakhát a megélhetésem IT-ja ettől nagyon messze áll.

Vortex Rikers NC114-85EKLS

Jah, kurvara kezdek kiegni szoval 3., pedig anno 1.-rol indultam, kar erte.

Ebbol IS elek, szabadidomben szeretek nem informatikaval kapcsolatos dolgokat vegezni.

Már nem ebből élek, hobbinak megmaradt, ha nem is olyan szinten, mint húsz éve.

imádom. 3 hobbim van: meccsrejárás, sakk és a programozás. ebben a sorrendben. mivel ez a sorrend, így a másodikat jelöltem

4 és fél éve csak vim-et használok. elsősorban azért, mert még nem jöttem rá, hogy kell kilépni belőle.

Megkérhetnék valakit, hogy az "Ebből élek (imádom), ez is a hobbim (imádom)!" lehetőséget legyen szíves úgy módosítani, hogy "Ebből élek (szeretem), ez is a hobbim (szeretem)!" legyen belőle?

Istent imádjuk, minden mást szeretünk vagy kedvelünk.

Előre is köszönöm.

@aszijg: Istent imádjuk, minden mást szeretünk vagy kedvelünk.

...

@mitch0: Ezen most átléptem, de megértelek. Ilyen ez az instán / tiktokon nevelkedett nemzedék :)

"Imádlak, féltelek, Oh drága szent haza." (Vörösmarty Mihály)
"S anyánkat, ezt az édes jó anyát, | Oh Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!" (Petőfi Sándor)
"Szétnéztem, és sehol se láttam Azt, akit oly híven imádtam." (Csokonai Vitéz Mihály)
"Ki vagy te márvány keblű szűz? | Bírván az istenek minden kegyét, Imádva férfiaknak általa, Szép és dicső …" (Vörösmarty Mihály)
...

Csak, hogy ne az instán / tiktokon nevelkedett nemzedéktől idézzünk.

Forrás: A magyar nyelv értelmező szótára - imád

Csak, hogy ne az instán / tiktokon nevelkedett nemzedéktől idézzünk.

+1, farizeusnak lenni nem modern találmány.

Amióta létezik kereszténység, azóta léteznek olyan keresztények, akik túlbuzgó álszentséggel akarják a tudtodra juttatni, hogy ők bezzeg Istennek tetsző életet élnek. Kíváncsi lennék, Isten vajon mit gondol róluk.

"Kíváncsi lennék, Isten vajon mit gondol róluk."

Abból ítélve, hogy úgy elpucolt innen, hogy ezer évek óta egy hang sem jött tőle, szerintem ég a pofája, hogy milyen AI modellt sikerült alkotnia. Mi valszeg csak egy PoC voltunk a számára, amit már el is felejtett. Ha isten képes tanulni, akkor az itt tapasztaltak alapján egy másik csillagrendszerben valószínűleg egy nálunk kevésbé idióta AI-t húzott fel, és azóta is velük társalog.

Minket majd beszánt, ha kell a bolygó.

Nem imádunk nem létező entitásokat.

A Linux nem ingyenes. Meg kell fizetni a tanulópénzt. / Az emberek 66 százaléka nem tud számolni! Gondoljatok bele, ez majdnem a fele!! / Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának. /  "Az udvariasság olyan, mint a nulla a számtanban. Egymagában mit sem jelent, de sokat változtat azon, amihez hozzátesszük." - Freya Stark 1893 - 1993

ebből élek, ha nem ebből élnék, hobbim lenne, de így hobbiként rá se tudok nézni... ¯\_(ツ)_/¯

Szerkesztve: 2025. 01. 31., p – 18:50

define informatika.

 

Amiből élek az is az informatika része. Igaz egy elég specifikus szelete :)

Másik része egyátalán nem informatika, de azért van rá igény, mert létezik az 'informatika' :) (pl: oktatás)

 

Ami a hobbim lehet az is az informatika része, de sokkal tágabb mint amiből élek! :)

Továbbra is hobbi. Szerencsére van lehetőségem érdekes dolgokat alkotni is, úgy hogy közben tisztességesen keresek vele. Nem cserélnék a római császárral se.

Hobbim amivel pénzt keresek?

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Ez a szakmám, de van más hobbim is mellette. (Sport, zene)

Szeretem az IT-t művelni hobbiként is.

 

Volt korábban egy olyan elméletem, hogy egymástól nagyon távoli dolgokat kezdek el megtanulni, mert kíváncsi voltam, mi sül ki abból, ha több nagyon eltérő szakmát/tudást ötvözök. Hasonlóan képzeltem el, mint amikor egy adott fémet ötvözünk másik fémmel.

 

Ezért jött a képbe a Zene és a Karate.

 

A zenéből elektronikus zene lett, aminek azért elég sok köze van az informatikához/műszerészethez/elektronikához.

A Karate pedig egy olyan időtöltés, amit többen is művelnek olyanok, akik szintén irodisták/informatikusok.

 

A végeredmény az lett, hogy egészen elmúlt a kiégéstől való félelmem. Bátran ajánlom másoknak is, akik a kiégéstől félnek, hogy kezdjenek el megtanulni valami egészen másik szakmát hobbiként, ami érdekes számukra! Nem fontos, hogy pénz legyen belőle, inkább az, hogy szeressék és gyökeresen más látásmódot igényeljen, mint amit most csinálnak.

Szoftverfejlesztőként dolgozom és szeretek IT-val foglalkozni szabadidőmben, de nem programozással, sokkal inkább retro hardverrel. Meg persze van még sok más hobbim is.

Az informatika elég nagy terület.

Van benne olyan amiből megélek, és van benne olyan ami a hobbim.
Szerencsére a kettőnek még némi metszete is van, bár örülnék, ha nagyobb lenne a metszet.
Mivel munkaként elég sok időt töltök vele, így szabadidőmben ha nem is hanyagolom, de többnyire a további hobbijaimat részesítem előnyben.

Ebből élek, de olyan vagyok vele mint Gollam a gyűrűvel. Imádom és gyűlölöm, attól függően hogy éppen melyik (képletesen) skizofrén énem van a felszínen. Persze az is lehet hogy attól függ épp mit kell csinálni. Nem, orvos még nem látott.

Valaha ez volt a hobbim, de 25 év alatt találtam más, sokkal izgalmasabb dolgokat amikkel szintén lehet foglalkozni, úgyhogy háttérbe szorult erőteljesen.

szerintem nem letezik olyan munka, amit az ember sokaig (evtizedekig) tud imadni, mindenbe bele lehet fasulni egy ido utan. de cafoljatok meg ha tudtok!

Nem ebből élek, de a munkám kapcsolatban van az ipari automatizálással.

Annyira szeretem, hogy képes voltam 48 évesen beiratkozni az egyetemre. Mások szerint ez már beteges.

És ha valaki pusztán időtöltésként egy saját szkriptnyelvén írt segédprogramot átír GW-BASIC-be, majd azt FORTRAN66-ba? És ezek után az eredetit átírja Pythonba, majd azt Bash-szkriptbe? És mindezután az eredetit ismét átírja, de most Pascalba és ezt ALGOL60-ba? Ugye, hogy ez is normális? Egy barátom kérdezi.

Biztosan nem beteges, hanem inkább tisztelendő. Kollégám a napokban csinált még egy diplomát, rendes műszakit, nem büfé-ruhatár kamu szakmát, én csak tisztelni tudom a kitartása és az elhivatottsága miatt. Ez szerintem nem egy betegség tünete, hanem annak a jele, hogy valaki tényleg komolyan veszi a szakmáját, és rohadt jó akar lenni benne. Ez pedig tisztelendő. 

Nagyon köszönöm! Ipari informatikus technikus képzésre akartam menni, de az egész országban nem indult el se ez, se hasonló nem nappali képzés (mindenhol kevés volt az érdeklődő). Az egyik PLC-programozó kollégám szerint  csak a papírért mentem volna technikusnak. Elgondolkodtam rajta és igaza volt, ezért jelentkeztem üzemmérnök-informatikus alapképzésre. Itt már tanulok olyat, ami tényleg új és szükségem is van rá.

És ha valaki pusztán időtöltésként egy saját szkriptnyelvén írt segédprogramot átír GW-BASIC-be, majd azt FORTRAN66-ba? És ezek után az eredetit átírja Pythonba, majd azt Bash-szkriptbe? És mindezután az eredetit ismét átírja, de most Pascalba és ezt ALGOL60-ba? Ugye, hogy ez is normális? Egy barátom kérdezi.

Az egyest válaszottam, bár az "imádom" kicsit erős, viszont a "szabadidőmben szívesen foglalkozom vele" meg nagyon kevés. Ez az életem (lassan 46 éve ezzel foglalkozom), egyre kevésbé imádom, de nem nagyon értek máshoz. Szabadidőm jelentős részében is ezt csinálom, de egyre több időt töltök a gyalupad mellett fúrás-faragással.

Én hobbiként szerintem amíg ebben a világban vagyok, vagy valami baleset nem tesz keresztbe, ezt fogom művelni.

Sajnos munkaként már korántsem ilyen szerencsés a helyzet. Régen munkaként is szerettem. Ahol most vagyok, a céget is gyűlölöm, és a munka is lélekölően szar. De ezért fizetnek. Ha jobb helyet találok, a munkámat is ismét szeretni fogom. Remélem sikerül megugranom mielőtt lehúzzák a rolót.

Egyrészt ebből is élek (imádom), hobbim / szerelemem is. Emiatt igyekszem nem munkamániás IT szakbarbárrá válni - több-kevesebb sikerrel.

Mindazonáltal sokszor a hátam közepére se kívánom. Ennek egyrészt a sok "zseniális" kolléga (üzemeltető, fejlesztő is). Tisztelet a kevés kivételnek, akik miatt nem ráncolom a homlokomat a butaságaik, hozzá nem értésük miatt. A pedagógiai és empátia érzékem miatt természetesen figyelembe veszem a kollégák előéletét, szakmai tapasztalatát. Mást várok el egy kezdőtől, mint egy 20+ éve a pályán lévőtől.
Sajnos IT-ban is egyre nagyobb a kupleráj, egyre több a kókler. Ezért többször elgondolkodtam már pályaváltáson. Csak hát a többi pályán is van "szakértő" bőven...

Ebből élek, alapvetően szeretem is de egyre kevésbé. Semmilyen flame kirobbantója nem akarok lenni de egyszerűen nekem már nem arról szól az informatika mint amibe ~10 éve beleszerettem és egyre kevésbé érzem azt, hogy én ezt még 30+ évig akarnám csinálni.

Sajnos máshoz egyelőre nem értek annyira, hogy megéljek belőle legalább ugyanilyen "jól" de egyre erősebben érik bennem a gondolat a tanulást és karrierváltást illetően nem IT irányba.

+1.

Melyik az a szakma / szakmák, amelyekben
- az IT-hoz hasonlóan fizetnek
- az ember használhatja benne az agyát is
- nem illegális, üldözendő tevékenység
- nem káros az egészségre
- nem unalmas
- az ember kiélheti benne a kreatív énjét
- akár elkerülheti az emberek nagy részét is (lásd: introvertált / emberkerülő személyek)

Ha kiatlagoljuk, akkor lehet hogy kb. ugyanaz jon ki. De nagyobb a szorasa.

A jogasz/ugyved szakmaval az a baj, hogy sokaig tart, mire beindul. Diploma utan evekig gyakornokoskodnak kb. minimalberert, mire eljutnak oda, hogy egyaltalan onallosodni tudjanak. De ha egyszer beindul, akkor azert nagyot tudnak szakitani. Pl. ingatlan adasvetelkor szazalekokert dolgoznak, mikozben az ingatlanok erteke tobbszorozodott az utobbi evekben. Ha egy tarsashaz osszes lakasat "megnyeri", akkor a szerzodesekben csak a neveket es nehany adatot kell atirnia es dol a le.

Azt nem tudom de én autófényezésen gondolkozok. Régóta tetszik és foglalkoztat, nagy autóbuzi vagyok, és a saját autóm felújítása során tudatosult bennem hogy rohadt nagy igény van jó fényezőre aki igényes is. Megélni rohadt jól meglehet belőle (kezdeti időszakban is lazán keresnék annyi pénzt mint most IT-sként, vállalkozóként, saját műhellyel meg pláne de igen jelentős tőke kell az induláshoz) , gógyi is kell hozzá, semmiképp nem illegális (bár amit az én autóm fényezesével művelt egy korábbi szaki azért minimum 2 év Guantanamo járna), kreatív is. Az emberi faktor biztos nehéz része tud lenni mert "néha" az ügyfél is tud nagyon f.sz lenni és valószínűleg nem is túl egészséges a festék, higító, lakk, stb felhőben úszni a sok védőfelszereléssel sem.

Másik a kamionozás lenne (gyerekkori buzéria) de családalapítás előtt állva ez sok szempontból tűnik hatalmas kapufának.

Nagyon sokáig az 1. volt igaz, de mára kicsit kiöregedtem belőle, így valahol az 1-3. között: Továbbra is szeretek foglalkozni vele fizetett munkaidőben, de azon kívül már nem szívesen áldozok rá.

"Probléma esetén nyomják meg a piros gombot és nyugodjanak békében!"

Ebből élek és szeretem (mert kreatív gondolkodást igényel és általában egy másik szakmát is behatóan megismerhetek), de azt hozzá kell tennem, hogy csak bizonyos feltételrendszer mellett. Alapvetően fejlesztő vagyok, és szeretem azt az érzést, hogy a produktum hasznos, komoly feladatot lát el (ez jelenleg stimmel). De a terület nem mindegy. Azt a nyomást nem különösebben szeretném érezni, hogy emberélet múlhat egy hibán (értsd: pl. nem szívesen dolgoznék mondjuk egy atomerőmű vezérlőrendszerén), ez nem azt jelenti, hogy slendrián vagyok vagy ilyesmi, de így azért jobban alszom. A határidők jelentette nyomást alapvetően jól kezelem, viszont ha hirtelen kell egy éles rendszerben fellépő problémát megoldani, az komoly "energiavámpír" helyzet, ilyen esetben általában arra a napra készen is vagyok, egyéb hasznos tevékenységet nem nagyon tudok elvégezni (vázlatos példa: 10 órakor szólnak, hogy egy állomány betöltése hibára megy, 12-re készen kell lenni vele, hogy az ügyfelek ne vegyenek észre semmit - adatelemzéssel kideríteni, hogy egyáltalán mi történik, abból rájönni, hogy a forrás rendszer módosított valamit, amit felénk nem kommunikált le a köztes szervező, mert úgy gondolta, hogy nem fontos, erről egyeztetni, kijavítani, letesztelni, SOS élesíteni, miközben a terület gazdái érthető okokból elérhetetlenek [Murphy...] - megtörtént eset alapján, szerintem a mai napig erre vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült megugrani 🙂).

Szabadidőmben csak ha nagyon muszáj, akkor foglalkozom vele.

Ebből élek (imádom), szabadidőmben foglalkozik IT-val is, de főként más hobbijaim vannak.