A kényszeres telefoncsekkolgatás szerintem ...

 ( trey | 2017. május 15., hétfő - 12:24 )
gáz (rám jellemző)
21% (89 szavazat)
nem gáz (rám jellemző)
9% (37 szavazat)
gáz (rám nem jellemző)
46% (194 szavazat)
nem gáz (rám nem jellemző)
10% (42 szavazat)
Nem tudom, én csak egy sajt vagyok.
14% (60 szavazat)
Összes szavazat: 422

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Ram nem jellemzot jeloltem, de ha nagyon oszinte akarok lenni, akkor igazabol lehet, hogy jellemzo.

Inkabb ugy mondanam, hogy nem csekkolom kenyszeresen, viszont altalaban a kezem ugyeben van.

+1

gáz (rám jellemző), de eddig nem ismertem be
Már beismerem, és teszek is ellene, kényszerítem magam, hogy nem nézegessem. Pár hónap alatt elég jól leszoktam, már egyre ritkábban jut eszembe.

Kaptam mar nehany megveto pillantast a hasonlo parbeszedek utan:
- Villog a telefonod!
- Hadd villogjon.
- De nem nezed meg?
- Elobb-utobb biztosan.

--
http://blog.htmm.hu/

+1 :D
Csippan, majd a led színéből látható a prioritástól és a helyzettől függően reagálok rá vagy sem.

Szintén, mondjuk leginkább messenger csipogás miatt. Számomra a messenger nem a fontos és sürgős üzenetek platformja, majd ha olyan kedvem lesz elolvasom és válaszolok is rá. Van hogy nem is válaszolok, főleg ha kész tényként közölnek valamit, akkor csak tudomásul veszem. :)

Ha a kényszeres = akkor is nézegeted, ha nem keresett/üzent senki
akkor az gáz, de rám nem jellemző.

Ha már az is kényszeres, hogy ha csipog, azonnal megnézed ki vagy mi az és mit akart, akkor rám is jellemző, de szerintem ez nem gáz. Ezért van mindig nálam.

Ha nem érdekel, nem tudom/akarom felvenni/megnézni akkor tőlem akár még percenként "csöröghet" is, mert ilyenkor néma üzemmódba teszem, és nem izguok amiatt, hogy vajon ki kereshetett közben...

--
zrubi.hu

Azt mondtam, hogy nem gáz. De nincs is ilyen a környezetemben. Az ismerőseim körében is csak egy.
Szóval ha sokkal több lenne és elérné az ingerküszöbömet, akkor lehet, hogy gáznak tartanám.
Van úgy hogy egész nap meg sem nézem a telefonomat. Ha nem csörgött, nem pittyent, akkor nem kerestek. Az e-maileket meg jobban szeretem PC-n nézegetni.
--
Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

Harmadik kiegészítve azzal, hogy időnként simán otthon felejtem és nem érzem hiányát.

Ez néha velem is előfordul. Az az egy ember aki folyton a telefonon lóg meg bíztatott, hogy menjek érte haza, majd ős szól a főnöknek ha keresne, hogy miért mentem el. :D
De a telefon megvárt estig ott az asztalon ahol hagytam. :)
--
Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

Gaz, es ram nem jellemzo, mar.
Egy idoben potcselekves keppen neztem mindig az emaileket, sms-eket notificationoket, par site-ot amit latogattam.
Aztan tudatos erofeszitessel leszoktam rola.
SMS, hivas megjelenik a fitbitemen is, naptarbol event, szinten, a tobbi meg nem fontos. Potcselekvesnek inkabb setalok egy kicsit.
A legtobb cucc notificationjet le is tiltottam, illetve nem engedek hangot/rezegest adni neki, csak noveli az appon a szamlalot, es igy akkor foglalkozok vele, ha raerek, nem amikor az app akarja :)

Okoskarkötő óta néha azt se tudom hova rakom le a telefont a lakásban meg az irodában, mivel az értesítés még a falon és emeleteken át is átér ha nem megyek túl messzire.
Persze ha elkezd zizegni a miband, hogy hívnak akkor van pánik, hogy "basszusbasszus, hova raktam a mobilom??" :D

+1 :)

Kérdés itt, hogy mennyire van folyamatosan mobil neten a telefon. Ez megnehezíti eléggé az önkontrolt :)

Vannak ennek fokozatai, aki nalam jobban csekkolgatja, az mar gaz, aki csak pont annyira, mint en (ne legyen tele orakon at megvalaszolatlan dolgokkal), az nem :)

Naponta jön 1-2 SMS-em, ebből az egyik jellemzően akkor, amikor bekapcsolom a telefonom. Ezeket elolvasom, válaszolok is rájuk. Ha csörög, felveszem, feltéve, hogy egyáltalán meghallom, s nem kerékpáron suhanok zenét hallgatva. Más kommunikációt nem folytatok rajta, hiszen butatelefon. :) Szóval rám nem jellemző. Leggyakrabban az órájára nézek, mert nem hordok karórát. De az sem annyira gyakori, hogy kényszeresnek legyen nevezhető.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Mióta szétbarmolták a facebook messenger-t azóta egyáltalán nem.

Jött ugyan is a zseniális ötlet, hogy a webes felületet nem lehet elérni telefonró, csak ha telepítesz hozzá egy App-t ...
Amiben az a legjobb, hogy kapsz egy rakás értelmetlen ficsőrt. Cserében lassítja és meríti a telefont, de olyan szinten hogy havernak S7-EDGE-en képes szaggatni.
A legjobb hogy egésznap csörög csattog pittyeg zaklat, szóval ment is az uninstall.
Az irónikus, hogy "instant messenger" a neve mégis jó pár ismerősömmel erre válaszolunk utóljára, ha valami fontos az e-mail gyorsabb...

-------------------------------------------------------------------------
Nem, de lehetne.

Nem gáz. Mindenki azt nézeget amit akar.
Van aki újságot, van aki hirdető táblát, van aki csillagokat, van aki a telefonját...

Én amúgy olyannyira nem nézegetem, hogy van hogy harmadnap veszem észre hogy hívott valaki :D

Van olyan, aki kényszeresen újságot kapdos a kezébe pótcselekvésként napi több tucat alkalommal? Nem hiszem. Szerintem te nem érted a kérdést.

--
trey @ gépház

De, probléma. Egy példa, hova vezethet ez:
egy osztályban mondtam órán, hogy a telefonokat rakják szépen el. Jópáran mondták, hogy de ki van kapcsolva/le van némítva/le van zárva/stb. Kérdem, hogy akkor nem tökmindegy, hogy ott van, vagy nincs. Válaszuk: jó, ha látom, hogy ott van, meg néha jó végigsimítani. Ha nem látom, akkor rossz érzés.
Úgy gondolom, hogy ez már elég durva probléma, gyakorlatilag egy tárgy iránt alakult ki (lelki) függőség. A kényszeres "csekkolgatás" (azaz a telefon nem jelzett, nem hagytad ott másfél órára, amíg bárki is kereshetett) hasonló.
Ha egy nap nem olvasom el az aznapi újságot, nem támad ezzel kapcsolatban rossz érzésem. Gondolom, aki a csillagokat nézegeti, szintén ki tud hagyni néhány éjszakát anélkül, hogy rossz érzése lenne (leszámítva nyilván azt, akinek a munkájából kifolyólag kell az újságokat és a csillagokat szemlézni :) ).

Az egésszel az a gond, hogy nem emberekkel foglalkozunk közvetlenül. El lehet menni valakihez, lehet közös programokat csinálni, meghallgatni a másikat, figyelni rá, segíteni az életét, örülni neki, mondani dolgokat, amire nem is gondolt, mert ugyanazt a dolgot mi kicsit más aspektusból látjuk, mint ő. Ezek a lehetőségek aztán nem tartanak örökké. Nem a nagymama, nagypapa sírját kell látogatni rendszeresen, hanem vele beszélgetni, neki örülni, amíg él.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Nyilván ez is gond.

Azon méláztam, hogy a másikkal való törődést, szeretetet váltja fel a tárgyak iránt érzett vonzalom, mint pótcselekvés, s ez nem jó. Mondjuk egy telefonnal kevesebb a konfliktus, konfrontáció, mint egy emberrel, ha csak az nem, hogy nem az elvárások szerint működik.

Lényegében egyetértésben azzal, amit írtál.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Ja, értem.
Persze ezek már korábban is léteztek, csak vicc formájában. Lásd "miért jobb az uborka a férfiaknál" ill. a "miért jobb a sör a nőknél" kérdéseket :)

Reggel tömegközlekedtem, szentendrei HÉV. 12-13 éves srácok ülnek egy boxban négyen. Osztálytársak voltak, ismerték egymást. 2 szót nem beszéltek egymással verbálisan 20 perc alatt, inkább a messengeren kommunikáltak, de ott természetesen egymással. És számtalanszor tanúja vagyok ilyen és hasonló eseteknek.
Valahogy kezdenek végképp eltűnni/megszűnni az egymás közti direkt emberi kapcsolatok.
Persze, haladni kell a korral, de azért ez így nagyon szomorú.
Nagyszüleim sajnos már nem élnek, de őket is mindig látogattam, ahogyan azt teszem a mai napig is a szüleimmel. Nem távkapcsolat, nem facebook, nem telefon, hanem személyesen.

Bevallom, fiatalabb koromban kevésbé érzékeltem ennek fontosságát, az emberi kapcsolatokat túl természetesnek, evidenciának, olykor tehernek gondoltam ahhoz képest, hogy múlandó értékként tekintsek rájuk. Aztán idővel változott ez bennem. Nyilván az is közrejátszik, hogy eltávoztak olyanok, akiknek a léte olyan természetes volt, mintha ittak volna az örök élet elixírjéből, de hát mint kiderült, nem.

Viszont középiskolás koromban, illetve az egyetemi évek alatt emberi szóval, egymásra nézve, figyelve kommunikáltunk. Semmi bajom a technológiai fejlődéssel, elvégre a szakmám valahol, szeretem hekkelgetni a gépemet is, de nem cserélem le az emberi kapcsolatokat a gépi kommunikációra. Tény viszont az is, hogy hamarabb írok egy e-mailt az öcsémnek, vagy ő nekem, ha valamit kérünk egymástól, mint, hogy elmenjünk egymáshoz. De ettől még találkozunk élőben is, nem lehet például fúrógépet ssh-n odaadni. :)


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

> inkább a messengeren kommunikáltak, de ott természetesen egymással

off: mások beszélgetéseit kilesni a hátuk mögül nem korrekt

+ lehet, hogy tobben is voltak abban a csoportban, es igy igazabol kozossegiebbek is voltak, hiszen ahelyett, hogy csak onmagukra koncentraltak volna, inkabb vallaltak a potyogessel valo veszodest, hogy igy a tobbiek se maradjanak le semmirol.

Ok.

Esélyem sem lett volna kilesni őket, mivel nem a hátuk mögött ültem. A gesztusokból, viselkedésből, egymásravigyorgásból jött le, hogy egymással messengereznek. De mindegy.

Reggel tömegközlekedtem, szentendrei HÉV. 12-13 éves srácok ülnek egy boxban négyen. Osztálytársak voltak, ismerték egymást. 2 szót nem beszéltek egymással verbálisan 20 perc alatt, inkább a messengeren kommunikáltak, de ott természetesen egymással. És számtalanszor tanúja vagyok ilyen és hasonló eseteknek.

Én is látom mindezt, ám én látok benne "jót" is:
Nem az egész HÉV közönséggel osztják meg az nem feltétlenül publikus dolgaikat, csak akivel akarják ;) - meg persze a facebokon keresztül a fél világga is, de ez most mindegy.

És legalább nem ordítoznak, és nem zavarnak mást mindezzel. Sőt lehet közben még zenét is hallgatnak...

Mi is másként csináltuk a dolgainkat, és a mi gyerekeink is máshogy fogják. Nincs ezzel azért akkora gond.

Én pl még emlékszem, hogy a hagyományos, régi, elavult, internet nélküli BUTA mobiltelefont is bunkofonnak hívtuk. És kőbunkónak számított aki tömegközlekedési járművön telefonbeszélgetett. Egészen addig amíg mindenkinek nem lett mobilja :D

Szerintem.

--
zrubi.hu

Idézet:
És legalább nem ordítoznak, és nem zavarnak mást mindezzel.

Úgy gondolom, a néma csöndben messzendzselünk ill. az ordítva kommunikálunk között vannak átmenetek, legalábbis hangerőt tekintve.
Bő 10 éve én is rendszeresen tömegközlekedtem két város között, ekkor még nemigen voltak ilyen készülékek, mégse volt ordibálás. Volt egy alapmoraj, az egymás mellett ülő ismerősök (vagy akár ismeretlenek) egymással beszélgettek. Manapság inkább néma csönd van, mert az utasok nagy része belemerül a saját kis világába.

Hármas metrón esélytelen beszélgetni. Egyesek teszik, növelve az alapzajt. Az én hallásom pedig nem a legjobb, tehát ilyenkor ha valakivel utazom, akkor szépen mosolygunk, és azt a pár másodpercet használjuk ki a kommunikációra, amikor megáll a szerelvény. Vaaagy, ráírok mobilon.

Idézet:
Hármas metrón esélytelen beszélgetni

A metró hangja miatt? Vagy az utazóközönség miatt?

A metró hangja miatt sem, de az se segít amikor mások megpróbálják az alapzajt túlkiabálni :)

Jaja. Ha ketten utaztok egy szerelvényben, akkor is kicsit hangosabban kell beszélni :)
Egyébként igen, ez ilyen: egy tömeget egy zárt térben hagysz, elkezdenek beszélgetni, és ha nincs szabályozás, a hangerő folyamatosan emelkedik.

Inkább gáz, mint nem. Ugyanakkor szituációtól is függ.

Randin, megbeszélésen, haverokkal vagy családdal közös kikapcsolódás közben gáz.
Amikor az ember egyedül van, és ráér esetleg épp unatkozik, akkor nem gáz.

Nem gáz, hanem szenvedélybetegség, függöséget okoz.

--
robyboy

(x) Nem tudom, én csak egy sajt vagyok (=nincs okostelefonom).

Amúgy szerintem gáz.

még jó hogy van rajta óra!

Csak nem szabad elfelejteni, hogy a GCalendar ikonja statikus. ;)

Nálam nem az (LineageOS).

Nálam sem (Nexus féle Android)

-- dedup --

Munkaidőben kötelesség utána viszont ki van kapcsolva. Ismerős, rokon hív a vezetékesen mindenki más meg várjon reggelig. És nagyon gáz, ha valaki baráti, családi összejöveteleken a telefonját checkolgatja.
Amíg nem kapcsoltam ki nem volt magánéletem állandóan azt néztem, mindenki hívogatott. Pár ember még mindig nem tudja felfogni miért nem veszem fel akár hajnal kettőkor vagy hétvégén, miért nem válaszolok, és ,hogy hogyan képzelem én ezt. Ezekkel nem tudok mit kezdeni, de nem érdekelnek. Sokkal hamarabb rá kellett volna szoktatni erre a partnereket. Eleinte nagyon frusztrált voltam, hogy vajon ki keresett, mit akart. Most már megszoktam.

félig off:

miért nem lehet androidon elnémítani a vibert a telefon teljes elnémítása nélkül?
--

csak. Ennyi.

Ezt a vibertől kérdezd mert náluk van a probléma, ezt szvsz appon belül kellene megoldani, mégse lehet apponként csúszka a droidban, így is van 3 féle.

> mégse lehet apponként csúszka a droidban

már miért ne lehetne, ios, jó reggelt

Droidon nem lehet, ez is egy feature, nem hiányosság.

"Droidon nem lehet"

Már hogyne lehetne, talán a 6-os verzió óta lehet szabályozni a beállításokban, vagy az értesítésnél hogy az hogy adott app értesítései hogy viselkedjenek (hogy jelenhetnek meg, adhatnak-e hangot, stb)

Lásd:
http://i.imgur.com/MatbWic.png

FYI:
"miért nem lehet androidon elnémítani a vibert a telefon teljes elnémítása nélkül?"
"Ezt a vibertől kérdezd mert náluk van a probléma, ezt szvsz appon belül kellene megoldani, mégse lehet apponként csúszka a droidban, így is van 3 féle."
Lásd fentebb.

Olvastam, és? El lehet némítani, droidon meg lehet oldani, van apponként csúszka, és nem kell megkérdezni vibertől.

"gaz, de telefonos ugyeletben vagyok"

bar attol fugg, mit jelent a csekkolas jelen esetben :)

first world problems @ fejlődésmániásék

Mennyivel kevésbé kényszeresebb, hogy te folyton csekkolgatod a hup-ot, hogy találj egy bejegyzést, ahová elsütheted ezeket a bölcs megszólalásaidat :)

ez nem kényszer

ez világmegváltás

Azt nem itt kellene tenned, tudod jól.

Én minden csipogást push értesítést letiltottam kikapcsoltam. Akkor nézek rá a dolgokra amikor épp eszembe jut.
Jobb így.

Amióta megölte magát a céges Lumiám, visszatértem a kőbunkó Concorde Raptor P60-asomhoz.
A ratyi csengőhangjával most én vagyok a legnépszerűbb, nem az uncsi mp3-ak, chiptune vazze.

--
robyboy

Gáz. Rám jellemző, új telefonnal, egy-két napig.
--
"Always code as if the guy who ends up maintaining your code will be a violent psychopath who knows where you live." John F. Woods