Lobelt Ledfold


Ógon
Dojgon
Dojné
Hará
Masors
Bárme
Rehaj
Temlé
Külkül
Dömez
Tadal
Taré
Giré
Gidalt!

De rég írtam ide bármit is...
Tegnap volt értkezlet. Hát, ha szt mondom, kurva érdekes lesz az elkövetkezőkben tanárnak lenni, ha leendő királyunk tervei valóra válnak, azzal keveset mondtam. De persze törekedjünk arra, hogy a tanári pályát életcélként kedveltessük meg a tanulókkal. Most van két tanuló, aki kémiatanárnak készül, hát, vigyázok rájuk, mint kotlós a csibéire. Még kotyogok is nekik.
Szartó, mortális
Gergő fiam nagyot fejlődött az eltelt időkben, jelenleg már a lépkedést gyakorolja. Meg a papírok elfogyasztását. Olvasni is szeret, bár nála ez mg kimerül a lapozgatásban, ami néha szakadás nélkül is sikerül. Viszont sok szokásomat átvette, például a neki szánt könyveket hason fekve "olvassa" és kommentálja.
Akárhogy is, öröm nézni, ahogy fejlődik, egyre újabb dolgokat fedez fel.

Egyik délután
Megyek az utcán
És látom,
Nem fütyülnek rám

Egyik lábam itt,
A másik meg ott
Felettem
Repül a samott.

Van még egy állásom, részmunkaidőben egy gimnáziumban tanítok. Aranyos a fiatalság, de sajnos azt veszem észre, hogy már kezd népbetegség lenni a mindent készen elvárás. Ez különösen ott érhető tetten, amikor két különböző tantárgy ismereteit kellene összekapcsolni, konkrétan másodfokú egyenletet meg tud oldani matekórán, de kémiából már megszenved vele. Pontosabban nem tudja, hogyan kellene megoldani. Azért találkozom még érdekes meglátásokkal,például:
Q: Az alumínium egy mrgező fém, ennek ellenére az evőeszközöket mégis alumíniumból készítik. Mi lehet ennek az oka?
A: Amfotériával van bevonva...

Cuncika is itt hagyott minket. Szegény, az utolsó takarítás után pár nappal távozott az örök szotyimezőkre. Nyughelye édesanyáméknál a birsalmafa alatt van, egyelőre egy karóval megjelölve.

Szomorú dolog, amikor olyanok távoznak az élők sorából, akik sokat jelentettek nekünk. Cunci emlékére este DIO-t akartam hallgatni, akkor tudtam meg, hogy ő is távozott közülünk. Egyre hosszabb a lista, nekem is rá kellett döbbennem, hogy vénülök.
DIO - This is Your Life
Hammerfall - Glory to the Brave
Gyakran gondolkozom azon, mi marad utánam. Vajon lesz-e, aki emlékezzen rám, mit hagyok magam után? Mi lesz mindazon dolgokkal, amiket kedveltem, amikhez ragaszkodtam? Mi lesz azokkal, akiket kedveltem, szerettem? Mi lesz abból, ami ÉN voltam?
Candlemass - The Edge of Heaven
BATHORY - Wheel of Sun
Burzum - Tomhet
Black Sabbath - Lonely is the Word
Rainbow - Temple of the King
Candlemass - Samarithan
Manowar - Sword in the wind
Manowar - Master of the Wind
Szárazak szemeim

Hozzászólások

Azok nem csak a Rózsa elképzelései? Persze mindegy, kié...
Vannak benne azért jó elemek, de a nagy része ... khm...

Most van két tanuló, aki kémiatanárnak készül, hát, vigyázok rájuk, mint kotlós a csibéire

Jó ilyet olvasni. Én 8 évig készültem kémiatanárira, az utolsó két évben nem volt hét, hogy fejemhez ne vágták volna, mekkora hülyeség ez.
--------------------------------------------------------------------------
"Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok" (Woody Allen)

Nekem nem, szerencsére édesapám is az. :) Első könyvem a Riki-tiki-tévi volt, a második párhuzamosan az óvodai 111 magyar népmese és otthon a Nyilasi-féle szervetlen kémia. Meg a Mátrai-féle Optika. :) Az óvónőt tisztára kiidegeltem, eleinte azt hitte, antiszociális vagyok, négy évesen olvastam, de hónapokig nem hitte el. Aztán egyszer kijavítottam a felolvasását, és igazam volt. :)
--
Fight / For The Freedom / Fighting With Steel

Cuncikáért részvétem, dehát ilyenek ezek a kis szőrcsomók, max. 2 év a szvatossági idejük. Utánna lejár a rugó...
Kémiatanár... brrr... a leghálátlanabb dolog. A diákjai utálni fogják (még azok is, akik kényszerűségből tanulják), pénzt meg alig fog keresni. Addig meg szarrátanulja magát. Akkor már inkább menjen gyógyszerésznek (:D). Kémia lesz ott is bőven, és legalább pénz is lesz a háznál. Ja, és az egyetemi tanárság sincs kizárva.

----------------------------------------------------------
"One should strive to achieve; not sit in bitter regret."
www.xonotic.org