Aspiek egymás közt

Vicces dolog ez az Asperger-szindróma. Pontosabban az "áldozatai". Az egyik legviccesebb dolog bennük az infantilis vonásaik, azon belül is, ahogy különlegessé akarják magukat tenni. Rendszeresen felemlegetik, hogy mennyivel magasabb egy aspie intelligenciája, hány és hány kiemelkedő személyiség volt "beteg". Eközben valahogy elfelejtkeznek arról, hogy milyen magas közöttük a szexuális deviánsok* száma.
Ez utóbbi annak kapcsán merült fel, hogy pár napja, két, egy kimondottan ezen szindrómában "szenvedőket" segítő csoport tagja esett egymásnak. Az eredmény egy halott, és egy tettes aki nem ismeri el a bűnösségét.
Végignézve a híreket, jól látható, hogy az elmúlt pár évben, mind több és több olyan bűneset fordul elő ahol az autizmusnak ezen fajtáját, Jókerként próbálják elsütni a büntetés megúszására. Szerencsére, a bírák a legtöbb esetben elég jól állják a sarat, és így ezen kísérletek kudarca nem erősíti az öndiagnosztizált retardok egóját. Az is pozitív, hogy van olyan bűnöző is, akik ezen betegségben szenved, és úgy véli, az embernek ettől függetlenül szembe kell néznie a tettei következményének. Mivel nő azon félreszocializált embertársunk száma, akik csak egy jó kifogást keresnek a devianciáikra, ezért jó lenne ha a köztudatba ez a betegség is kellően negatív formában kerülne be.

* Kapcsolódó szakirodalom:
Sexual Offenses and Asperger's Syndrome: Diagnosis and Treatment Implications
T. Jambroes, H.L. Van and A. van de Ende
Aggression and sexual offense in Asperger's syndrome
Kohn, Yoav; Fahum, Tarek; Ratzoni, Gidi; Apter, Alan
Challenges to Treating Adolescents with Asperger's Syndrome Who are Sexually Abusive
Frances Raya; Christina Marksa; Helen Bray-Garretsona

( kikke | 2010. 10. 03., v – 14:22 )

A latexruha manapság sokkal veszélyesebb tényező - ha már célkitűzésed a köztudat félreinformálása, jó lenne ha ezt se hagynád ki.

( Hevi v | 2010. 10. 03., v – 17:01 )

"Mivel nő azon félreszocializált embertársunk száma, akik csak egy jó kifogást keresnek a devianciáikra..."

+1

( flimo | 2010. 10. 03., v – 19:55 )

"Mivel nő azon félreszocializált embertársunk száma, akik csak egy jó kifogást keresnek a devianciáikra, ezért jó lenne ha a köztudatba ez a betegség is kellően negatív formában kerülne be."

Értem, tehát mivel sokan csak védekezésképp mondják, hogy aspiek, miközben nem is, ezért bélyegezzük meg azokat, akik tényleg azok. Brilliáns..

-1

Védekezésképp használják, pedig nem is: South Park e11s08 - Le Petit Tourette

Viszont az is vicc, hogy ha diszgráfiás, máris nem kell megtanulnia helyesen írni, mert "ő beteg". Ha tényleg képtelen rá, oké, el van fogadva. De az nem azt jelenti, hogy amúgy nem kell törekedni a normák betartására, még ha hátrányos helyzetű is (aki kerekesszékes az átmehet a piroson?).

"Mivel nő azon félreszocializált embertársunk száma, akik csak egy jó kifogást keresnek a devianciáikra, ezért jó lenne ha a köztudatba ez a betegség is kellően negatív formában kerülne be."

Egyre több olyan ember van, aki a valós (de akár valótlan) betegségét védekezésül használja fel, ha a társadalmi normáktól eltér. Ebben a liberális, megengedő XXI. században mindenkinek csak jogai vannak, kötelességei nem, főleg ha van egy adu ásza, amit bármikor bedobhat ("De hát én BETEG vagyok, papírom van róla!!").

Az mondjuk egy jó kérdés, hogy milyen úgynevezett normákat is kell betartani. Oké, attól jobb lesz a világ, hogy betartjuk a KRESZ-t, vagy hogy megadjuk azt a tiszteletet mindenkinek, amit jól esne, ha mi is kapnánk. De vajon pl. attól is jobb lesz, hogy egy párkapcsolat kezdeményétől (első randi) addig játszmázunk és színészkedünk, amíg csak bírjuk, és ki nem jön a valódi énünk pl. az együttélés 5. évében? És attól jobb lesz, hogy azokat rajongjuk körül, akik a legjobb kommunikációs képességűek a munkahelyünkön, miközben szakmailag a nullánál is kevesebbek? (Legalábbis színleg, hogy aztán otthon, a párunknak szentségeljük tele az együtt eltölthető idő egy jelentős részét.)
Ezt a két példát azért hoztam, mert jellegzetes példái annak, amiért az ASD-vel élők (az új amerikai terminológia szerint nincs asperger szindróma) közül sokan értelmetlenül szopnak. A "kezeletlen" ASD-vel élő nem érti, miért kéne mást mondania, mint amit gondol és logikusan be tud látni. Sőt többnyire fel sem ismeri azokat a helyzeteket, ahol mást kell mondani a szentséges normák szerint, mint ami van. (Én ezt azért tudom, mert (kemény) munkával megtanultam, de ha megfeledkezem magamról, előfordul, hogy "beszólok".)

A betegség mint olyan, egy rossz dolog. Olyasmi ami megnehezíti, vagy ellehetetleníti a benne szenvedő életét, de ettől még nem tesz különlegessé vagy kivételezetté. A betegség mindig egy stigma legyen szó egy megfázásról vagy lábtörésről, mert elvesz részeket az emberből és az egészségeseknél kevesebbé teszi. Aki beteg az küzd azért, hogy meggyógyuljon vagy legalább stabilizálódjon az állapota.
Azok akik egy adott betegségben szenvednek, előfordul, hogy törődést, ápolást igényelnek, de nem mentesíti őket a cselekedeteik alól, különösen nem ha tisztába vannak a betegségükkel.

Ismertem olyan skizofrént aki csak hétvégente engedtek ki és csak akkor, ha rendszeresen szedte a gyógyszereit. Tisztában volt a betegsége súlyosságával, és mindent megtett azért, hogy ne legyen teher a környezete számára. Nem keresett kifogást, csak annyit kért, hogy segítsenek neki ha baj van.De találkoztam olyan epilepsziással, aki mellettem esett össze a villamoson, és amikor a fickó magához tért, ő kért elnézést amiért
problémát okozott.

A legtöbb Asperger-szindrómás öndiagnosztizált, és mivel egy "határeset" betegségről van szó, igen könnyű félreértelmezni azt még szakembereknek is. Árnyalja a képet, hogy kimondottan geek divatbetegség, ehhez elég annyit észrevenni, hogy míg 0,023 és 4,8 ezrelék közé teszik az előfordulási gyakorisága, még itt a HUP-on is szép számmal vannak.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

( batyu v | 2010. 10. 03., v – 21:30 )

Nálunk vajon mennyire lehetne ilyesmivel takarózni adott esetben? Az ámerikai igazságszolgáltatáson nem lepődök meg, de ez egy olyan szindróma, amelyre nincs is pontos diagnózis (helyesebben állandó és szélsőséges vita tárgyát képezi az orvosok között is), ráadásul az aspergeresek nagy része felnőtt korára gyakorlatilag tünetmentessé válik, teljesen beilleszkedik.
Ezért is szokták ezt jól funkcionáló autizmusnak nevezni. Ezek után olyasmiket olvasni, hogy több közöttük a zseni, vagy épp a szexuális deviáns, hát inkább bulvár.

Semennyire. Aki nálunk valamilyen pszihiátriai betegség hatására követ el bármilyen bűncselekményt, az a jogos büntetése mellett kötelezhetik kényszergyógykezelésre. Ez különösen igaz az életellenes bűncselekményekre. Ilyen célra van nálunk speciális intézet, ami annak ellenére, hogy szanatórium, egyben börtön is.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

( GutBesserWasser | 2010. 10. 04., h – 00:33 )

Hm, hát vártam már, hogy mikor jelenik meg egy "A nagy büdös lófaszt!" stílusú, ugyanakkor intellektuálisan méltó válasz arra a halom sületlenségre, amit összehordtál. De úgy látszik, azoknak, akik valamiféle formában tudatára jutottak ennek az elváltozásuknak (vagy mit tudom én, hogy fogalmazzunk, de nem nem betegség. A betegség az influenza, vagy a szellemi fogyatékosság például), mégiscsak több eszük, jobb tervezett kommunikációs készségük van ennél. (Egyébként egy zárt körű, öndiagnosztizáltak által létesített levlistán olvastam a cikkről, na egymás között azért többen keresetlen szavakkal fejezték ki, hogy mivel és miért nem értenek egyet. Nem kell diploma hozzá, hogy rájöjjetek, jómagam is öndiagnisztizált vagyok, pontosabban engem a DSM-IV kritériumrendszere alapján diagnosztizált egy barátom 2 évvel azután, hogy ő is és még sokan mások is elküldtek a francba, amikor felmerült bennem, hogy esetleg lehet ilyen "bajom". Végül persze magam rágtam át magam a DSM-IV 299.80 kódú Asperger's Disorder kritériumrendszer pontjain. (A részleteket a blogomban találhatja meg az érdeklődő (tessék keresni, http://blog.gutbesserwasser.com - a lényeg az érdeklődésen van: akit tényleg érdekel, vegye a fáradságot, és kutakodjon), a vonatkozó DSM-IV részlet fordítását és egy Barbara L. Kirby cikk fordítását a http://asperger.freeblog.hu címen lehet megtalálni. Ezeket mindenkinek ajánlom, aki e rendellenesség tényleges arcára kíváncsi, azaz túl akar nőni a bulvársajtó (és bulvárHUPper(ek)) szexuális aberráció alapú, Vészhelyzet színvonalú idétlenkedésén.)
Lévén bebizonyítva nincs, csak Asperger-gyanúsnak szoktam magam aposztrofálni. Amúgy nem tudom, jó lenne-e, ha tényleg bebizonyosodna, de ez legyen az én bajom.)

Egyébként hogy mekkora maflaságot ír a kolléga: a DSM-IV elég világosan kimondja, hogy az Asperger diagnózis egyik feltétele az átlagosnál nem alacsonyabb intelligencia. Tehát szó nincs arról, hogy az AS automatikusan zseniséggel járna. (Nálam pl. rohadtul nem jár zseniséggel.) Arról viszont több szakértő szerint is szó van, hogy a képességek eloszlása nagyon más, mint az "átlag"-emberek esetében. Viccesen fogalmazva, a természet bölcs, és igazságos: akinek rövidebb az egyik lába, pontosan ugyanannyival hosszabb a másik. Kevésbé viccesen: az AS-tulajdonosok általam ismert része bizonyos dolgokban messze kiemelkedően teljesít az átlaghoz viszonyítva, a sok-sok más dologban viszont jóval alatta. Ezt kb. úgy lehet elképzelni, hogy az átlagember képességeloszlási sűrűségfüggvénye egy rakás, viszonylag lankás Gauss-görbe szuperpozíciója, míg az aspie-é inkább különböző magasságú tűimpulzusok sorozatára hasonlít.
És persze az AS rohadtul nem ad felmentést mondjuk a viselkedés alól, de két további dolog azért jó lenne:
1. az AS egyik csúnya következménye, hogy a tulajdonosa gyárilag nem ismeri fel, hogy valami szociális helyzet van. (Én pl. kis koromban egy alkalommal egyszerűen nem vettem tudomást róla, hogy Anyu elesett, és kificamította a könyökét.) Ez persze tanulható, ha a neurotipikus többség hajlandó nem a rosszindulat/nemtörődömség megnyilvánulásának képzelni ezt, hanem felfogja, hogy ezt mi nem tudjuk, és elmagyarázza, hogy ilyen helyzetben ez van, erre így szokás reagálni. (Erre megintcsak jó példa vagyok én, mert a nagymamámtól rengeteg illemet, udvariasságot tanultam, és ez azért volt lehetséges, mert hajlandó volt megmagyarázni a dolgokat. Lásd blogbejegyzés.)
2. a gondolkodásra való részleges képtelenség sem adna felmentést a többségnek a gondolkodás szükségessége alól.

Az érzelmeimet nem részletezném, abból csak "Hiéna elmegy a picsába, de előbb bekapja egy nemtetszése szerinti miniszterelnök f*szát" stílusú hozzászólás lenne. Az előző hozzászólás épp azért született, hogy aki hajlandó az egeret mozgatni és a megfelelő helyeken bal gombot nyomni, tisztázhassa magában az Asperger szindróma mibenlétét, és kialakíthassa a vele kapcsolatos érzelmeit (ha ez utóbbi egyáltalán szükséges).

Sajnos tanult. Ez abból derül ki a külső szemlélő számára, hogy olyan helyzetre, ami nem szerepel a cache-emben, csak akkor tudok jól reagálni, ha van rá időm. Ami "IQ-ból" megy, az azért megy, mert több hasonlóval találkoztam, és csináltam hozzá klisét. (Erre egyébként a blogomban több helyen is emlegetett ex hosszú kapcsolatom is felhívta a figyelmemet (a szokásos offenzív bunkó stílusában), nem is sejtve, hogy az évekkel későbbi öndiagnózisomhoz mennyit hozzátesz ezzel.)

Amúgy én a 37 évemmel az a jellegzetes eset vagyok, akin gyakorlatilag semmiféle autisztikus jelleg nem ismerhető fel, amíg velem nem kezd élni valaki. A velem élőknek viszont baromi nehéz is tud lenni, és ezzel nem is tudok nagyon mit kezdeni, mert ha fenn akarom tartani a működőképességemet, valahová nekem is vissza kell tudnom vonulni, egyszerűen kell a szabályozott ingermennyiség (jelen (évek óta tartó) esetben a tévé-, autó-, és strangszomszéd vízeresztése-mentes csönd), és az állandó esti kaja. (Egyébként nálam nem időpontokhoz kötődnek az állandóságok, sőt extrém módon nem tűrök időbeli kötöttségeket. Az egyik oka a tévét nem nézésemnek, hogy nekem ne mondja meg egy szerkesztő, hogy mikor nézem meg, amit akarok. Inkább nem nézem meg. És ezek nem döntések, ezek "jönnek belülről". Hogy hogyan tudom ilyen jól, mintegy külső szemlélőként leírni? Valószínűleg összefügg az AS-hez járó logikai elemző modullal. Blogban keresési kifejezés: bőrfoteles ember.)

Da test is in progress. Igaz, nem kalandvágyból, de lassan 2 éve egy főút mellett lakom panelban, ahová a baromi pénzen hangszigeteltetett ablakon át is több zaj jön be (jóval több!), mint amennyi nekem OK.
Az eredmény az, hogy tervező munkát gyakorlatilag képtelen vagyok végezni - ez azt jelenti, hogy segéd- és szakmunkákból, és a tartalékaimból tartom fenn magam. És persze mellékhatásként 2 éve nem hallgattam zenét, nem voltam koncerten, hangversenyen. (Na jó, 1..2-n voltam, de elsősorban a párom miatt, nem szórakozásból.)

Túl sok inger: első körben beszűkülést, automatikus kizáró reakciót okoz. Másfeledikben dekoncentráltságot, később ingerlékenységet, és egyfajta "rosszullétet" is, ami nem annyira fizikális, de akár az is lehet. Sajnos a dekoncentráltság elég tartósan meg is marad, bár egy-egy rövid időre sokszor egészen extrém körülmények között (pl. metró, áruház, forgalmas út) is össze tudom szedni magam, és tudok mondjuk programozni. Régebben, amikor még nem tudtam az AS-ről, sokszor vittem magammal munkát vonatra. (Most is vinnék, csak mostanában nem vonatozom.) Az feltűnt, hogy nagyon hamar lettem dekoncentrált, "fáradtam el". Ugyanez igaz a vonaton (azaz zajban) olvasásra is. (Pl. úgy nem nagyon merek autót vezetni, ha pofáznak is körülöttem, esetleg úgy, hogy arra reagálnom kellene. (Mondjuk egy bizonyos ideig azért megy, de baromi fárasztó.) Ugyanezért ha hallgatok egyáltalán valamit autóvezetés közben, az valami monoton zene, vagy a Mária Rádió imaórája. (Megdöbbentő jól lehet vezetni a Rózsafüzérre.) Meg hát azért autót vezetni lényegesen alacsonyabb szintű (folyamatos) szellemi teljesítmény, mint mondjuk PCB-t tervezni.)

"Mi van, ha emelhető az ingerküszöb?" Boldogság, ha szó szerint értelmezem a kérdésedet. De az értelmét tekintve, szerintem kár játszani a tűzzel. Így is eléggé be vagyok már szűkülve állandósultan. (De most komolyan. A te ingerküszöböd is növelhető? Tölts el egy órát techno partyn, egy plafonnyi 15kW-os stroboszkóp alatt, aztán egy napot, aztán a munkahelyedre is szereltesd fel, és dolgozz úgy, hogy villog rád egész nap. Aztán növeld a dózist: az ágyad fölött is legyen 5, és menjen 7Hz-cel egész éjjel. Na ha egy kicsit is vizuális típus vagy, már érted, miért kérdeztél butaságot, de legalábbis feleslegeset.)

Ha nem hagynak visszavonulni: jó sokszor megkérem szépen őket, hogy de most már tényleg. "Figyelmeztető lövéseket" nem szoktam leadni, tehát mindig kérek, többnyire indoklással. Olyan volt már, hogy elrepült egy asztal tartalma... (Nagyon nem akartam, de leesett az ékszíj. Sajnálom. Komolyan.)

Lehet, de azok, akik ezt nem tudják, hanem szállnak a sztorira, mint a darázs a cukros lére, és írják megfele mindenféle internetes és nyomtatott sajtótermékekbe, baromi nagy kárt tudnak okozni nekünk (aspie-knak), és a többi olyannak, aki valamit nem úgy tud, mint ahogy a többség azt elvárja. (Mert ugye az emberek többsége butus, és elhiszi, amit olvas.)

Kitaláltam egy egyszerű példát, amivel könnyen érthetővé válik, miért van nehéz dolgunk: egy fél lábú emberen azonnal látszik, hogy miben más, miben működik másképp, mint a többiek. Egy aspie-nál ez nem látszik, csak az látszik, hogy sokszor nem veszi figyelembe a többieket. De ez nem azért van, mert nem akarja, hanem azért, mert nem is tudja, hogy ott volna valami. (Egyébként egyszer egy hasonló helyzet miatt öblöset szívtam: hiányoztam egy irodalom óráról gimiben, a tanár mondott valamit, ami nem volt a könyvben, és a leckehordó társam nem írta le. (Mert ő spíler volt irodalomból, meg tudta jegyezni - persze az én orromra nem kötötte.) Következő órán feleltem, azt a bizonyos dolgot nem tudtam, és megkérdeztem, hogy honnan kéne tudnom, amikor nincs a könyvben. Erre azt a választ kaptam, hogy miért nem kérdeztem meg? Hát bazz, honnan gondoljam, hogy egy látszólag teljes rendszert alkotó információhalmaz (a tanár szerint) nem az, és ott nekem kérdeznem kellene? És főleg mit? Mert legfeljebb olyat tudtam volna, hogy "Nem volt még valami?", amire nyilván azt a választ kaptam volna, hogy "Nem.", lévén a spíler kolléga azt az információmorzsát olyan bagatellnek tekintette, hogy le sem írta a füzetébe.
Más az ilyet hogyan oldja meg, ill. kerüli el? (OK, másik leckehordót kell választani, meg is történt, nagyon kellemes hozadéka lett, mert életem első barátnője származott a leckehordásból, de a konkrét ügy szempontjából ez eső után köpönyeg.))

Különös, hogy több mint 1 év alatt amióta regeltél, csak itt szóltál hozzá - ez nem aspie-re vall, hiszen ezen a specializált portálon bizonyára került itt már ezidő alatt olyan téma, amely az érdeklődésed felkeltette volna. És mielőtt bárki azt hinné, nem kötözködni akarok. Valami nyilván nincs rendjén az életeddel, mert öndiagnózissal kerestél egy egyébként potenciálisan elfogadható magyarázatot a problémáidra. Csupán arra utalnék, hogy valami olyasmibe fektetsz energiát, ami véleményem szerint nem éri meg.

Ez nyilvánvalóan igaz, ha feltételezzük, hogy amúgy olvasom a HUP-ot. De nem olvasom. (Ezt a threadet is csak azért olvastam, mert - mint írtam - felhívták rá a figyelmem.) Azt sem hiszem, hogy mondtam volna, hogy kimondottan számítástechnikai érdeklődésű volnék...

A hozzászólásod további részére az a válaszom, hogy a vélemény kialakítását célszerűen a tárgyra irányuló kutatás szokta megelőzni, már amennyiben követelmény a megalapozott vélemény. (Ez esetben a tárgy az AS is, és én is.)

Én sem akarok kötözködni, félre ne érts, csak fel szeretném hívni a figyelmedet egy sztereotípiára (az aspie mind C++-ul beszélget), és arra, hogy ha meg akarod ítélni, hogy nekem mi a felesleges időpocsékolás, engem is célszerű megismerned, nem csak a feltételezett időpocsékolást magát. Egyébként persze lehet, hogy igazad van, de ez onnan, ahonnan nézed, elvileg sem lehet megalapozott vélemény. (Hacsak nem ismerjük egymást igen jól, mondjuk legalább dolgoztunk együtt pár hónapig, de inkább éltünk együtt szintén hónapokig.)

Valószínűleg nem ismerlek. A szindrómát viszont elég jól. Korábbi hsz-emből talán ki is világlik, hogy túlzásnak tartom az ilyen sztereotip megközelítést, talán nem igazságtalan párhuzam, ha azt mondom, hogy ez kb. épp olyan, mint a balkezeseket az ördög cimborájaként megbélyegezni. Viszont az ellenkező végletbe sem kellene átcsapni, nem tartom kizártnak, hogy működhet öndiagnózis, pusztán a létjogosultságát kérdőjeleztem meg, mert felveti azt a veszélyt, hogy védekezésképp olyanok is az AS mögé bújnak, akik nem azok, illetve tévedésből olyanoknál is AS-t állapítanak meg, akiknek a valós problémája máshol gyökerezik.
Mint máshol is előkerült már, az AS-t nevezik jól funkcionáló autizmusnak is, és ez a lényeg: jól funkcionál. Felnőtt korban nem szabad, hogy komolyabb problémát okozzon, mert az AS-es képes megtanulni - ha másként is, és csak felnőttkorra (!) - ami a beilleszkedéshez kell, és ezzel nem csak ennyit nyer... Te például el tudod dönteni egyértelműen, hogy mikor hazudnak neked?

Te például el tudod dönteni egyértelműen, hogy mikor hazudnak neked? Nem. Ez az adekvát válasz, bár ennél azért kifinomultabb a hazugságdetektorom. (Mostanra. Általános iskolában egy gyerek Naív-nak hívott (a többi nem hívott sehogy (vagy valami alpári gúnynéven), csak szimplán kib***ott velem, ahol ért). Megkérdeztem tőle, hogy miért hív így, azt mondta, azért, mert mindent elhiszek. Nem igazán tudtam mit kezdeni a válaszával, nem értettem, mit nem kéne elhinnem.) Elsősorban akkor tudom eldönteni, ha számítok a hazugságra. Az egyszerű hazugságokat a logikai hazugságszűrőm megfogja, de pl. az nem megy, hogy valakinek az arcáról olvassam le. (Tudom, hogy van ilyen, és meg is akarom tanulni, de eddig még nem találtam olyan valamit, ahol a "hazug arckifejezés" definiálva lenne.)
Nem ez, de ehhez kapcsolódik: a páromat szoktam megkérni, hogy ha mondani akar valamit a szemével, akkor hívja fel rá a figyelmemet, és egyúttal mondja el a szájával is. Abban reménykedem, hogy így meg tudom tanulni előbb-utóbb. (Sajnos nem nagyon haladok, mert amit a szemével mond, nem tudja a szájával, így meg nekem nem áll elő megtanulható kódrendszer.)

Felnőtt korban nem szabad, hogy komolyabb problémát okozzon,[...] Nem is okoz. Képes vagyok ellátni magam, családom van (igaz, "csak" nevelt gyerekek), munkám van (igaz, nem munkahelyen, hanem egyéni vállalkozóként*), általában véve teljesen normálisnak érzem magam. (Aztán persze bizonyos helyzetekben nagyon a pofámba tolódik, hogy nem vagyok az.)

[...]felveti azt a veszélyt, hogy védekezésképp olyanok is az AS mögé bújnak, akik nem azok, illetve tévedésből olyanoknál is AS-t állapítanak meg, akiknek a valós problémája máshol gyökerezik. Igen, lehet. Néhány apróság billentette nálam a mérleget az AS felé. Az egyik ilyen a rutinkaja (évekig képes vagyok minden nap ugyanazt enni vacsorára, és nem jó, ha esetleg nincs rá lehetőség), a másik a zajérzékenység, a harmadik a bizonyos ételek abszolút elutasítása, már a szaguktól (olykor a látványuktól is) is rosszul levés, a negyedik a gyapjúérzékenység (a testemen nagyon nem szeretem, régebben szinte egyáltalán nem is viseltem el, mert szúr). Ezek mindegyike azóta megvan, hogy emlékeim vannak magamról. (Egyébként könnyen lehet, hogy egy "rendes" AS-hez ez (+ a mentális dolgaim) kevés.)

* Ez gondolom nagy negatív pont a diagnózisban, mert egy EV-nak bazi jó tárgyalóképességűnek kell lennie a közkeletű felfogás szerint. (Ami természetesen nem igaz.)

( flimo | 2010. 10. 04., h – 09:38 )

"Ez utóbbi annak kapcsán merült fel, hogy pár napja, két, egy kimondottan ezen szindrómában "szenvedőket" segítő csoport tagja esett egymásnak"

Ebben hol említik meg, amit állítasz? Valamint a hackeres esetnél, a diagnózist a letartóztatása után kapta, a kényszergyógykezelése során.

Minkét illető College Living Experience program résztvevője volt, ami egy ADS-es, autisták és aspergeresek számára nyújt bentlakásos kollégiumi elhelyezést.
http://www.experiencecle.com/home.aspx
http://www.montereyherald.com/ci_16162357?source=most_viewed&nclick_che…
Use the google, Luke!
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

( GutBesserWasser | 2014. 01. 22., sze – 23:00 )

Eszembe jutott egy vicc úgy általában azzal kapcsolatban, hogy milyen érzés azt megélni, hogy az ember asperger szindrómával él, vagy csúnyábban mondva aspergeres.

Két zsidó beszélget az 1940-es évek elején Németországban:
- Én büszke vagyok rá, hogy zsidó vagyok.
- Egészen elment az eszed? Mégis miért?
- Mert ha nem lennék rá büszke, akkor is zsidó lennék.