Az utazás 1. rész

Judit és férje Szabolcs elindultak a 4 és fél órás útnak albérlőjükkel Giulioval. A célállomás Olaszország volt. Már pár hónapja tervezgette Giulio és a nő az utat, hisz nem lehet tudni mit hoz a jövő. Meddig dolgozhat a z osztrák cégnél Giulio. Bár szerződése végleges és határozatlan idejű de érthető ha az osztrákok is a saját nemzetük érdekeit nézik. Bár azért mindenki tudta hogy speciális végzettséggel rendelkezik a fiú.

Eljött a nap az utazásra.

Mindhárom emberben volt némi izgalom, feszültség. Judit hálát adott az égnek magában hogy ő már felnőtt. 38 évesen már tudta kezelni a szituációkat. Örült hogy nem 22 évesként találkozott Giulioval. Így azért nem volt tétje annak hogy a szüleivel találkozzon. Bár tudta hogy hárul rá némi felelősség hisz ő az első akit hazavisz bemutatni a szüleinek. Bár ez akkor is kicsit másabb szitucáió hisz Juditnak férje és 2 gyereke van. No meg 11 évnyi korkülönbség. Mindketten tudták hogy így szép az élet oly távol és mégis közel.

Judit visszaemlékezett arra a bulira amikor a párválasztásról beszélgetett Giulioval. A nő aggódni szokott lánya miatt. Szerinte a szülők érzik azt hogy mikor választ jól a lányuk párt és mikor nem. Erre ő megfogott egy boros üveget és Judit elé tette. A boros címke a férfi felé nézett így a nő csak a boros üveget láthatta és benne a vörös bort. Ez volt a szemléltető eszköz.
Mit látsz? - kérdezte ő.
Egy vörös boros üveget benne a bor. - válaszolta nő
A címkét látod az üvegen? - Nem. Válaszolta Judit és már derengett neki hogy mire is megy ki a „játék”.
Látod? Mindketten egy borosüveget látunk szinte ugyanazt de én többet látok.
Több információm van róla mást is látok mint Te pedig látszatra mindketten ugyanazt látjuk.
Judit megértette- és igazat adott neki. A szülő sosem láthatja azt amit a gyereke. Hiába látják mindketten ugyanazt. El kell fogadnunk gyermekünk döntését, bíznunk kell benne hogy a számára megfelelőt választja.
Ez a történet is eszébe jutott Juditnak az autópályán. Tudta és érezte hogy a szülőkkel jól ki fog jönni.
Hisz részükről a teljes elfogadás jele volt amikor felajánlották hogy férjével aludjanak náluk.

Az út során Judit megállapította hogy már érti miért is mondják a fiú autójára hogy szuper. Eddig számára csak egy autó volt, 4 kerékkel. Jó-jó látta benne a bőrülést a napfény tetőt. De alapjában véve kit érdekel ez. Most viszont érezhette a kényelmet. Abszolút biztonságérzet és kényelem. Szabolcs hívta fel figyelmét arra hogy 6 sebesség van rajta. Juditnak ez oly mindegy. Sosem az autót nézte hanem az embert.
Megbeszélték hogy odafele megállnak Tarvizióba a bőrpiacon. Szabolcs imádja a bőrruhákat. Gondolta hogy a téli kabátját majd ott veszi meg. Tarvisió az a hely ahova rendszerváltást követően folyamatosan szerveztek buszos túrákat Magyarországról.
A bőrpiac érdekessége a színház. A vásárlók is részesei a színműnek. Totál egy showműsor a választás. Némi félreértés volt a két férfi között, hisz Szabolcs csak meg akarta nézni hogy mennyibe is kerülne egy télikabát. Giulio pedig azt hitte hogy venni akar. Összecsődültek az eladók és kezdődött a show :) Az eladóknak furcsa volt hogy a magyar házaspárral van egy olasz aki érti őket, aztán Judit és Giulio angolul beszélt. Judit néha belekeveredett a zűrzavaros bábeli hangzavarba, és szegény Giuliohoz magyarul beszélt amit ő nem értett de a férj válaszolt vissza. A vége az lett hogy az olasz eladó felmérte a szituációt. Látta hogy Juditnál van a pénztárca tehát a pénzügyekben ő fogja meghozni a döntést. Így azt mondta a két férfinek hogy legyen csöndbe és Judittal akar tárgyalni. A lényeget tudta magyarul :) eredeti ár feléért megvették a kabátot, mindenki nagy megelégedettségére. Így aztán meg volt az első olasz élmény.
Már csak 2,5 óra volt hátra az útból. „Este” 6 óra volt, 33 fok.
Az autóban szebbnél szebb dalok szóltak, Szabolcs végre nyugodtan olvashatta az újságát senki nem zavarta. ... Idilli összhang ...

Folyt köv.