Bál

Nem is emlékszem rá hogy mikor éreztem magam ennyire jól mint a péntek éjszakai bálban.

Minden úgy egyben volt. A volt középiskolánk rendezte, ahova meghívtak. 12 fős asztalnál voltunk a barátnőimmel együtt. Kollégiumi éveink óta szeretjük egymást. Azóta is részesei vagyunk egymás életének.

Szépen kicsinosíttattam magam :) No nem mintha azt gondolnám hogy a dekoltázson múlna az önbizalmam :) Fodrász, aztán meg profi sminkeshez mentem. Szerintem és mások szerint is, jól sikerült az „alkotása”. Régen táncoltam és énekeltem ennyit :) No meg azért inni sem szoktam, de most a pezsgők és Bailey-sek együttes hatása kellemes érzéssel töltött el. Többiek kóser pálinkáztak. Nekem az nem jött volna be.

Érdekessége volt a bálnak hogy CSAK egykori diákok és hozzátartozóik lehettek jelen. Érdekes volt megtapasztalni hogy még mindig fenntartják az „imázst”. Bár a Wikipédia szerint még ma is az ország 5. legjobb középsulija, mint anno volt. No persze bál kellős közepén irodalmi iq tesztet kellett írnunk :) Hibátlan lett és még másik 10 asztalnak is. :) Rékának mikor lemeséltem nem értette hogy miért volt fontos hogy hibátlan legyen. Még mindig nem érzi a maximalizmusomat? :)

Matek faktosokat kivezényelték amőbázni. Magyar tanáruk azt mondta ha le akarnak érettségizni magyarból akkor ott kell lenniük a bálba és a volt diákokkal amőbázni :)
December nagy részét pont ezzel töltöttem mivel Ritának a maga kis 4 és fél évével térbeli amőbát is vettem. Azon tanítottam. Szerintem a térbeli még nehezebb is mint a papír alapon lévő.
Svédasztalos megoldás volt. Mi szem szájnak ingere …

Próbáltam Giulionak is jegyet szerezni a bálra de reménytelen volt. Érdekelte volna hogy milyen egy tradicionális bál. No majd jövőre. Addig is fotóztam neki bőven. Kaphasson egy kis benyomást.

Barátnőmnél aludtunk , aludtunk? Az némi túlzás... álomba beszéltük magunkat, egymást. Volt mit megtárgyalni. Nem könnyű az élet néha. Mindenki vezető beosztásban dolgozik és nekik kell eldönteni hogy ki legyen a soron következő akit leépítenek a cégnél. Borzasztóan megviseli őket lelkileg. Egymást vigasztalgattuk. Kívülről kemény nők vagyunk hisz azért a kamasz éveink iskolája megedzett bennünket. No és megtanultuk hogy nem csodakrémeken múlik az életünk, ugyanakkor belülről meg mindannyian végtelenül érzelmesek és empatikusak vagyunk. Nem lennék a helyükben a mostani szituban.