Szilveszter a lovardában

Mónika néninek :) aki velem egyidős edző csaj, mondtam hogy oké de. 10 órára ott leszek Ritussal de nem tudom felmérni hogy a 4ésfél évével meddig bírja. Ebédre még talán ott tudunk maradni … de meglátjuk.

Mínusz 7 fok volt.
Nem volt egyáltalán melegem, a gyerekek viszont annál jobban élvezték a bulit :) Játékos vetélkedők voltak. Elképzelni sem tudtam hogy az én kiscsoportos lányom hogyan is fog a 20 fős gyerekseregbe beilleszkedni. Abszolút nem volt gond. Annyira megtanultak ők már egymásra is figyelni és gondoskodni egymásról. Nagyon jó volt látni.

4 csoportra osztották a gyerekeket. Az én kis Ritusom lett az egyik csapat kapitánya. :) Férjemnek oda is kellett súgnom hogy nem is biztos hogy ismeri azt a szót hogy csapat és sem azt hogy kapitány. Így egyben meg hogy csapatkapitány.... :) főleg nem :)
DE milyen büszke volt erre... kiabálta nekünk hogy ő most a csapatkapitány. Átérezte hogy ő most fontos. :)

Neki kellett kisorsolnia hogy kik legyenek vele egy csapatban. A többi gyerek 8 és 14 év között volt.

Amit meg kellett állapítanom magamban: A környéken élő rendőr srácoknak lánya születik akkor belőlük díjugratót képeztetnek az apukák :)

A sorsolást követte a pályabejárás. Mily szép szó. Ismét aggódtam hogy ezt a szót még nem is hallotta. Megfogták a többiek a kezét és körbevitték a pályán.

A feladat az volt hogy kaptak fakardot :) majd lóháton el kellett menniük egy koszorúért azt a kardra tűzni, aztán labirintuson átmenni a lóval végül pedig ügetésben vissza szlalomba. Mire A lányomra került a sor már a ló is nagyjából tudta hogy mi a feladata :)
Mónika néni végigvitte Ritát. :)

Aztán következett a székfoglaló. Oké, tudtam hogy a székfoglaló lényege hogy mindig eggyel kevesebb szék van mint játékos. De hogy jön a képbe a ló?
No hát ez érdekes volt ….
10 gyerek lóháton ment körbe-körbe szorosan, zenére. A lovat szőrén kellett megülniük, nyereg nélkül. Amikor elhallgatott a zene akkor hopp leugrani a lóról odafutni a székhez. No de aztán a székhez a lovat is oda kellett vinni … A ló meg ugye nem egy miniplüss állat amit odaviszek ahova akarok. Bizony a lónak is akarnia kellett, hogy elérjék a széket. :)

Jó kis játék volt.
Rita kapott annyi könnyítést, hogy a férjem leemelhette a lóról. :) Hisz ő még egyedül nem tud leugrani. (Még a farka végét is lábujjhegyre állva éri fel.)
Nagyon élvezték a játékot.

Ami még érdekes volt számomra, hogy a szülők rengeteg finomságot, sütemény, üdítőt összehordtak a bulira. Apukák mézespálinkáztak és főztek. A gyerekek viszont nem ettek süteményt. Egyik anyuka kínálgatta a csodaszép habos babos tortát... de egyik gyerek sem kért. Üdítőt sem ittak, csak kimondottan teát.
Olyan jó volt ezt megtapasztalnom. Egyik gyerek sem túlsúlyos és a tartásuk is tökéletes..

Ebéd után bemutatót tartott a lányom és a másik lovastornász kisfiú. Ő 8 éves.
A többi gyerek díjugratásra van „szakosítva” a bemutatót követően a nagyok is kipróbálhatták a gyakorlatokat amit Rita csinált. Nem tudták. Valószinűleg őbennük már kialakult egy félelemérzet ha leesnek a lóról az nem biztos hogy jó dolog.
Nagyon megtapsolták Ritust. Este kérdeztem tőle itthon jól esett e neki a taps. Olyan aranyosan mondta hogy igen, de azért izgult kicsit mert olyan sokan nézték.
Ügyes volt.
Főleg úgy hogy tényleg mínusz fokok voltak.

A díjugrató bemutatót szerette volna még megnézni délután 3 kor de az ölemben elaludt. Hiába azért mégiscsak kiscsoportos ovis. Így tudtunk hazajönni a lovaktól.

A többiek gondolom ott búcsúztatták az óévet. :)