Besurranó tolvaj

Költse a gyereke temetésére annak az árát, amit elvitt... Két digit fényképezőgép, egy goretex kabát, meg egyéb "apróságok"... Ahogy számoltam, a pótlás olyan 300 ropiba fájna, de ez eltörpül amellett a nagyjából 4G-nyi fotó mellett, ami a két gépen volt.

( cub3 | 2008. 11. 24., h – 16:54 )

Sajna ez a mai világ ilyen...
Résen kell lenni mindig,egyébként ez történik sajnos =(

A siker rossz tanítómester. Tehetséges embereket abban a hitben ringat, hogy soha nem veszíthetnek.

Az érdekes az, hogy csak két idegen járt a lakásban, az egyik a szomszédasszony (vén antiszemita nyanya), meg egy jó ismerős, egyébként a két lakás előtti folyosószakaszt egy rács zárja le, úgyhogy... No mindegy, ezt besz...ptam, nézhetem a kabát polár bélését, meg a két fotómasina töltőit... Megyek a kínaiba, veszek valami olcsó sz..rt, mert egy szál polárban csak nem járhatok a télen, másra meg nem nagyon futja egyelőre :-( A régi Sandstone kabátot meg egyszerűen szégyenlem felvenni, annyira szét van menve -- na ja, van vagy 8-10 éve, hogy vettem...

( Horace | 2008. 11. 24., h – 18:09 )

A kabát mi a szarnak kellett neki?
Mielőtt elindult nem vette fel a sajátját, és a besurranáskor jött rá hogy milyen hideg van?

Köszi a kérdést (b+), majd alkalom adtán felteszem neki. Egyébként egy Carbondale Goretex kabátról van szó, ami haverok között is harminc ropinál kezdődik (csak azt ne kérdezd, hogy nekem miért volt erre szükségem... Egyébként meg azért, mert amikor vettem, akkortájt a baromfarok kabátdezájnerek biztos minden éjjel papagályosat álmodtak, és ez volt az egyetlen normális,visszafogott szinösszeállítású kabát, és az ára is baráti volt tavaly szeptemberben, amikor vettem, bár bő egy évre számítva rettenet húzós...)

Tudom... Rendőrök gyakorlatilag semmit nem csinálnak, biztosító csak fizikai erőszakkal történő behatolás esetén fizet (akkor is nekem kell bizonyítanom midnen darabról számlával, fotóval, meg a jó ég sem tudja még, hogy mivel, hogy tényleg a tulajdonomban voltak a felsorolt cuccok, és tényleg a lakásban voltak...) Mindegy, nem húzom fel jobban magam, mert még autóba kell ülnöm...

BOCS!!!

"Nem is tetszik a kabát és még a mérete se jó, a két fényképező is elég gagyi, a kínaiaknál jobbat adnak ócóé. A fényképeken meg nem volt semmi izgi. Már ez a besurranás sem a régi. Mindig meg akarnak verni, cucc meg alig akad..."

Mégegyszer bocs...

--
Elméletileg nincs különbség elmélet és gyakorlat között. Gyakorlatilag van.

F@sz. (Bocs Trey, nyugodtan töröld, ha gondolod...) Azért sem írom le,hogy mit vittek el, aminek a pótlása (azaz hasonló tudású eszközökkel helyettesítése) a kabáttal együtt annyi, amennyit fentebb írtam... Bár azért el lehet azon törpölni, hogy 270 ropiért nem zsebcsattogtató sz@rt osztogatnak...

Tudod, az a helyzet, hogy az ilyen humanoidokkal szemben semmi, de semmi emberi érzésem nincs, nem volt, és nem is lesz. Volt olyan kollégám, akiről tudtuk, hogy súlyos beteg a pici babájuk, és szinte csak a csoda mentheti meg. Az irodában anno felvettük egymás telefonját, (mert nem volt mobil, meg hívószámkijelzés vagy hasonlók) és azon a napon is ezt tettem, amikor a felesége hívta, hogy a gyerekük meghalt. Nem tudtam elmondani neki, csak annyit, hogy a feleségedet hívd fel, bár így utólag tudom, hogy ebből mindent megértett, mindent tudott. Azt, ahogy a telefonbeszélgetésük után ott ült az asztalánál, kezeire támasztott fejjel, lélekben teljesen összetörve, azt soha az életben nem felejtem el; tudom, hogy az életben ennél nagyobb csapás, kín avagy büntetés egy szülőt nem érhet.

A besurranó tolvajnak ennek tudatában kívántam azt, amit, és igen, ezeket a humanoidokat (embernek, de még görénynek, patkánynak vagy bármilyen életre való teremtménynek nem nevezhető) nem tudnám semmiért sajnálni.

hát bizony. nálunk úgy van megoldva, hogy rács, és két zár a bejárati ajtón. Ha otthon vagyunk, akkor a két zár közül az egyiket ráfordítjuk. Este aki utoljára fekszik le, fogja szépen és miután elszívta az utsó cigijét, bezárja a rácsot, és a másik két zárat is. Szintu ugyanez, ha elmegyünk otthonról. Nem számít hogy 5 percre a boltba, akkor is.

Nálunk két lakás előtere van ráccsal leválasztva, a rácsot mi is zárjuk becsülettel (mióta a szomszédasszony lebarmolt, mert a kocsiból felcuccolás során két forduló között nem csuktam...), ő is, az ajtón két független zár, sajnos kintről kilincses (még...).

Két dolog lehet: Az egyik kézenfekvő, nem is írom le, a másik az, hogy a rács és a lakás addig maradt nyitva, amíg a párom kivitte a szemetet...

Elvették tőled a kabátod, két fényképezőgéped és egyéb "apróságokat", te pedig elvennéd egy gyerek életét és egy család boldogságát. Ezt kívánod, ám, ha lenne módod megtenni, nem tennéd meg. Nem ölnéd meg a gyereket. Te is lehetsz még semminek nevezhető. Igazán örülnék neki, ha ez az írásod lenne önsajnálatod mélypontja, és innen már csak felfelé vezetne az utad.

:)

Neki ez már soha, de soha nem fog visszatérni, történjen bármi is.
Ez a legkevesebb, amit kívánhat.
Itt nem Istenről, vagy arról lenne szó, hogy hogy rosszat tett, vagy kívánt, hanem arról, hogy a nagybetűs SENKI vissza nem csinálhatja azt, ami vele történt. Még Isten sem.

Ez a legrosszabb az egészben. :-(
---
Powered by Áram

Ez a legkevesebb, amit kívánhat.

Igazad van. Mert a legtöbb, amit kívánhat, valami olyasmi lehet, ami szabaddá teszi.

vissza nem csinálhatja azt, ami vele történt. Még Isten sem.

Ez a legrosszabb az egészben.

Ez a szabály. Még a leghatalmasabb istenek is alávetik magukat, egy ember miért keseregjen miatta?

:)

Nem kívánom senkinek a halálát, és nem önsajnálatból írtam, hanem azért, mert tényleg azt kívánom, hogy az élet mérje rá a számára legsúlyosabb büntetést, amit csak lehet. Az élet, nem pedig a halál.

Gondolj bele, tőlünk ezt vitt el, máshonnan mást, sok-sok ember életének egy-egy apró darabkáját eltulajdonítva, kizárólag a dolgok anyagi oldalát nézi, abból él, és talán fel sem fogja, hogy az elvitt érték nem az, amit tárgyként, pénzzé tehető dologként elvitt. A kisebbik lányom első nyara fényképeken. Egy része megvan, egy jelentős része már az enyészeté -- az emlékek csak bennünk, bennem élnek, hiszen én álltam a kamera mögött, én láttam, fogtam meg azokat a soha vissza nem térő apró pillanatokat, amit már sem a nagyszüleinek, sem másnak nem tudunk megmutatni, nem tudunk vele örömöt szerezni, mert egy humanoid ellopta.

És hogy hova vezet az utam? Egyre inkább arrafelé, hogy el innen, el ebből a becstelen, harácsoló, értékek nélküli posványból, amit Magyarországnak hívnak. El onnan, ahol a becsületes ember semmire sem jut, a becstelenek, az irigyek, semmittevők, élősködők, nagyhangúak jutnak előre.

Csak egy dolog tart itt minket: a szüleink. A szüleink, hiszen nekik csak mi vagyunk, senki más, nekünk kell őket segíteni, ha szükséges, nekünk kell mellettük lenni, ha kell... Nekünk kell valamit visszaadni nekik abból, amit születésünk óta kaptunk tőlük. Mert nekik mi vagyunk a legfontosabbak, mi négyen, a párom, a két lányunk és én.

"Nem kívánom senkinek a halálát, és nem önsajnálatból írtam, hanem azért, mert tényleg azt kívánom, hogy az élet mérje rá a számára legsúlyosabb büntetést, amit csak lehet. Az élet, nem pedig a halál." Rá is fogja. Csak sokkal durvábban, efelől nyugodt lehetsz :) Ez itt most nem karma kérdése, még sima 7köznapi gondolkodással is így szokott ez lenni, ezt bárki megmondhatja.

Nem kívánom senkinek a halálát

"Költse a gyereke temetésére annak az árát, amit elvitt..."

Gondolj bele, tőlünk ezt vitt el, máshonnan mást, sok-sok ember életének egy-egy apró darabkáját eltulajdonítva, kizárólag a dolgok anyagi oldalát nézi, abból él, és talán fel sem fogja, hogy az elvitt érték nem az, amit tárgyként, pénzzé tehető dologként elvitt.

Gondolj bele, innen-onnan elvitt ezt-azt, sok-sok ember életének egy-egy apró darabkáját eltulajdonítva. Kizárólag a dolgok anyagi- és számodra rossz oldalát nézed, és talán fel sem fogod, hogy az elvitt érték nem az, amit tárgyként, pénzzé tehető dologként elvitt, hanem például az, hogy ő és a családja életben maradhat.

Gondolj bele, milyen érzés lenne, amikor már nem látnál más esélyt, mint azt, hogy lopj. Vajon szórakozás volt a tolvajnak kirabolnia titeket, vagy megalázkodott önmaga előtt az életéért? Nem tudhatod.

az emlékek csak bennünk, bennem élnek, hiszen én álltam a kamera mögött, én láttam, fogtam meg azokat a soha vissza nem térő apró pillanatokat, amit már sem a nagyszüleinek, sem másnak nem tudunk megmutatni, nem tudunk vele örömöt szerezni

Örömet szerezni mással is lehet. Soha vissza nem térő apró pillanatok...

Mert nekik mi vagyunk a legfontosabbak, mi négyen, a párom, a két lányunk és én.

Igen, és lehet, hogy jobban örülnek annak, hogy csak a fényképek tűntek el, és nem történt nagyobb baj. És biztos annak is örülnek, ha vidám vagy, és nem szomorkodsz olyasmi miatt, amit talán már nem lehet visszacsinálni. De, ha mégis szomorkodni látnak, akkor is örülnek, hogy láthatnak, mert... hiszen tudod..., neked is van két lányod.

és nem önsajnálatból írtam, hanem azért, mert tényleg azt kívánom, hogy az élet mérje rá a számára legsúlyosabb büntetést, amit csak lehet

Amíg nem raboltak ki, elgondolkodtál olyasmiken, mint most? Ha olyan fontos volt, hogy a nagyszülőknek megmutasd a nyári fényképeket, miért nem tetted még meg? A nyár után az ősz is elmúlt, és már tél van, megmutathattad volna a fényképeket. Vajon miről szól az egész ügy? Biztos mond valamit. Mert a történések mindig mondanak valamit.

:)

Tudom hogy szar, engem is loptak már meg. Rohadjon meg mind, de erősen. Remélem hogy a hóhér gurigázik a koponyájával vagy nőjjön gitár a hasába a fekete rák meg pengesse. Egyébként ma nagyon antiszociális vagyok, tehát ennek tudható be hogy még hülye is vagyok.

--
Elméletileg nincs különbség elmélet és gyakorlat között. Gyakorlatilag van.

Ma én is erősen átmentem antiszociálisba... Nem a 300kHUF, mert azt lesz...om, hanem a lelki oldala, az elveszett fotók, meg persze az, hogy tavaly nyár elején vettem a fotómasinát, szeptemberben a kabátot, idén tavasszal a 4G extreme-III-as CF-kártyát... És az a röhely, hogy tényleg nem tudnak ezzel a redva réteggel mit tenni, volt, ahol annyi idő alatt vittek el ezt-azt, amíg a mamika kivitte a szemetet...

Néhány hónapja szemeztem az MSI Wind-del... Még jó, hogy nem (Otthon ki a pék gondol arra, hogy lelakatolja a nótost? Na, eztán tessék erre is gondolni!)...

Erősen gondolkozom hogy mi a hivatalos útja, aztán mindig arra lyukadok ki hogy opensource kormányzat kéne, nem olyan ami átláthatatlan és ahol szarnak a bugreportokra... Kockulok. Majd a következő választáskor arra szavazol, aki fokozottabb közbiztonságot ígér, gondolom egy demokratikus országban ez az út a "feljelentés ismeretlen tettes ellen" után. Horizontnak ez elég keskeny barátom. Lazíts. Nézz meg egy filmet, örüljünk hogy nem találtak otthon és nem késeltek meg. Kevesebbért is történt már rosszabb. Nem változtathatod meg a világot, a szűkebb világod sem mindig. De ha van rá mód, környezetet tudsz változtatni. Most jön egy kemény tél, egy hideg tavasz, de jön majd a nyár is, talán egy kicsit normálisabb emberek között. Most egy kis reklám következik, de ne menjenek sehová, rögtön folytatjuk.

Köszi. Ez jól esett. De komolyan. Közben még ennyit hozzá akartam tenni az előzőhöz...:

Amikor a kocsit feltörték, mondtam a nyomrögzítő pacáknak, hogy mi az,ami nincs a helyén,mit foghatott meg az illető, annyi volt a reakciója, hogy "megnézhetem, de biztos nincs semmi..." Aztán nagy ímmel-ámmal egy próbát tett, de magasból tett az egészre. Jogász cimbora nagyanyjának az üresen álló házába betörtek, szülei kihívták a rendőröket, azok mivel nem nagyon látszott, hogy eltűnt volna valami, még jegyzőkönyvet sem akartak felvenni... A srác (épp a kertben dolgozgatós cuccában...) először csak finoman jelezte, hogy azért ők szeretnék, ha jegyzőkönyv... Utána nyomatékosítania kellett a kérést a vonatkozó jogszabály citálásával, illetve azzal, hogy a rendőr eftik mire számíthatnak, ha nem...

A cinkes az, hogy vagy nagyon ügyes volt valaki (ha a szomszédasszony otthon van, a rács be van csukva), vagy... de nem folytatom...

Csak sejtem a megoldást :-/ az a baj, hogy lassan áll össze a kép, lassan esnek le a dolgok, mert ilyen sz..r hangulatban nem nagyon lehet sem gondolkodni, sem semmit csinálni... Majd, talán, egyszer, ha kihevertem az egészet... Sok, nagyon sok már az, amit a párommal ránk pakolt mostanában az élet. Sok? Inkább soknak tűnik, hiszen tudom, hogy lesznek ennél sokkalta rosszabb, nehezebben viselhető dolgok, és azokon is túl kell majd magunkat tenni. Persze, reméljük, hogy a "sokára..." az valahol a "sohasem" ködében található, ahogy azt a gyermekeink élik meg, de tudjuk, hogy nem így van. A szüleink sem lesznek fiatalabbak, egészségesebbek, mi lesz akkor, ha most egy napra "lenulláz" egy ilyen probléma...?

Köszi a biztatást, a jótanácsot, ez most nagyon kell. Igen, túl kell lépni a dolgokon, pláne az anyagi világ dolgain -- ha belegondolok, hány meg hány olyan tárgy, ruhadarab, akármi van, aminek a léte a múlt ködébe veszett, holott ott és akkor nagyon fontosnak tűnt... Egyébként most sem a tárgyak, a pénzben kifejezhető veszteség az, ami fáj -- a magánszféra megsértése, az, hogy valaki (de rossz a nyelvünk... nem írhatom azt, hogy senki...) bejött, elvitte az életünk emlékeinek egy darabját (azt a párszáz fotót...), esélyt sem hagyva arra, hogy másokkal megosszam azokat a csodálatos pillanatokat, a kisebbik lányom első nyarának eseményeit... Az analóg fotográfia ezért is jobb... Ott legfeljebb harminc körüli képkocka bánta volna... Lehet, hogy visszaállok analógra?

( NagyZ v | 2008. 11. 25., k – 01:39 )

+1. utalom a lopos tolvajokat, hogy egnenek bent a hazukban.

( joachim | 2008. 11. 25., k – 08:52 )

Őszintén sajnálom, hogy ilyesmi történt veled. Azért kívánom, hogy ha majd valamilyen szinten túlteszed magad a dolgon, jusson eszedbe, hogy óriási szerencséd is volt, mivel a tolvaj nem találkozott senkivel a lakásban.

Sok embernek nem hogy 4GB-os SD kártyája nincs, de még kabátja sem. (Pedig itt a tél) Talán olyan szép emlékei sem, amelyeket más fotókon örökít meg.

Én magamból kiindulva egy ilyen eset után biztos elgondolkodnék, hogy mi az ami valójában érték a lakásban.

Aztán elkezdenék örülni. (Lehet, hogy ezért történt ez az egész?)

:)

- - - - -
And the man in the rain picked up his bag of secrets, and journeyed up the mountainside, far above the clouds, and nothing was ever heard from him again...

Az, hogy szerencsénk volt, az vagy igaz, vagy nem, sajnos sok jel mutat olyasmire, amire jobb nem is gondolni... No mindegy.

Most én is majdhogynem beállhattam abba a sorba, akiknek nincs télikabátja. Illetve van, egy kanadai télre méretezett randa nagy kabát, amit csak vállfára rakva lehet felakasztani, mert a belevarrt akasztója sem bírja el, és -10 Celsius fölött életveszélyes felvenni :) meg van egy ócska Sandstone kabát, ami legalább 10 évet kibírt. Ha azt veszem, 27E Ft-ért volt egy szezonra kabátom, ami erős használat mellett is minimum öt-hat évet kibírt volna. Veszek, nem ez a gond, sokadszorra sem az anyagi veszteség az, ami bánt -- a valódi értékek egyike most épp oviban van, a másik kettő meg felteszem, hogy otthon, és készülnek ebédelni :)

Minden más pótolható...