Ételeink: azaz "az olaszok csak pizzát esznek?"

Gondoltam én kicsit beújítók, láttam a képen messziről hogy valami zöldségfélés kaja. Nosza akkor azt megkóstolom.
Mit is kaptam? tulajdonképpen a magyar fánk tészta amibe mi lekvárt teszünk abba volt töltelékként … no vajon mi is? hát nem találjátok ki. egy kis pizzaszósz sajttal. :)) De hogy hova tűnt belőle a képen látható zöldség?
No itt feladtam, mondtam hogy én kis csokoládét eszek

Ismerem valamennyire az édesanyák gondolatmenetét tudtam, hogy készít Zsolt anyukája készít nekünk vacsorát mire Bernbe érünk és leviszi Zsolt lakásába.
Megkönnyebbültem mikor kiderült hogy nem lovat főzött. Éjjel 2 órakor végre kis borsó levest ehettem :))
Mielőtt este 10 re vendégségbe mentünk volna Patrikékhoz még egy jót fondüztünk Zsoltnál.
http://www.sielok.hu/fondu.htm
Zsolt készítette, nagyon finom lett. Forró teát ittunk hozzá, nagyon jó hangulat volt.

Éttermi sztorihoz még hozzátartozik, hogy Firenzében kiültünk szombat este teraszra vacsorázni. Olaszországban tilos a dohányzás az éttermekben, mivel férjem és Zsolt dohányzik ezért alkalmazkodtunk hozzájuk. Még szerencse hogy meleg esték voltak simán ülhettünk a teraszokon, no meg hát kávézni sem tudnának ők cigaretta nélkül.
Az olasz kávé kihagyhatatlan. Nagyon finom. Bár méreg erős, de finom.
Ahogy üldögéltünk a belvárosi teraszon éppen eszek egyszer csak megjelent a tányérom felett egy fekete kéz. Hirtelen hátrafordultam és egy fekete férfit láttam. Felsikoltottam. Annyira de annyira megijedtem. Szegény srác is rámnézett és ő is megijedt hogy én most miért is ijedtem meg. Aztán amikor felfogtam a szituációt jó nagy nevetésben törtem ki majd ő is velem nevetett.

Utcai óra árus volt a fekete srác aki csak annyit akart hogy a teraszon megmutassa nekem az órákat. Persze férjem és Zsolt velem szemben ültek tehát ők látták a srácot hogy mit akar, de én nem.
Hirtelen annyira ijesztő volt szembenéznem egy teljesen fekete sráccal ez volt az ijedtségem oka. Utána meg jót derültem azon, hogy emberek bőrszíne miatt megijedek? nem vagyok már ovis :))
Ez is hozzátartozik a multikulturális nagyvárosi élethez. Ami számomra élvezetes, de ezek szerint meglepetéseket is tartogat.