Életem egy szakaszának a vége

Tegnap lezárult egy szakasz az életemből. Vártam a mai napot már nagyon, de nem ezért, és nem gondoltam, hogy ez be fog következni, bár jobban belegondolva, az egész gondosan előre ki volt tervelve. Alaposan. Bár nem is baj. Egy ilyen döntést, nem is lehet csak úgy meghozni. Sok évet zárt le... Meglepett, de mégsem.

Ma végre sikerült átköltözzünk a házba, a lakásból. Ezért vártam a mai napot. De tegnap még röhögtem a péntek 13 ról szóló cikken, aztán a számomra legfontosabb ember közölte velem, hogy többet nem látjuk egymást. És szomorú, de jó döntést hozott. Racionálisat. Pedig a racionális döntések az én posztom. Mégis ő tette meg. És igaza van. Tudom mit akar. De mégis szar elfogadni ezt az egészet. De kénytelen vagyok. Az életem egészen hihetetlen mértékben megváltozik, teljes fordulatot vesz, amit persze neki is köszönhetek. És kérdés nélküle is fog-e ez menni? Már hiányzik. Nagyon. Pedig így talán mindkettőnknek jobb lesz. Kb olyan érzés ez, mikor kedves némettanárom Irina 4.1-re 3-t adott év végén, és emiatt nem vettek fel abba a középsuliba ahova menni akartam. Aztán később kiderült, ha odavesznek fel, és nem oda ahova végül jártam, nemsok esélyem lett volna az egyetemre. Nemtom elfogadni a dolgot, mégha tudom is, hogy ez az észszerű. Úgy érzem középtávon igaza van, mindenképp, mert értem mit akar. Hosszú távon élete hibája lehet. És télleg így gondolom. Szerettem vele lenni. Nem volt minden tökéletes, kurvára nem, de akkor is így van. Szerettem vele lenni.
Az időzítés is tökéletes. Az új szobámba ha akarom nem viszem azt a pár dolgot, amit tőle kaptam. Még nem döntöttem el. Jó vicc ez az új szobám. 1 hét múlva elhúzok, és reményeim szerint sokat nem leszek otthon. És mindenáron anyám akarja berendezni. Úgy döntöttem ráhagyom. Mit vitázzak ezen, úgyse leszek ott. Bár ebben jó nagy szarban hagyott, hiszen csak az ő ízlésében bízok.
1 hetet féllábon is kibírom. Bár a hétvégét előre látom, h szar lesz, jönnek tesómék... Majd beleköltözik legfeljebb a család legújabb ingyenélő tagja, az unokatesóm.

Ebben az évben minimum 7 helyen fogok aludni huzamosabb ideig, a nyáron 5 ször fogok költözni... Mozgalmas. Szegedről haza, Csabán lakásból házba, tesómék Pápáról a lakásba, Münchenbe oda-vissza, aztán meg Pestre a koliba. (Münchent 1-nek veszem).

Nagyon úgy nézki nagyjából 1, 1-5 hét múlva megyek Münchenbe, az ottani egyetemen fogok dolgozni, programozni. Állítólag ha elég jól dolgozunk, akár járhatunk oda suliba is, a professzor bácsi elintézi. Egy újabb lehetőség. Ez a 3. olyan lehetőségem ami nagyjából egy álommal ér fel. Persze félek is a dologtól, mert félek nem fog menni, de megpróbálom. Amúgy minimum haszon az egészből, hogy lehet egy jó kapcsolatom az ottani egyetemmel.

Szeptembertől meg vár Budapest. Corvinus. Ezt is most nemtom eldönteni, hogy várjam, vagy se. Végre tanulhatok közgazdaságtant. Itt is egy teljesen új város, új arcok, új minden. És magas elvárások magammal szembe. Szeretnék sokat tanulni.

Szóval a helyzet az, hogy eddig minden egy írányba vitte az életem, kb február óta. Mostmár megállíthatatlanul sodródok valami felé, amit nagyon szeretnék, talán már lassan 10 éve. És nemtom, hogy most az ő döntése milyen hatással lesz az egészre. Hiszen szerves része volt az egésznek. Sőt neki köszönhetem azt, hogy elindultam az álmaim megvalósításának útján. És többé nem fogja a kezem. Szóval, hiányzik, hiányzol. Megváltoztatott az évek alatt, más ember lettem.

Amúgy jelenleg úgy érzem, rentgeteg lehetőségem van, és ha ez így megy tovább döntenem kell, mit is válasszak, mit is szeretnék csinálni. Bár egy évem minimum van. hiszen Pesten meg kell csinálni a sulit. Aztán jöhet a nagy döntés, mit merre tovább. De most a következő feladatra koncetrálok. Túlélni a következő hetet, aztán Münchenbe minnél jobban teljesíteni, tanulni, programozni, sört inni, túrázni, stb.

Szóval ennek vége. Szép volt, és szépen is lett vége. A jövő? Remélem sikerülnek a tervek, a lehetőségek mindenestre megvannak, rajtam, rajtunk múlik minden. Mostmár nem akadályoz semmi, igaz egy támaszt is elvesztettem.

( atlantic | 2007. 07. 14., szo – 17:05 )

Az utolsó mondat elég ellentmondásos.

( LGee | 2007. 07. 14., szo – 21:15 )

> Nagyon úgy nézki nagyjából 1, 1-5 hét múlva megyek Münchenbe, az ottani egyetemen fogok dolgozni, programozni.

Augusztusban kint leszek en is par napot (kb 4 het mulva, es nem az egyetemen), ha nagyon egyedul erzed magad, megihatunk egy sort egyik este. ;-)