S.O.S. - a lustaság tönkreteszi az életem

Üdv!
A gond az, hogy elképesztően lusta ember vagyok és frusztrál az a tény, hogy a lustaság miatt mennyi dolog csúszott ki a kezeim közül. Ha kicsit több ambícióval rendelkezem akkor már rég metanultam volna angolul, c ben programozni, stb. de a semmittevés mindig legyőz :(
Van úgy, hogy nem tudok mit tenni ellene, és érzem, hogy ez így már nem mehet tovább és változtatnom kell a helyzeten mindenképp, mielőtt még elmérgesedik és olyan dolgot szalasztok el, amit már nem tudok visszacsinálni. Na de HOGYAN kezdjem?? Ti hogyan csináljátok/csinálnátok?
Kérek mindenkit, hogy ne sajnálja részletezni, hogy mit lehet ez ellen tenni. Köszönöm.

( kalamajka | 2007. 01. 02., k – 16:42 )

ez ellen azt lehet tenni, hogy teszel valamit :)
---
"A legjobb dolgok az életben nem dolgok."

( padawan | 2007. 01. 02., k – 16:43 )

Szerintem: Do me a favor and kill yourself.
Ha nemerted, dict.sztaki.hu

Jobb lesz nekedis hiddel.

Menjel akkor orvoshoz/pszichologushoz. Utobbihoz inkabb talan. Ez lehet kulonfele pszichikus betegsegeknek is az elojele, amennyiben ugy erzed, hogy nem csak hetkoznapi ertelemben vett lustasagrol van szo.
Mi meg ugy csinaljuk, hogy amit kell azt kell, valamint van erre egy jo kozhely is 'nem akaras es nyoges' kulcsszoval.

En pedig tenyleg elvagyok baszva. Igy az ongyilkossagot egy melyen tisztelendo dolognak tartom. Na de eleg, bocs hogy leoffoltam a blogod.

Annyira nem súlyos a dolog, hogy szakember segítségére lenne szükség. A hozzászólásod hangneméből azt vélem kikövetkeztetni, hogy te érzed megsértve magad - pedig én csak felvetettem egy problémát (annak érdekében,hogy a lehető leghatékonyabban lehessen leküzdeni), amivel minden normális ember találkozik néha, és erre te, ha a lehető legoptimistábban is nézzük a dolgot előjössz egy "mi az élet értelme" (-ha már úgyis lusta vagy) filozófiai hozzászólással - na de mind1, részemről borítsunk fátylat a múltra... bye

( BaT | 2007. 01. 02., k – 18:03 )

Ez nem vmi betegség? Kóros lustaság, vagy nemtom. Csak mert én is ebben szenvedek. Pl. jelenleg leckét kellene írnom, mert különben holnap egyest kapok, de helyette hupot olvasok...

Ha betegség akkor maximum pszihológiai... ha most jól magamba szállok, akkor ez a lustaság talán visszavezethető a megszokottságra. Mert ha valaki olyan dolgokkal foglalkozik egy hosszab időtávon belül, amit kényelmesnek tart és amit szeret csinálni, akkor ez egy idő után berögződik nála. Ezután már csak ezzel hajlandó foglalkozni, és szörnyen unalmas lesz, ha valami más dologba kezd bele. Ettől kezdve már fél radikálisan változtatni, szinte automatikusan taszít el magától a megszokottságtól eltérő cselekvéseket. Hát azt hiszem ezt függőségnek hívják. Tehát a egyén-tapasztalati logikai eszmefuttatásomból következik az, hogy az esetleges internetfüggőségem miatt vagyok lusta? Gyakran előfordul velem, hogy egyéb (akár szórakoztató) tevékenységek űzése közepette, előbukkan egy olyan gontolat a fejemben, hogy "mi lenne ha inkább neteznék, majd később előveszem megint ezt is" és persze ezután nem lesz belőle semmi. Ház ez eddig igazolja az elméletemet :(
Tanácstalan vagyok...

( bird v | 2007. 01. 02., k – 19:36 )

Ki kell bírni, hogy dolgozni kell valamit, tenni, tenni, tenni.
Nekem mindig az a gondom, hacsak valamikor is dolgoznom kéne, bele sem kezdek, mert túl sok időt venne el, ezért inkább lustaság rulz {emiatt is kezdem már unni az egészet}.

Brute force és kész. Úgy kell csinálni (könnyű mondani).
---
Powered by Áram

Mikor belekezdek valamibe, akkor pár perc alatt belefeletkezek, de az a pár perc szinte maga a pokol...
Arra gondoltam, hogy ha ezt az ember gyakrabban űzi (többször belekezd ebbe a tevékenységbe), akkor kialakulhat egy berögződöttségfélle - szóval ezt a tüzet-tűzzel oltást ki kellene próbálnom :)

( System_of_a_Down | 2007. 01. 02., k – 19:45 )

Olvastam már többször is arról, hogy egyesek professzionálisan beossztják az idejüket, ha úgy tetszik, akkor megtervezik, előreprogramozzák...
Ez mennyire lehet hatékony egy megszokott idő után? Van aki ezt alkalmazza errefele?

Ha biorobot-szinten beosztod az idődet, akkor egy idő után minden robot lesz körülötted, nem pontosan kell beosztani az időt (15:30 hazajövök, 1,5 perc alatt leveszem a kabátomat és a cipőmet, 3 perc alatt kezet mosok és elmegyek WC-re, 75 perc alatt felmegyek a szobámba és megtanulom a másnapra szükséges anyagot, 20 perc alatt felfrissülök, 15 perc után beleunok a frissülésbe és három órán át geekülök a gép előtt, 15 perc alatt megvacsorázom, 15 perc alatt felmegyek a fürdőszobába és letussolok, fogat mosok, majd bemegyek a szobámba és 2,5 perc alatt elalszom, egészen 660 percig alszom és felkelek and a new day has dawned), hanem rugalmasan alkalmazkodni jó mindenhez. Én nem tudnám így csinálni, nagyon zavarna.

Meg kell csinálni a kötelességeket (na ugye, HUP-ot olvasok ahelyett, hogy készülnék holnapra én is) és a szabadidővel nem lesz gond, ohne lustaság.
---
Powered by Áram

Egyetértek, hogy dinamikus időbeosztás sokkal működőképesebb. És úgy néz ki ezt is be kell vezessem ezután (mert így az életem egy nagy káosz - muszály rendszerezzem egy kicsit). Csak ne lenne olyan veszettül nehéz.

( Ajnasz v | 2007. 01. 02., k – 19:53 )

Mekkora gondok... :)
Amúgy elhatározás kérdése az egész. Kitűzöl egy célt magad elé, amit el akarsz érni. Teszem azt, c-t akarsz tanulni, keresel egy problémát, amit c-ben meg lehet oldani. Tanulsz, megoldod, aztán komolyabb cél... Az angol meg kell az előzőhöz, mert doksit tutira angolul fogsz leginkább találni.
De hogy ekkora problémát...? -.-;

Igen, többször is gondoltam már, hogy így sajátitok el egy programozási nyelvet, de mégsem így csináltam. Egyszerüen csak a letöltött könyveket olvasgattam - cél nélkül, csak a könyv után. Talán ezért sem skierült mind a python, mind a c nyelvet rendesen elsajátítanom... ezután ezzel a módszerrel fogok próbálkozni.

( dikki | 2007. 01. 02., k – 21:09 )

Én lusta vagyok segiteni sajna, sorry.

( KKata | 2007. 01. 02., k – 21:10 )

Egyszerre egy célt tűzz ki, és arra koncentrálj. Nekem az is segített, ha valami olyat találtam ki, aminek volt tétje (vizsga, papír megszerzése, stb.), mert akkor ugye muszáj... :) Vagy valakivel fogj össze, akit hasonló cél vezérel, és "versenyezve" tanultok.
Ha nincs, ami motiváljon, ne is várd magadtól, hogy nekifeszülsz; erre csak kevés ember képes. :)

Hát megpróbálom így is, bár én azt a módszert vallottam eddig, hogy próbáljak változatosan, egymást felváltva célokat elérni, mert így nem esehetek bele a "ráunás" (na pont egy kulcsszó az egész topicra) gödrébe. Habár, volt úgy hogy mitvációhiányosan, csak a muszáj hajtott...

Szerintem a "muszáj" is lehet egyfajta motiváció, feltéve, hogy magad találod ki magadnak. Én tanultam így meg újabb nyelvet: hogy azt mondtam magamnak, muszáj megtanulnom, mert nem akarok egyszakos tanár lenni. És végigcsináltam nemrég egy rendszerinformatikus-képzést, mert azt mondtam magamnak, muszáj, hogy ne rekedjek meg ott, ahol éppen vagyok. :)

( anr | 2007. 01. 03., sze – 08:52 )

a problema megoldhato, legalabbis ideiglenesen. ugyanis ez kb ugyanaz, mint az alkoholizmus/drog fuggoseg. van egy dolog, amit jo csinalni, de hosszutavon tonkreteszi az eleted.

ha 20 korul vagy, akkor pl: egy ideiglenes megoldas:
dumalj ki egy munkat valami kis/kozepes cegnel, ahol gyenge a szamtech csapat.
valami web/c/akarmi munkat. miutan bevallaltad lesz eleg motivaciod, hogy meg is csinald. 25 folott mar gyozni fog a lustasag, nade alatta elotted az elet.

ha idosebb vagy, akkor pici celokat tuzz ki magad ele, aminek a vegen jutalom var. magadat jutalmazd, az ugy egyszeru. kezdetben eleg egy delutanra valo cel, kezobb johetnek hosszabb idore is.
ha az egesz inditasat osszekotod a kornyezeted megvaltozasaval (koltozes, dolgozo szoba atrendezes,. baratno valtas,...) az sokat segit a dolgon.

ha a cel kituzes nem jo neked, akkor probalj meg negativ celtol valo menekulesre koncentralni. valami olyan amitol vaojaban felsz (luzer marad orok eletedre, lerohad a farkad,...) kosd ossze azzal, ha nem teljesited a kituzott celt akkor ...
valami ilyesmi, viszont ehhez is kell onuralom/akaratero.

ha azod nincs baszhatod. 10 eves korod elott lett elbaszva a dolog, de nagyon. keress olyan celokat, amiket konnyen megcsinalsz, es elj boldogan a posvanyban. az elvezheto igazan.

( simca | 2007. 01. 03., sze – 09:37 )

Korán kell kelni és fél óra mozgással (futás, "gyúrás", szoba vagy normál bicikli, jóga, fekvőtámasz-felülés-guggolás, mindegy, csak mozgás) kezdeni a napot. Nem keresni kifogásokat hogy "ma esik az eső de majd holnap kétszer annyit futok" vagy "de hétfőtől megint elkezdem az biztos".

Egy okos ember okos írásai, hátha valakinek még segít:

http://www.stevepavlina.com

Érdemes a best of résszel kezdeni.

( System_of_a_Down | 2007. 01. 03., sze – 12:08 )

Szeretném mindenkinek megköszönni az eddigi segítséget, javaslatokat - nem gondoltam volna, hogy ennyien hozzá fognak szólni a bloghoz. Nekem már az is jót tett, hogy kibeszélhettem magam :) - és most elhatároztam, hogy változtatni fogok eddigi szokásaimon, és amit nem találok hasznosnak kegyetlenül eltörlöm. Mégegyszer kösz mindenkinek - ja és a lustaság dögöljön meg! :) bye