Rózsák illata

Ebben a kertben nagyon sok rózsa volt, mind gyönyörű hosszúszárú, kecses, finom szirmú... Vörös, sárga és a fehér minden árnyalatában... Nem tudtam betelni velük... csak mentem közöttük, simogattam bársonyos szirmaikat, szagoltam édes illatukat. Mindet megakartam érinteni, minddel akartam "beszélni"... mert beszéltek hozzám, édesen, andalítón... Kitalálták titkos vágyaim, becéztek és ígértek minden jót, elvarázsoltak a szavaikkal, illatukkal. Nem tudtam választani...

...és akkor megláttam egy számomra mindennél szebbet, pirosabbat, tündöklőt. Ő nem kérkedett, nem ígért, de mégis megakadt rajta a tekintetem. Elindultam felé. Hosszú volt az út, meredek és veszélyekkel teli. De én látni akartam, megérinteni, megsimogatni... Érezni mindennél szebb szirmát, érezni mindennél finomabb illatát... amikor odaértem... megöleltem, elhúzódott de aztán hagyta hogy szeressem, hogy becézzem. Eggyé váltam vele, összefonodtunk.. egy illat, egy szál rózsa voltunk-együtt... mi voltunk a legszebb és legillatosabb virág a kertben... s amikor újra felé nyúltam... megszúrt. Tüskéje mélyen az ujjamba vágott, fájt..." Mi történt?" -nem értettem. Egyre és egyre elszántabban nyúltam felé, de a tüskéi minden alkalmommal belémvágtak... nem engedett magához, bezárkózott. Többé már nem érezhettem varázslatos illatát, nem hallhattam becéző szavait, nem mutatta többé csodaszép szirmait... csak a tüskéit. Könnycsepp gyűlt a szemembe... sírva nyújtottam kezem felé, de ő csak szúrt. Még álltam előtte egy darabig, néztem száz sebből vérző kezemet... és akkor megértettem, már nem lehet az enyém, sohasem... ahogy én megtaláltam őt, megtalálja majd más is, és majd azzal olvad újra össze egy illattá mint ahogy velem tette... mert ez a sorsa a rózsáknak... és az embereknek...

---

from http://www.gportal.hu/gindex.php?pg=5430388

by live-and-feel-man