Katonai tank szimulátor 1982-ből

A szimulátorokat úgy kellett elkészíteni, hogy a lehető legélethűbb élményt nyújsák a katonáknak a kiképzéshez. A hirtelen kormanymozdulatokat a kabin hidraulikájának pontosan kellett visszaadnia, akár gyorsítás, akár fékezés, akár koccanás történt. Például ha a tüzér 90 fokos toronyelforditásnál lőtt, akkor a kabinnak hirtelen meg kellett billeni és oldarra rántani a benne ülőket. (Olyankor azért illik kapaszkodni is.)

Ugyanez a terep élethű szimulálására is vonatkozott. Ugye azt tudni kell, hogy 1982-ben még a számítógépes terepgenerálás gyerekcipőben járt, így egy 15m2 helyiséget arra használtak a szimulátorhoz, hogy egy terepasztalt építettek (hasonló mint pár modellgyűjtő tart otthon), ahol miniatűr házak, dombok, utak voltak méretarányosan elkészítve, rendkivül élethűen kifestve, majd egy kamerát mozgattak rajta értelemszerűen annak megfelelően, ahogyan a tanuló irányította a tankot. A méretarányokra már nem emlékszem, de valami olyasmi adatra emlékszem, hogy egy tank mérete 3x10mm kornyékén volt, tehát el lehet képzelni, hogy az utak, kisutcák mennyire picik lehettek egy városban. A kamera egy kicsi tüske volt, ami felülről volt felfüggesztve és egy háromirányú sínrendszer mozgatta a terepasztal felett. A kamera képe a kivetítőn jelent meg a kabinban ülő tanulók előtt.

Ő mint tervező vett részt a projektekben, így néha napján meg is kellett látogatnia a már kivitelezett és teljesen összeszerelt szimulátorokat. Értelemszerű, hogy olyankor neki is tesztelnie kellett a kivitelezett darabot.

Ha már hadsereg, akkor ugye nem szabad elfeledkeznünk az ottani emberek mentalitásáról sem, bármiből tudnak poént csinalni, vagy megtalálják a módját annak ahogyan az újoncokat szivathatják. Így volt ez a szimulátorral is.

Egy napon történt, hogy javában tesztelte az egyik tankszimulátort és egy ilyen vidám csapatba cseppent bele. Ott ült mellette a tréner is aki ismerte a terepet, mutatta az utat, hogy merre kell menni, néhány baka pedig a terepasztalnál tette a dolgát. Egy város főutcáján haladt, ahonnét le kellett fordulnia egy szűk kisutcába, majd ott kellett végignavigálni a tankot. Javában halad a szűk sikátorokban, hol jobbra, hol balra fordul, csak nyugodtan mint bármikor máskor. Ám az egyik fordulónál valami rémisztő dolog történt. Befordul egy kisutcába, majd megjelenik előtte a hatalmas kivetítőn egy óriási, több méter magas fehér szörnyeteg az úton a házak közé szorulva, ami mozog és a csápjait mereszti a szimulátorban ülőkre. Abban a pillanatban beletaposott a fékbe, az egész kabint megrántotta a hidraulika, majd üvöltve ugrottak ki a szimulátorból. Majd' egy óráig tartott mire kiheverte a történteket, addig csak ült a folyosón és remegett mint a nyárfalevél. Jóformán fel sem fogta, hogy mi történt.

Mint később elmondták neki, ezt a játékot úgy hívják arrafelé a katonák, hogy "break and scream" (fékezz és sikíts!), amit minden újonc katonával el szoktak játszani, mikor először ül be a szimulátorba. A játék lényege, hogy az egyik katona odamegy a terepasztalhoz és figyeli a kamera mozgását. Amikor a szűk sikátorhoz érnek az egyik katona elhelyez a terepasztalon egy csontkukacot, ami a közönséges légy bábja (horgászok ismerik), és a kiképzőtiszt már eleve odairányíttatja a tankot a tanulóval. Amikor a tank odaér, a szimulátor kamerája és kivetítője felnagyítja csonkukacot több méter magasságúra, hogy egy életreszóló élménnyel gazdagítsa a szimulátorban ülők emlékeit. (jujj)