Milliomos agy - elolvasva

Oregon és trey között eldurvuló teázás közbeni rolexlóbálás feldobta a címben szereplő könyet és ha már ott volt, gondoltam el is olvasom.

Sajnos a könyv nem fog segíteni senkinek sem abban, hogy milyen akadályok és buktatók leküzdésén át lesz valaki sikeres és gazdag vállalkozó és mélyen hallgat arról is, hogy milyen kockázatai és mellékhatásai vannak a vállalkozói létnek.
Amit első nekifutásban kap az ember az a szerző önfényezése. Megpróbálja a könyvben leírtakat különféle, anekdotikus példákkal szemléltetni, amiknek a szereplői visszatérő motívumként, a szerzőt cikkei és könyvei alapján keresik tanácsért. Ez erősen visszatetsző, ha figyelembe veszi az ember, hogy a könyv többi részében a tudományosság látszatát, különféle statisztikákkal próbálja alátámasztani. Ott is kilóg a lóláb, hogy a sok milliomosokból vett minta mellett hiányzik a kontrollcsoport.

Probléma, hogy a könyv majd negyed századdal ezelőtt íródott és bár egyes alapvetései időtállóak, sok tekintetben idejétmúlt. Az egyik ilyen pont az iskolai tanulmányok és eredmények szerepének lekicsinylése az illető sikerességében. Ma számos olyan szakterület van, aminél megfelelő iskolai végzettség nélkül nemcsak sikeres sem tud lenni, de elkezdeni sem tudja a vállalkozói karrierjét az illető. És míg a könyv hangsúlyt fektet a vállalkozói önképzésre és tanulási képességre, figyelmen kívül hagyja a mai világ elvárásait.

A sikeres vállalkozó sikerének kulcsaként elsődlegesen a vállalkozó személyét tartja, de egy kritikus tényezőről, a környezetről elfelejtkezik. Pontosabban egy tényezővel foglalkozik és feltűnően sokat, mégpedig a házastárssal. Részben igaza van, mert egy rossz partner mellett az ember akárhogy is küzdhet, a szarból sohasem fog kijönni, de elfelejtkezik arról, hogy a mai sikeres vállalkozó sok esetben jóval a párjukkal való összebútorozás előtt kezdik el építeni a karrierjüket.
Nem foglalkozik az első mérföld problémájával. Szándékosan vagy véletlenül elsiklik a kezdőtőke kérdésével és itt vissza kell kanyarodni tanulmányok fontosságának a kérdésére. Ahhoz, hogy valaki a saját erejéből gazdag és sikeres legyen, ahhoz kell egy indulótőke, amit valamilyen úton meg kell szereznie. A könyv nem szól arról, hogy ez miképp lehetséges nyolc általánossal. Érdekes módon a legtöbb, a példákban szereplő személy, középosztálybeli vagy felette lévő háttérrel rendelkezik. Hogy pontos legyek, van egy szereplő aki igen alulról kezdte (Mr. Warren úr esete), de ott a szerző a saját alapfelvetését, hogy a sikeres milliomosnak a legfontosabb tulajdonsága a mindenek felett álló becsületességét köpi azzal szembe, hogy a szereplője egyetemi végzettséget hazudik magának (129. oldal közepe). Egyéb szempontból is tanulságos a történet, mert tele van olyan részekkel, amik "valamiért" nem fontosak a szerzőnek.

Külön fejezetet szentel a milliomos otthonának és a bútorzatának, melyek által közvetített mondanivalót két fejezet helyett letudhatná két mondattal: Ne vegyél nagyobb lakást annál amit megengedhetsz magadnak. Lehetőleg ne egy pénztemetőben élj.
Építőipart ismerő embernek külön humoros lehet, Mr. Blue és Mr. Green története, mert a magyar valóságtól teljesen elrugaszkodott, nagyjából a 2-300 milliós vagyonnal rendelkezők kategóriáját írja le.

Szintén szemet szúr a vallásosság felemlegetése, mint a siker szerepe. Gyanítom, hogyha a könyv valamikor a 80-as években íródott volna, akkor spiritualizmus lett volna a fókuszban, de a szerző akkor elsiklana afelett a tény felett, hogy nem a vallás a kulcs, hanem a vallási gyülekezeteknek rendkívül fontos szerepe az ember kapcsolati hálójában. Azonos nyájba tartozás megkönnyíti az információk átadását, új partnerek, lehetőségek feltérképezését.
Magát a kapcsolati hálót és annak a szerepét nemhogy nem hangsúlyozza ki, de nem is veszi észre. A házvásárlási fejezetnél, gyönyörűen leírja, hogy a sikeres és gazdag házvásárlók ugyanazon kevés közvetítővel és ügyvédi irodákkal dolgoznak, de fel sem merül, hogy ennek az az oka, hogy a sikeres vállalkozók kapcsolati hálóinak a keresztezési pontjában vannak ezek a cégek.

Összegezve: A könyvet 25 oldalból le lehetett volna tudni és nagyjából ugyanott lennénk, egy centivel sem lennénk közelebb az első millió dollárunkhoz, mert olyanokkal foglalkozik akiknek van pénze és nem azzal, hogyan lett pénzük. Mert kell egy bizonyos beállítottság a pénzügyi sikerességhez, de ez nem elég.

Hozzászólások

Köszi a könyvkritikát. Jó gyorsan olvasol.

A vallásosságot máshol is emlegetik a recenziókban, példának arra, ahol a kontrollcsoport nélküli következtetgetés félremegy. Aki rendesen csinált statisztikát, azt tapasztalta, hogy a vallásosság antikorrelál a sikerességgel.

Szerintem az elvárásoddal  van egy kis baj. Ez nem egy recept könyv arra, hogyan legyünk gazdagok. A címe sem ez. A könyv leírja azoknak a viselkedését, akik gazdagok. Ennyi, nem több.

Mindenesetre érdekes volt  úgy olvasni, amikor a csoport része vagy és látni azt, hogy aki meg nem része az mit ért meg belőle. Ez a tanúság nekem elég arra, hogy többet csak célzottan ajánljam a könyvet. Vagyis megtanultam a recenziódból, hogy hiba volt trey-nek ajánlanom. Köszönet érte.

Nem volt magasan az elvárásom. Az a bajom, hogy sikertanácsadó könyvnek rossz, pszichoanalízisnek még rosszabb. Ha csoportot szeretné vizsgálni, akkor semmi szükség nem lenne a történetekre, de nagyon is kellene a kontrollcsoport. Pl. összevethette volna milliomosok kosarát az átlag állampolgárokkal.  (Próbálkozik vele, de annyira a a milliomosokra fókuszál, hogy pl. nem képes meglátni a kudarc averziót, szegénységi felárat vagy a szegénységi pánikot.)
Hiányzik, az ok-okozati összefüggések vizsgálata. Vizsgálhatná, hogy a viselkedésminták ha szerzettek, akkor azok, honnan jönnek.
Nagy szerepet tulajdonít az intuíciónak, a lehetőség meglátásának, de elfelejtkezik arról, hogy ehhez kell még lehetőséggel való élésnek a lehetőségének is. Magyarán, láthatsz egy remek üzleti lehetőséget, ha nincs lehetőséged élni vele csak mert hiányzik a financiális, lokációs vagy épp a megfelelő szociális háttered hozzá.

Nyugodtan ajánlhatsz könyvet, mert ha eltérő dolgot olvas ki eltérő szociális hátterű ember ugyanabból a könyvből, akkor az nem a közönség hibája, hanem a könyvé. És rossz könyvből is lehet tanulni. Én is sokat tanultam a cégem főkönyveiből...
 

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Az úr phd-vel rendelkezik, ráadásul arról a területről írt könyvet amihez ért. Egy phd-vel rendelkező embertől nem ilyen jellegű és minőségű írást vár az ember, még akkor sem ha BA-ból szerezte a doktoriját.
Egyébként, ha már az úrról van szó, akkor ezt a könyvét ajánlom, főleg treynek. ;) Minőségileg jobb, mert érezhető a lányának a hatása és egyszerre két csoportot vizsgál.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

A PhD-hez az ember szakcikkeket és disszertációt ír. Azok peer reviewed-ek, komoly folyóiratba rendesen meg kell írni, és nehéz egyszerre tényszerűnek és szenzációhajhásznak lenni. Popsci-t viszont már lehet a royalty-ért írni, és a kiadón múlik, hogy kell-e nekik. Ezt, amit ajánlasz, a Wiley adta ki, a régebbieket nem valami ismert kiadó.

Amúgy a The millionaire next door-nak is jobbak a review-i mint a The millionaire mind-nak. Az az előző könyve.

Akkor mondjuk úgy, hogy azt a PhD-t vesszük komolyan, amit Q1-es folyóiratba publikált cikkekkel alapoztak meg. Azért egy normális egyetem normális tanszékén ilyet szokás írni. Persze, lehet PhD-nek kinéző papírt netről is umbuldálni, az is úgy néz ki, mint egy PhD, de azért tudjuk, hogy nem igazi. Ugyanez van a mucsaröcsöge-alsói egyetem szocializmus politikai gazdaságtana-tanszéken írt, saját folyóirományba publikált cuccal.

Szerkesztve: 2024. 02. 17., szo – 22:16

Rövid változat, mely – ha jól értelek titeket – nem csak azt tartalmazza, amit Oregon kívánt közölni, hanem azt is, amit te hiányoltál a könyvből. Részletes bemutatás/iránymutatás nyilván nem fért bele, de az alapgondolatok benne vannak.

:)

Szerkesztve: 2024. 02. 18., v – 08:47

Thx!

Köszi mindenkinek a könyvajánlást abban a témában, hogy hogyan legyek majd sikeres, de felhívnám a figyelmet arra az apró, de nem elhanyagolható tényre, hogy már az vagyok.

0-ról eljutottam oda, ahonnan már csak lefele tervezek menni a hátralevő éveimben.

Lehet, hogy könyvet kéne írnom erről? 🤔

trey @ gépház

Például sokat jelentenek azok a köszönő levelek is, amelyeket kapok és amelyekben arról írnak, hogy mennyit tanultak annak köszönhetően, hogy pl. ezt az oldalt elindítottam. Vagy sokat jelentenek a munkahelyi elismerések a jól végzett munka után. De, ezek valahol összefutnak.

Figyelembe véve, hogy honnan és mivel indultam, szerintem messze túlteljesítettem a mások és saját elvárásaimat is. Elégedett vagyok.

trey @ gépház

Na jó, erre számítottam. Amúgy az én karrierem elindításában is nagy szereped volt. :)

Mondjuk én úgy látom, hogy ritka fecske vagyok, mert 1:1-ben utánoztam embereket (óvodás korában leszokik róla az ember), hanem mintaként szondázom a számomra példának vett embereket. Pl. engem a Rolex soha nem fog érdekelni, de attól még nem nézek le mást ha az igen. Nekem mániám az asztalos műhely, addig csűrtem-csavartam míg meg nem lett. Én ott farigcsálok. De ezért viszont én kapom a lenézést. Innen látszik nem vagyunk egyformák.

Ez a kulcs:

Elégedett vagyok.

Mikor még kiscsikóként próbáltam megtalálni a helyem, annyit mondtam, hogy nem akarok milliomos/milliárdos lenni. Nem kell fényűzés, mert nem lelem benne örömömet. Annyi kell, amiből tisztességesen meg tudok élni. Ha valamire szükségem van, bemegyek a boltba és megveszem. Ne azon aggódjak miből fizetem a rezsit, miből eszek, mi lesz jövő héten. Ezt sikerült elérnem saját erőből. A munkahelyemen megbecsülnek. A szüleimre nem hoztam szégyent. A fizetésemből telik mindenre, amire nekem kell, marad is kicsi.

Elgédett vagyok!

Maximálisan tisztelem a hozzáállásodat a világhoz.

Annyi kell, amiből tisztességesen meg tudok élni. ... A munkahelyemen megbecsülnek. A szüleimre nem hoztam szégyent. A fizetésemből telik mindenre, amire nekem kell, marad is kicsi.

Szüleim ugyanezzel a szemlélettel élték a világukat. Szívből kívánom, hogy ne kerülj olyan helyzetbe, mint anyám, akinek 52 éves korában csődbe ment a munkahelye, és aki soha többé nem talált munkát a szakmájában, ezért rokkantnyugdíjas lett. Vagy mint apám, akit, amikor még 50 éves kora előtt, amikor privatizálták az addig állami munkahelyét, áttették papírtologató posztba, és amíg el nem érte a védett kort (több mint egy évtized!) lebegtették a feje fölött, hogy kirúgják. Nekem az ő példájuk mutatta meg, hogy a maximálisan túl is tökéletesen végzett munka az kevés ahhoz, hogy hosszú távon is igaz maradjon: A fizetésemből telik mindenre, amire nekem kell, marad is kicsi.

Csaba

Az elégedett ember nem vár külső visszajelzést. Ilyen visszajelzési igény lehet a hergelés is.

Azt kijelenteni, hogy valaki elégedett, az szerintem az önismeret hiánya. Lehetsz sok mindennel elégedett, de vajon az elégedettség érzésével is az vagy? :) Ha szükséged van az elégedettség érzésére, akkor nem vagy az. ;)

Amire te a blogot használod, arra én a könyvelőt. ;)

Abban egyetértünk, hogy jó visszaolvasni a saját dolgainkat. Nálam ez nem a vásárlói élmény. Amikor veszek valamit és írok róla, akkor a vásárlási élményről nem írok, de a használatról járulékos dolgokról igen. Nekem az ilyen vásárlási élmény inkább veszteség és egyfajta fal köztem és a birtokolni kívánt termék között. Valamint az jut róla eszembe, hogy ezért is fizettem.

A naprakész tudás, származhat a múltból is, mert nem avult el.

Személyes tapasztalat az, hogy minél újabb egy kiadvány, annál kevesebb benne a tétel amivel foglalkozik. Bár szórakoztató, de lényegében semmit mondóak Mérő Làszló könyvek, akinek szerzeményei sokszor egy bestseller értékelése/feldolgozása a maga módján.

Nem hiszem, hogy az adathordozó a lényeg. Simán lehet a könyv egy file, amit (könyvolvasó-, laptop-, vagy telefon-) képernyőn olvasol. A lényeg abban van, hogy egy hosszabb, a témában komolyabban elmélyedő mű. Az olvasás szerintem sokkal több információt, gyorsabban juttat el az agyadba, mintha valaki elmondja, és azzal, hogy nincs minden képként ott, közben a fantáziádra is bíz dolgokat, munkát ad az agynak.

Az is egy érdekes kérdés, hogy mit tekintesz "naprakész tudásnak". Egy szoftver egy adott verziójának a használati utasításáért szerintem is kár lenne fákat kivágni, hasonlóan a napi híreket is szerintem értelmesebb elektronikusan tárolni. Ugyanakkor elég sok olyan könyvet írtak, aminél ez a probléma nem merül fel, mondjuk Az ember tragédiáját, a Száz év magányt nem nagyon kell frissíteni. Ami matematikában egyszer be van bizonyítva, az is örökké igaz marad.

Ilyen irományból rengeteg van. Emlékszem, mikor zöldfülű egyetemista koromban egyik rokon elcibált egy Amway találkozóra. Ott ajánlgattak mindenféle Andrew Carnegie meg hasonló legyen ön is milliomos sikerkönyvet. Tele van a világ ilyen sikersztorikkal, semmit sem érnek azon kívül, hogy a szerző meg a kiadó tovább gazdagodik ha megveszed őket.

Minden hulla a Mount Everesten valamikor egy nagyon motivált ember volt.

Andrew Carnegie meg hasonló legyen ön is milliomos sikerkönyvet.

Mondjuk a "How to win friends and influence people" az szerintem megér egy olvasást. Na, nem azért, mintha jó lenne "bólogató figurává" válni, de a nyelvezete meg a történetei egy része tényleg érdekes. Akkor még tudtakhelyesen és lebilincselően beszélni és írni. :)

Jó  bevezetés az antik irodalom felé.  Amikor ezt a könyvet olvastam, akkor azon gondolkodtam, hogy ez az ember miket olvashatott.  Majd megtaláltam:

Szokratész, Platón, Arisztotelész, Seneca, Marcus Aurelius ... és más antik irodalmi szerzőket

ps.: a citált könyvből egyszer  rendeltem vagy 30 db-ot és értékesítőknek osztogattam, meg cégvezető barátaimnak
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hogyan_szerezz%C3%BCnk_bar%C3%A1tokat_%C3…

Oregon és trey között eldurvuló teázás

Szabadjon megjegyeznem, a részemről semmilyen eldurvulás nem volt. Egyszerűen, nem értek egyet vele, de hát miért is kellene nekünk MINDENBEN egyetértenünk. Nemde? 🤔

trey @ gépház