Turistáknak, eltévedősöknek...

Inkább civilizációs nyomra bukkansz. Út, villanyvezeték. Ez meg már elveztet. Sokat segít még a turistajelzések ismerete.

Inkabb nem tanultal meg a tajekozodasi verziod dominans reszevel egyuttelni.

Van az ugy, mire segitseggel rajottem, hogy igazabol remekul tajekozodom, csak a kutatok altal "noi" jellegzetessegnek titulalt mintak dominalnak a tajekozodasomban. Azota sehol nem tevedek el sot altalaban jobban tudom eppen merre vagyunk mint a csoportban a tobbiek.

Lenin elvtars nem tudta mekkorat ment, mikor eldalolaszta a klasszikust.

A körbekörbe elkerülhető, ha egyenletesen lefelé/felfelé haladsz :)

Miben segít az iránytű, ha fogalmam sincs, hogy hol vagyok? Tudni fogom, hogy merre van észak, és ez mire is jó egy idegen erdőben?

Mohát én már mindenhol láttam. Ezek ilyen winnettou legendák. Lehet, hogy régen igazak voltak, de ma már nem annyira. Ok, végszükségben talán lehet rá hagyatkozni, amikor már végképp mindegy.

Hegymászók használták régen csak, de ma már mindenki hegymászó szlenget használ, aki vett magának egy 50 ezer Forintos cipőt, és 15 méternél messzebb ment az aszfalttól.

A Mátrában jártunk úgy, hogy kivágták a fát a jelzéssel. Ott feküdt a rönk szépen a halom tetején. :)

Van ebben is igazság. De láttam olyat is, hogy egy csapat csak úgy ment egy ösvényen, beszélgettek és nem figyeltek semmire. Egyszer csak valaki felnézett, és akkor látták, hogy jó ideje senki nem látott jelet, és több elágazáson is átmentek ész nélkül. Akkor lehet ilyen, ha többen azt gondolják, hogy a többiek biztos tudják, hogy merre megyünk, és valaki nagyon határozottan mindig elindul valamerre minden kereszteződésben, magában mondván, hogy majd szólnak ha nem arra kell menni. A többiek meg követik, mert nyilván tudja :-)

Itt még a félelmet is megidézik a pánik mellé. =)

Jaja, +1 teló mindig a hátizsákban jól becsomagolva.

1.1km-t setalok en is a benzinkutig.

a Rám-szakadék tetején a fickó öltönyben, a nő tűsarkúban

Szánkóztam én a Mátrában szövetkabátban, kicsit meg is néztek miatta. Egyszerű az ok: az egyetlen kabátom volt akkoriban. :)

Egyébként a Mecsekben azt szeretem, hogy nagyon sok a kiépített forrás és az olyan patak

Köszi, felírva.

A Börzsönyben van olyan túra, aminek az útvonalán egy fatörzsekből ácsolt létrán át be kell mászni az erdészet letarolt faiskolájába, azon át kell vágni, majd egy másik ugyanilyen létrán kimászni a túloldalon. Először nem hittem el, ott rohangáltam a kerítés vonalában, hogy valamerre biztos ki kell kerülni az erdészetet, de nem. :)

Volt olyan is, hogy a Rám-szakadék tetején a fickó öltönyben, a nő tűsarkúban volt. Látszott hogy ötletszerűen sétáltak le

Aggtelek, hosszú barlang túra, mindenkin (férfiak, nők) irodai cipő. Valszeg konferencián voltak és ez volt a záró program.

Ismeretlen részre menve én a mai napig átnézem előző este az útvonalat

Én általában túra appot viszek, 2 telót meg egy kézzel skiccelt itinert.

50+ vagy gondolom, azok feszulnek ra ennyire a temara. mi fiatalabbak chillbe nyomjuk. ;)

Mi kicsi gyerekekkel járogatunk túrázni, például gyűjtjük a kéktúra pecséteket a legnagyobbnak. Hasonlóan mi is rendesen megtervezünk mindent, mindig tudom, hogy hol lehet lerövidíteni ha muszáj. Mindig offline navigációt használunk elsősorban, bár előfordult, hogy nem készültünk előre, csak jött egy alkalom, arra jártunk és lett időnk, és akkor telefonos online térképpel indultunk el.

Kicsikkel együtt nem volna vicces eltévedni, nagyjából 15km az amit még békében meg tudnak tenni egy nap alatt. És mivel a legkisebbet cipelni kell, ezért nekem se nagyon van kedvem hosszabb úthoz. Az idei nagy célom a Kóspallag-Nagy Hideghegy(ott alvással)-Nógrád táv volna, ez az ami a megcélozhatóság határán van nekünk a kéktúra szakaszok közül.

A medvéhez mit szóltok, ami csatangol és a Börzsönytől a Bükkig mindenhol látták már? Kell félni tőle? Mivel lehet készülni a nagy találkozásra?

Az egész úgy kezdődött, hogy pesti gyerekként nem tudtam, hogy a menetrendben a szombatnak és a vasárnapnak más a megnevezése. Az egyik talán pihenőnap vagy munkaszüneti nap, a másik meg ünnepnap, vagy valami ilyesmi. Így nem jött az a busz, amelyikre számítottunk. A lány ötlete volt, hogy ne várjunk több órát, induljunk el gyalog. Friss kapcsolat volt, nem akartam életképtelen balfácánnak tűnni, bár a hátam közepére sem kívántam a nehéz táska és hátizsák cipelését, belementem a dologba. A többit már leírtam dióhéjban... :)

Már nem emlékeztem, de térképről valamennyire eszembe jut. Vonattal elmentünk Hidasnémetibe. Átballagtunk gyalog Göncre, ahol találtunk egy strandot, ott megpihentünk, napoztunk. Arra nem emlékszem, hogy a medencébe bementünk-e, vagy sem, ez becslésem szerint 23 éve volt. Szerintem Telkibányán volt a szállás - Aranygombos Fogadó talán -, de az erdőn keresztül mentünk, és az volt a trükk, hogy a turista út bevezetett a susnyásba, míg az erdészek által használt szélesebb út pedig már nem a turista út volt. Amikor rég nem láttunk jelzést, már nem akartunk visszamenni, mert nem tudtuk, hol vétettük el. Külön öröm, hogy mivel hétvége volt, az erdészek sem jártak az utakon, így tőlük sem tudtunk segítséget kérni.

Ott van egy rakás hegy település nélkül. Szerencsére patak is. Jött az este, a szürkületben kiértünk egy tisztásra, ott picivel világosabb volt még. Az erdő akkor már nagyon sötét volt, így mielőtt bementünk volna, a tisztás-erdő határ közelében feküdtünk le aludni. Nem volt sátrunk, hiszen szállást foglaltunk, szerencsére ruhánk volt. Nyáron tiszta időben nagyon hideg tud lenni az éjszaka erdőben. Talán június vége lehetett, a világító szentjánosbogarakra emlékszem. Én későn kelő vagyok alapértelmezetten, de ott hajnal 5 körül felébredtem, s úgy éreztem magam, mintha reggel 9 óra lenne. Valamikor az tűnt célszerűnek, hogy elhagyjuk a patakot, az erdőben hagytuk a cuccainkat, visszamentünk kb. 2 km-t a patakig, megtöltöttük vízzel a palackokat, majd vissza a cuccokhoz. Papír alapú térkép, némi gondolkodás után meglett valamelyik turistajelzés, s onnan délelőtt 11-re megérkeztünk a szállásra. Késtünk 3/4 napot. :)