Munkahelyi nyomás-stressz viszonya kibeszélve

Talán nem én vagyok az első, aki bemutatja itt a hobby alapú kis projektjét.

Nálam, nálunk ez egy podcast.

A héten pedig találtunk egy menő pszichológust, Fuller Biankát, aki munkapszichológusként, trénerként segített tisztább képet adni arról, hogy mi, irodisták, IT-ban dolgozók, fejlesztők miért leszünk feszültek, stresszesek és fordulunk könnyen a kiégés irányába munkánk során. Engem ez a téma akkor fogott meg először amikor Varsóban egy szakmai konferencián egy amcsi előadó beszélt arról, hogy mentálisan hogyan visel meg észrevétlenül egy fejlesztőt egy általános projekt is és tud egészen a depresszióba zuhanni. Akkor szembesültem vele, hogy igenis fontos vigyázni magunkra. :)

A műsor ismertetője: 

Heti adásunkban szó volt arról, hogy mire jó és rossz a social media, hogyan történik az online térben való szocializálódás, mi van az introvertáltakkal és extrovertáltakkal a bezártság idején.
Szó volt arról miért van egy megbeszélésen szükség webkamerára, miért baj, hogy ha IT-ban a munkánk felé túlságosan lelkesek vagyunk. 
És persze megtudtuk azt is Biankától hogyan küzdjünk meg a stresszel, hogyan engedjünk el problémákat és mi a mi felelősségünk és lehetőségünk mind vezetőként és alkalmazottként.

Ti szoktatok melóban feszültek lenni? Stresszelni? Gondoltátok már korábban úgy, hogy "hát most kiégtem, ez így nem mehet tovább"?

https://www.randomgenerator.hu/podcast/ep-049-figyelj-magadra-vendegunk-fuller-bianka-pszichologus/

Hozzászólások

Ezért is járok gyúrni, bicajozni. Elég jó levezetés a sok napi idióta után.

Szerkesztve: 2020. 09. 25., p – 17:13

Persze. Ha a csúcsszuper ötletemet lesöprik valami mondvacsinált indokkal.

"Jegyezze fel a vádhoz - utasította Metcalf őrnagy a tizedest, aki tudott gyorsírni. - Tiszteletlenül beszélt a feljebbvalójával, amikor nem pofázott közbe."

Szerkesztve: 2020. 09. 26., szo – 15:25

Ez pszihologus? Eleg idegesito hangja van. Lehet elobb vagnam le a kezem, minthogy hallgassam 1 oran keresztul... Szornyu.

 

Amugy nem kell ide ilyen pszihomokus. Amelyik fejleszto stresszel meg feszult allandoan, az egy gyenge szar. Legyen kibaszva. En nem dolgoznek egyutt ilyennel az biztos. Vagy addig idegesitenem amig onkent felmond vagy ongyi lesz.

Szerkesztve: 2020. 09. 27., v – 10:35

Ha jól dolgozol ha rosszul a fizetés forintra/euróra/dollárra ugyanaz - minden hónapban. Az előrelépés sem az elvégzett munka mennyisége vagy minősége határozza meg. Najó, 10%-ban van kapcsolat a kettő között, de én a 90%-ra lőnék... :D

 

Ezekután minek stresszelni bármiért is *főleg* IT-ban? Középszar meló mindig van...

Munkahelye/munkaköre válogatja. (Üzemeltetőként pl. nagyon nem mindegy az, hogy hét közben jól dolgozva "műsoridőn kívül" nyugodtan alhatsz, mert nem fog olyan módon összeborulni semmi, hogy mondjuk vasárnap hajnali kettőkor kelljen kihúzni a féceszből...)

Nem üzemeltető vagyok és ügyeletet csak olyan rendszerre vállalok, amit vagy

1. úgy raktak pontosan össze ahogy *nekem* tetszik: architekturálisan, minőségben, keretrendszerekkel, platformmal, stb vagy
2. én állapítom meg a javadalmazásomat: mondjuk 8 óra rendelkezésre állás 1 teljes munkanapnak felel meg. Ha dolgozni is kell, akkor mondjuk 3x szorzó. A hétvége meg mégtöbb.

Ezeket elmondtam a főnökeimnek is, és ők nem meglepő módon ennek ellenére köteleztek ügyeletre a céges feltételek mentén. Pár héten belül mindig felmondtam. Nem először, nem másodjára és valószínűleg nem utoljára.

Miért is nekem kéne szívni fillérekért mások miatt?

A menedzserem, főnököm vigye haza maga a telefont 2 sajtburger áráért cserébe, ami a sok kókányolás, spórolás meg hozzánemértő tákolás révén bármikor csöröghet... és csörög is. Jaaaa hogy ő ennél fontosabb ember? Meg fürdetné a gyerekét? Hát mindenkinek megvan a saját problémája. :)

Mik a céges feltételek és mennyit fizetnének? Mások simán csinálják a céges feltételekkel?

Azt hogy érted hogy "Pár héten belül mindig felmondtam."? Ha felmondtál akkor már nem dolgozol ott, vagy a további tapasztalat a felmondási idő alatt volt?

Tipp: a készenlét és a túlóra Mt. szerinti elszámolása. Azaz készenlét esetén 20%, ügyelet esetén 40% (utóbbi esetben a munkáltató meghatározhatja, hogy hol kell a munkavállalónak tartózkodnia). Ez a rendelkezésre állás díjazása, amennyiben munkavégzés történik, úgy az túlórának számít, annak megfelelő bérpótlékkal (50, illetve 100%). Ügyelet _évi_ 250 óra, készenlét _havi_ 168 óra lehet maximum.

A készenlétet lehet átalány jelleggel is díjazni, azaz a munkaszerződésben megállapodhatnak a felek arról, hogy a munkavállaló legfeljebb havi x óra készenlétet kell, hogy adjon, melynek díjazását a munkabére tartalmazza.

Ügyelet vagy készenlét? Mert ügyelet _éves_ szinten 250 (bizonyos esetekben 300) óra lehet. gondolom, készenlét az az "ügyelet" - bár az is "csücskös", mert egy hét az ugye 168 óra, amiből a normál munkaidő 40 óra, azaz egy hét készenlét, ha csak nincs csúsztatott munkakezdés (azaz valaki 7-re megy, valaki meg mondjuk 9-re, amivel a 7-17-ig terjedő időszak van lefedve normál munkaidővel, és csak az ezen kívülit kell készenléttel megoldani) at 128 órát jelent, amihez adott hónapban gyakorlatilag egy plusz hétvége sem fér bele, ha jogkövető akar lenni a munkáltató... (És annak kell lennie, mert ha elszámolja a készenlétet, akkor egy munkaügyi ellenőrzésnél kibukik, hogy a megengedettnél több készenlét lett elrendelve).
Ezért van az az "ökölszabály", hogy 7x24-et lefedni minimum 5, azaz öt fővel lehet.

Nem vagyok jogász, nem tudom, mi a diffi. Ha szól a teló, akkor távolról meg kell próbálni megoldani, ha nem megy, ki kell menni. Mindez 0-24h, munkaidőn felül, hétvégén is. És simán csörög hajnal 1-kor is akár. A reptereseket utáltam, mert azok hajnal 5-kor keltettek.

Az egész cégnél vagyunk főnökkel együtt 3-an.

Magyarul a "cég" simán kaphat kettes túlméretes AI-t hátulról, vazelin nélkül egy munkaügyi ellenőrzésnél. És ez akkor is igaz, ha a készenlétet átalányban fizetik, mert a 168 óra/hó az törvényi limit, sőt, a túlóra (ugye ha felhívnak,akkor készenlétből túlórára vált a dolog) mennyisége is törvényileg limitált, illetve a készenlétben végzett munka után előírt pihenőidőnek is meg kell lennie, mielőtt ismát munkába áll a dolgozó.

Normális helyen igen. Ahol nincs így, ott simán fel kell állni, és otthagyni a vérbe' a céget, mielőtt ketten vagy netán egyen marad a készenlétet vivő team. Csináltam, kértem plusz embert - amíg nem adtam be a "búcsúcédulát", addig valahogy nem sikerült plusz embert találni, utána rögtön lett kettő is...

Nálunk megvan az 5 fő, de sokat nem ér, mert nagyjából kollégával visszük 1-2 hetes váltásokkal a készenlétet, a többiek meg néha besegítenek 1-1 héttel, ha éppen úgy van kedvük, de az utóbbi időben egyre kevésbé van úgy kedvük... Mondhatjuk, hogy jó hülye vagyok, hogy ezt így csinálom, de nem is tervezek sokáig itt maradni.

Hogy on is legyek kicsit: egy ideje azon agyalok, hogy a kiégés felé robogok vagy csak simán tele a f*szom a jelenlegi munkahelyemmel? A podcast alapján azt mondanám, hogy a kiégés felé tartok én is, de a stressz nálam inkább a csapaton belüli munkamegosztás meg munkaszervezés miatt van (a beeső munka 60-70%-át én veszem magamra és csinálom meg, a maradékot ráhagynám a többiekre. Aztán az a vége, hogy mégis én vagyok basztatva, hogy miért nem csináltam meg azt a feladatot, amit nem is vettem magamra meg nem is lett nekem kiosztva... Ha meg ezt finoman szóváteszem főnök felé, akkor jön a "Ha nem bírod a tempót, akkor nem kell itt dolgozni" duma), emiatt érdektelenül ülök le mostanában dolgozni, elvégzem a munkámat, de nincs benne semmi élvezet. Jelenleg a váltásban látom a megoldást, csak most a covid szitu miatt egyelőre elvagyok itt, meg ennek a helynek az az előnye megvan, hogy teljes home office/távmunka van jelenleg, amihez rendesen hozzászoktam az elmúlt pár hónapban, így csak ilyen helyre mennék, de nekem úgy tűnik, hogy ez még mindig ritkaság.

Engem is mostanában jobban érdekelnek a kétkezi munkák, a famegmunkálás nálam is előkelő helyen van, jelenleg pl. jobban leköt egy Ács Budapest videó youtube-on, mint valami szakmai cucc. Régebben egyáltalán nem értettem azokat, akik besokalltak a szakmából és teljesen másban kezdtek el dolgozni, most meg én is ennek a határán vagyok, de mondjuk én mindenképpen szakmán belül adok még egy esélyt magamnak, aztán lehet pár év múlva egymás konkurenciái eszünk a fajáték piacon :)

Legyen úgy. :) Nekem a családban több építész mérnök van, nem is értette senki, miért nem arrafele megyek. Ennek köszönhetően viszont eléggé benne tudok lenni az építőiparban is. Több ház, lakás felújítás után pláne.

A fa pedig régi szerelem, nagyon sok szerszámom, gépem van, komplett fürdőszoba bútort otthon plö tömör tölgyfából csináltam, már több ismerős mondta, h kifizeti, csak csináljak neki is a fürdőbe, bárhová bútort. Anyának meg most lett becsípődése, h akkor gyerekeknek mászóka, kültéri, beltéri, stb, mert horror áron el lehet adni. Most meg gyakorlatilag örököltünk 2 lakásnyi pénzt, így már lassan 50 felé nem kell arra gondolnom, h nyugdíj miből lesz, így elég a jelenleginél akár kevesebbet is keresni, de akkor már nyilván valami olyannal, amit az ember élvez is. De ez még majd kiforrja magát, elkezdjük kicsiben, és ha megy, mindketten felmondunk.

Tudod ezeket nem szokták beleírni a szerződésbe, hanem úgy idővel kialakul hogy most kéne kicsit ügyelgetni. Az ember meg rugalmas - de van egy határ, hogy meddig. Meg évek alatt az ember is változik, egyszerűen már nem lesz gusztusa bizonyos dolgokhoz.

18 évesen a vodkát az alsó polcról választottam (pénz se volt meg különösebb elvárás sem), de így közel a 40-hez meg már inkább akkor nem iszok semmit. Így van ez a munkával is.

Egyik helyen sem dolgozom, ahol ügyelni kell más sz*rjára. Azt hiszem ilyen ügyeletes mókák miatt közvetlenül 3x mondtam fel. A sajátomért kezeskedNÉK akár ingyen is, amíg a fentebb jelzett paramétereknek megfelel. Mert tudom, hogy szökőévente lesz vele egyszer baj és akkor is tudom, hogy hova kell nyúljak és nem egy kupac sz*rt kell fellapátolnom. Ha pedig nem akarnak tisztességes rendszert építeni, akkor ki lehet szervezni az üzemeltetést, ügyeletet indiába. Meg is teszik. Olyan is - de szerencsére ez nem az én gondom. Persze boldogabban tákolnék olyan rendszert, ami rendben van - de hát a világbéke vagy egy covid elleni oltás se volna rossz.

Van, ahol beleírják egyrészt az állásajánlatba, másrészt elmondják az interjún - és belekerül a munkaszerződésbe és/vagy a munkaköri leírásba. Merthogy ezt (is) írásba kell foglalni. Nekem pár éve már nincs kötelező készenlét - ennek ellenére (vagy épp ezért?) kellően rugalmasan állunk egymáshoz a munkahelyem/főnököm és én: nincs toszogatás a "blokkolóóra" miatt, cserébe ha hatkor jön a release értesítés, hogy ki kéne rakni élesbe, akkor vacsora után nekilátok, és megcsinálom, vagy ha épp hétvégén lehet valamit csak megoldani (DB-migrálás, OS-frissítés, ilyesmi), akkor úgy készülök, hogy adott hétvégén tudjak a munkára allokálni x időt - mert az én érdekem is, hogy jól menjenek a dolgok. Ja, és a kollégák is tudják, hogy ha tényleg nagy gáz van, akkor be tudok, és be is fogok segíteni a hiba elhárításába és az okok felderítésébe.

"18 évesen a vodkát az alsó polcról választottam (pénz se volt meg különösebb elvárás sem), de így közel a 40-hez meg már inkább akkor nem iszok semmit. Így van ez a munkával is." - A vodkán kívül egyetértek (valahogy a vodka-korszak, de úgy en bloc a töményezős korszak nálam nem volt meg - maximum sörözés). család és gyerekek mellett a rendszeres 7x24-ben ugrásra kész állapot, pláne az igénybe is vett készenlétekkel nagyon nem jó dolog- viszont sokat lehet belőle tanulni, de egy idő után tényleg be lehet sokallni - és inkább lerakja az ember ezt a "terhet", mint 120%-ban kiégve szenvedjen tovább a melóval.