Megváltoztatja tartalmát a lopott e-könyv

Fórumok

Sziasztok.

Néhány éve lepergett egy cikk, ami e-bookok újfajta másolásvédelméről szólt.

Idézem:

Megváltoztatja tartalmát a lopott e-könyv

A nem legálisan beszerzett e-könyvek tartalmát alig észrevehetően módosítja egy új másolásvédelmi megoldás.

A SiDiM nevű technológia cseles módon bünteti meg az elektronikus könyvek kalózait. A német fejlesztés csak minimális, minden kötet esetében egyedi változtatásokat végez a szövegen. Egy-egy szó kicserélésével a kiszivárgott kópiákat egyedileg azonosítani lehet, letöltőjük pedig csak alapos vizsgálat esetén jöhet rá, hogy nem az eredeti művet olvassa - írja a Wired.

A fejlesztők ki is adtak egy német nyelvű dokumentumot (pdf), amelyben egy eredeti, és a másolásvédelem által manipulált szöveg olvasható. Ezekben többek közt a jelzőket és egyes kifejezéseket cserél a szoftver hasonló hangzású, de stilisztikailag eltérőkre. A német szövegben lévő példák alapján a technológia apró változtatásokat végez, amelyek a jelentést nem változtatják meg. Sok esetben még az új jelző stilisztikai értéke sem más: ezért lehet, hogy egy napjainkban írt bestseller olvasásakor fel sem tűnnének a változtatások, míg mondjuk egy Thomas Mann regényben igen.Az új megoldás iránt a Wired beszámolója szerint több nagy amerikai könyvkereskedő cég is érdeklődik. Ez nem is csoda, hiszen az e-könyveket kis méretükből adódóan nagyon könnyű terjeszteni az interneten, hiszen sokkal hamarabb letölthetők, mint például egy film, vagy mp3 zenefájl. Noha például az Amazon vagy a Barnes and Noble elektronikus kötetei alapból másolásvédettek, ezek gyári védelmét viszonylag egyszerűen, házilag is el lehet távolítani a fájlokból.

Tud erről valaki bővebb, inkább informatikai jellegű dolgot?
(Forrás itt)

Hozzászólások

Ez valami olyan lehet, mint a Theranos, csak nem játszottak emberéletekkel…

Eleg beteg dolognak hangzik, remelem nem lett belole semmi..

"Egy-egy szó kicserélésével a kiszivárgott kópiákat egyedileg azonosítani lehet"

Tehát megvásárláskor módosít valamit stilisztikailag. De ez annyira apró hogy nincs jelentősége (pl: korsó -> kancsó)

Ennek az az értelme, hogy ebből utólag vissza lehet keresni, hogy mondjuk Walter Schmidt vásárolta az adott példányt ami közkézen kering, így feltételezhető hogy tőle került ki a netre. Onnantól kezdve Walter Schmidt ki van tiltva a további vásárlásból.

Igazság szerint de, van jelentősége. Sokan vannak akik egybitesen gondolkodnak(*), és nekik valóban mindegy hogy korsó vagy kancsó, vagy gyermek vagy csemete, ellenség vagy ellenfél, hátas vagy paripa, asztal vagy szék. De egy író, aki - mármint jó esetben - okkal választ egy-egy kifejezést, azonnal sírógörcsöt kap, ha önkényesen csereberélni kezdik a rokon értelmű szavakat az írásaiban. Nem ok nélkül bukott meg ez a fajta vízjelezés.

 

*) Nem, nem rád gondolok konkrétan, bár a példád elég szerencsétlen.

Irodalmi szempontból valóban etikátlan egy ilyen módosítás, még ha apró is. Technikai oldalról viszont elvileg működhet.

Viszont nagyon sok művet eleve fordításban olvas az ember, ott meg a fordító fordíthatja "ellenségnek" vagy "ellenfélnek" is. A szerző nem fogja érteni a különbséget, nem is kell foglalkoznia vele. Ilyen értelemben ez tényleg apróság.

Nem. A két szó mást jelent, és nagyon fontos, hogy mást jelent. Amelyik műfordító nem tudja lefordítani, az menjen szenet lapátolni, az való neki.

Azt meg nem tekintem mentségnek, hogy a szerző nem érti, az nem elfogadható, hogy össze-vissza változtatják egy-egy mondat értelmét. Abszolút nonszensz.

eleg ha kezzel keresnek mondjuk 20 olyan apro modositasi lehetoseget (akar egy vesszo kihagyast) ami kicsit sem befolyasolja a jelenteset vagy a stilusat a munek. aztan ezeket biteknek felhasznalva (0=eredti 1=modositott) maris kb 1millio kulonbozo fingerprintjuk van...

amugy meg nem hiszem, hogy szepirodalmi muveket vedenenek ezzel, azoknak nincs akkora erteke, sokkal inkabb szakkonyveket, azok szoktak a dragak lenni...

A'rpi

Igen, ezzel is próbálkoztak, tipikusan whitespace variálással, mert a központozást elbirizgálni nem annyira jó ötlet. Csak addig működött, amíg ki nem derült, hogy mi a módszer (kb. az első kiadványig).

Szakkönyvek esetében én a beágyazott képekbe rejtenék nyomkövetési információkat, sokkal egyszerűbb. Az eredeti "megoldás" az a folyószöveges kiadványok azonosítására szolgálna.

"az nem elfogadható, hogy össze-vissza változtatják egy-egy mondat értelmét"

Ha szoftver variál a szövegen az nem elfogadható, de technikailag indok lehet szerzői jogvédelem érdekében. Nem a legjobb megoldás, de a funkcióját ellátja.

Emberi fordításnál azonban tudjuk, hogy két műfordító kétféleképpen fogja magyarul visszaadni ugyan azt a szöveget, de ez természetes, a nyelv folyékony természetű. Akinek fontos, majd olvassa eredetiben (és fordítja/értelmezi magának harmadik-féle képpen).

Előbb utóbb a megvásároltak is meg fogják változtatni a tartalmukat. Lásd: 1984 eleje.

Mostantol ha azt mondod, hogy egy konyv pocsek, a rajongoi majd azt mondjak, hogy biztos illegalisan szerezted be, mert az eredeti nagyon jo... :)

Szerkesztve: 2020. 03. 17., k - 11:50

A durva az, hogy míg mondjuk a PDF fájlok lényege az, hogy pontosan úgy néznek ki, ahogy a szerző megálmodta, itt beleszólhat egy központozott cenzor mindenbe. Gyakorlatilag olyan lehet a cenzor szerepe, hogy bármit bárhova be tud majd szúrni. Mintha most wificsatlakozás nélkül elkapnék a levegőben 1-2 apt csomagot, meghamisítanám, majd saját küldeményként továbbítanám saját tartalmamat oda, ahova akarom.

10-féle lény van:
-- aki ismeri a bináris számrendszert,
-- és amelyik nem.

"mondjuk a PDF fájlok lényege az, hogy pontosan úgy néznek ki, ahogy a szerző megálmodta"

Na ne. A szerző megadja a tartalmat, a szerkesztő megszerkeszti, hogy legyen is olvasóközönsége, vannak lektorok, meg van a nyomda, aki meg megmondja, hogy technikailag hogyan lehet mit és jól megcsinálni. Ő ad ideális esetben tördelőt is, aki ért is hozzá, hogy mik a tördelési szabályok, a legtöbb szerzőnek fogalma nincs róla, hogy mik a célközönség (angol, magyar stb.) esetén követendő tipográfiai, tördelési és egyéb szabályok.

A szerző például megálmodhatja a regényének tartalmát, de annak az angol fordításából készült egyik kiadás kinézetéhez sok köze nem lesz és nem is baj ez. Az, hogy ki ad tartalmat, ki lektorál, ki tördel stb. az mind-mind külön dolog. A PDF-nek az a lényege, hogy bizonyos információkat, amelyek a nyomdai előkészítésben fontosak lehetnek, tudja közölni, de nem mindent kell, hogy közöljön és nem is tud mindent lefedni.

Nos, bzs szemmel láthatóan a „szerző majd megmondja, hogyan nézzen ki”, a WinWord és az nCore megjelenése óta erősen terjedőben lévő magyar mentalitást képviseli (bár őt legalább láthatóan érdekli a szakmai háttere a dolognak).

Mondjuk azt nem értem, hogy amikor egy szerzőm egy külföldi szaklapnak küld be közleményt, nekik is megpróbálja-e megmagyarázni, hogy szerinte hogyan kellene kinéznie, miután nem tud szabályoknak megfelelő kéziratot leadni, vagy ott ráhagyja a szakemberre, és elfogadja a kiadó előírásait.

Csakhogy a TeX nem mindenható, hiába gondolod ezt. Programozható tördelőszoftver, meg tud egy csomó dolgot, de nem helyettesíti a nyomdai tudást. A szerkesztő álmodhat bármit, meg persze, van desktop publishing, de egy igazi nyomdai munkában elkészült könyv minősége ég és föld egy "a TeX mindenre is jó" hozzáállással elkészült könyvhöz képest. Mert akármi van, meg kell kérdezni a nyomdászt, a tördelőt, a lektort, a szerkesztőt, mert talán az ő szakmai tudásuk (és tapasztalatuk) ér annyit, mint a $RANDOM CTAN forrásban talált LaTeX csomagok.

Mindegy, min dolgozol. Amióta vannak könnyen elérhető WYSIWYG cuccok, azóta mindenki kiadványszerkesztőnek meg grafikusnak gondolja magát. Sajnos elenyésző számban vannak viszont azok, akik tényleg hozzák is a minimum szintet, így tele a net az igénytelenebbnél igénytelenebb kiadványokkal (amióta olcsó a magánkiadás, nyomtatásban is).

Azért szerettem ifjú koromban a Ventura Publishert, mert az 5-ös verzió előtt nem ismerte a helyi formázás lehetőségét. Sokkal nehezebb volt vele sz*rt csinálni, mint a mai eszközökkel. :D

Szerk.: Ja, arról ne is beszéljünk, hogy magukat a használt eszköz miatt kiadványszerkesztőnek gondolók cuccaival mit szopnak a nyomdai előkészítők.

Ismerem én a LaTeX-et nagyon jól, hidd el. Ettől függetlenül még ez csak egy programozható tördelőszoftver, de a nyomdai munka sokkal sokkal több dologból áll. A LaTeX például nem tudja, hogy a nyomdában milyen előkészítést kell elvégezni, a gépek mire képesek, hogyan lehet kötni a dolgokat (színes táblák mehetnek-e bármelyik lapra, vagy csak külön folioba stb.). Nagyon jó dolog a LaTeX, de nem helyettesíti a teljes nyomdai előkészítést és sok kézimunka marad így is a LaTeX-el előállított PDF után is.

A LaTeX nem általános csodafegyver, csak éppen könnyen lehet vele elfogadható minőségű könyv-jellegű kiadványt tördelni. De például egy reklámkiadványra, plakátra, csomagolóanyagra nem a legjobb, ott a LaTeX használata hatalmas szopás lenne, nem véletlenül léteznek célszoftverek.

Ugyanígy, a teljes prepress folyamatot a LaTeX nem tudja lefedni, de nem is erre van kitalálva, aki teljes prepresst akarna LaTeX-hel csinálni, az egyéb galádságokra is képes.

"Ugyanígy, a teljes prepress folyamatot a LaTeX nem tudja lefedni"

Azért ez erősen függ az anyagtól. Ha csak szöveget és/vagy formulákat akarunk szedni, netán verseket, akkor azért nem ördögtől való a workflow majdnem egészét vagy épp az egészét LaTeX-el csinálni. Abban egyetértek, hogy egy színes, illusztrált, ábrákkal, fotókkal ellátott anyagot perverz lenne vele csinálni, bár erre is van törekvés, de az mazochizmus - vagy olyan elmélyült LaTeX ismereteket igényel, amelyről halandók nem álmodhatnak :)

Amit a LaTeX biztosan nem helyettesít, az a szakértelem a nyomdai előkészítéshez, viszont ezt egy bizonyos szint felett semmi más sem, maximum több a mankó, meg a kényelem.

Ebben mi a fura? A lexikonok, térképek szerzői nagyon régóta élnek a szerzői jogi csapda eszközével - olyan települések, kifejezések, szavak, amelyek csak az ő találmányuk, a valóságban nem léteznek. Ez alapján lehet lekövetni, hogy kik másolják az ő lexikonjukat.

Na, most ez a technika ezt terjesztené le nem kiadvány, hanem példány szintjére. Nincs új a nap alatt.

Ez egy ötlet volt. És nem a "nem legálisan beszerzett", hanem a legálisan beszerzett e-könyvek tartalmáról szól.

Meglepne, ha a világon bárki használná élesben. (Pedig egészen sokan árulnak e-könyveket.)

Az viszont nem lepne meg, ha a metaadatok közé kb mindenki rakna információkat a vásárlóról.

Szerkesztve: 2020. 03. 17., k - 18:53

Legalább itt át kéne írni a címet, ha már a fogalmatlan, betanított betűvető segédmunkás nem volt képes értelmezni még a saját maga által leírtakat sem, mert látszik, hogy csak nő a katyvasz.

Ugy tudom, mar korabban volt ilyen, csak ott nem szavakat csereltek ki, hanem ide-oda betettek egy dupla space-t, vagy hasonlokat.

Az otlet pedig nagyon regi, kemelharitok koreben elterjedt. Mar az I. Vilaghaboruban is buktattak le ugy kemet, hogy a gyanus embereknek kicsit mas informaciot szivarogtattak ki, es amikor elkaptak az uzenetet, megtudtak ki kuldte.

When you tear out a man's tongue, you are not proving him a liar, you're only telling the world that you fear what he might say. -George R.R. Martin

Régen olvastam, de mintha a Tom Clancy féle Patriot Games-ben lett volna a főszereplő előző foglalkozása közben a feladat, hogy valami jelentést, vagy ilyesmit 47 féle olyan értelmezhető formában kellett megírnia, hogy bármely pár mondat kikerülésekor visszakötvethető legyen a forrás...

Simán hihető, hogy alkalmazott technika a mai napig is....

"A fejlesztők és a Jóisten versenyben vannak. Az előbbiek egyre hülyebiztosabb szerkezeteket csinálnak, a Jóisten meg egyre hülyébb embereket. És hát a Jóisten áll nyerésre." By:nalaca001 valahol máshol

eleg 3 kulonbozo helyrol beszerezni es osszevetni, kiderulnek a modositasok...

Engem nem érint, de kb az illegális e-book letöltés azért van, mert az emberek nem akarnak fizetni az e-book-ért. Akkor meg a fiziakai könyvért sem fognak.

"A fejlesztők és a Jóisten versenyben vannak. Az előbbiek egyre hülyebiztosabb szerkezeteket csinálnak, a Jóisten meg egyre hülyébb embereket. És hát a Jóisten áll nyerésre." By:nalaca001 valahol máshol

Ott a pont. Egy halom ponyvát olvastam így, amiért a bolhapiacon 10 forintot sem adnék. Ráadásul nem foglalja a helyet a könyvespolcon.

Bónusz: a MEK-en nagyjából minden középiskolai kötelező olvasmány fenn van, amit ha meg kellene vennie a szülőknek, akkor valószínűleg a könyvesbolt egy aranybánya lenne, de cserébe a szülők igencsak legatyásodnának.

Meg azért, mert az e-booknak szemtelenül magas ára van. De volt olyan e-book sorozat, amit azzal együtt is megvettem (úgy, hogy megvolt a fizikai könyv) volna, ha a kiadó kiadta volna. Amit kiadott, meg is vettem, bár megvolt a kalózverzió is, aztán felhagyott az ebookokkal a jelek szerint (amúgy is döglődik azóta is, ahogy elnézem).

Egyébként egy rakás olyan könyvem van, amiből nem nagyon van ebook verzió (legalábbis nem volt, amikor ezeket megszereztem :))

Érthető. Viszont engem, mint fogyasztót nem érdekel, hogy miért ilyen rohadt drága az ebook a nyomtatotthoz képest (persze mint információ jól jön), maga a tény érdekel, hogy drága, így nem éri meg vásárolni. Marad a nyomtatott (amit viszont már nem szeretnék venni - épp elég helyet foglalnak már el így is a könyveim), vagy marad az innen-onnan 'beszerzett' könyv.

Értem. Viszont sokkal kényelmesebbnek tartom az ebook olvasását. A könyvtár nem jó, mert fegyelmezetlen kölcsönvevő lennék, főleg jelenlegi szokásaimmal. Többnyire utazás közben szoktam olvasni (BKV), viszont ha jó idő van, akkor biciklivel megyek dolgozni, így az olvasásmennyiségem meglehetősen ingadozó :)

Megértem.

Viszont ha valami nem elérhető az általad kívánt feltételekkel (drága az ebook), arra nem az a megoldás, hogy te csak azért is hozzájutsz megkerülve a feltétel szabó kívánságait (warez). Vannak ugyan kényelmetlenebb, de tisztább megoldások. Nem konkrétan neked szól.