Polgár Tamás - Emberi Tényező

A történet négy szereplőre próbál fókuszálni. A késői negyvenes, magánéletileg sikertelen, fekete kalapos hackerre, aki élete utolsó nagy dobásával próbálja megkeresni a nyugdíjra valót és beírni a nevét a hacker történelemkönyvekbe. Nálánál tíz évvel fiatalabb információbiztonsági szakértőre, aki sikertelenül próbálja felhívni a politikusok és a köznép figyelmét a modern digitális technológiák rosszindulatú felhasználásának veszélyére. A maradi, bőrnyakú, nőgyűlölő kommandós rendőr őrnagyra, aki mindent erőből akar megoldani. Végül, a jól kinéző, a rendőrségnél a neme és a szakmája miatt kissé mellőzött, túsztárgyaló pszichológus nőre.
Helyet kap még kezdetben négy, aztán már csak három sablon túsz, a szubmisziv biztonsági őr, egy háborús menekült fiókvezető-helyettes nő, és a nevelőotthonos tini kislány. Közülük az egyik kakukktojás. Némi visszaemlékezéseken keresztül megismerkedhetünk egy kicsit a szereplők hátterével, amit különféle módokon már ezerszer láthattunk filmekben és regényekben.
Ha mindezen átrágjuk magunkat eljutunk a borítékolható és még jóindulattal is épp csak abszurdnak, de komolynak semmiképp nem nevezhető lezárásig. Belibben a gonosz politikatündér a fekete limuzinban, szegény túszokat bedarálja az igazságszolgáltatás, a jó hacker meg csuklóból készül Snowden szerepre. Az utolsó pár oldalon még megtudjuk, hogy mi lesz a sorsa a fekete kalapos úriembernek. A korábbi klisétenger után legfeljebb ekkor ez egy gyereknek okoz meglepetést.
A könyvet becsukva, nekünk csak annyi marad, hogy feltegyük a kérdést, kellett ez nekünk?

Nem vagyok tisztában a regény születésével, de a könyv elolvasása után az a kép alakult ki bennem, hogy a szerző a kanadai bujdosása közepette, egy este a Kardhal című filmet nézve alaposan bevacsorázott vega pizzából, amitől elpilledve begyűrte feje alá a Hacking for dummies könyvet és betakaródzott az Anarchisták kézikönyvének laporellóra nyomtatott változatával. Reggelre kelve megszületett az ötlet, került melléje pár életrajzi indíttatású kiszólás, és kétszázötven oldalban máris testet öltött a mű. A könyv egyik legnagyobb előnye pont ez, a rövidsége, mert a történet sablonos és kiszámítható. Hogy mennyire?

Most mindenki dőljön hátra és hunyja le a szemét és próbálja kitalálni, hogy vajon mi az első csavar a történetben! Annyit segítek, hogy két szereplőnek közös romantikus múltja van. Tessék maradni a 90-es évek szintjén. Igen. Kitaláltátok. Az.
Aki esetleg szeretné, kitalálhatja azt is ki a kakukktojás a túszok közt. Segítsek? Ki szokott a legártatlanabb lenni egy ilyen témájú filmben? Megvan? Akkor már a könyv vége is ismerős lesz.

Mindezek ellenére még menthető lenne a történet, ha a szereplői valami abszurd módon nem a saját magukról mutatni próbált képnek a paródiái akarnának lenni. A rendőr őrnagy, aki úgy működik mintha nem a rendőrség állományában lenne. A paranoid, fekete kalapos hacker, aki hetekig figyeli a bankfiókot, pillanatok alatt megtalálja az ellenfelének a régi gamer becenevét, de elfelejti profilozni a saját búvóhelyével azonos szinten lakókat. A túsztárgyaló aki pillanatok alatt tisztában van az elkövető kilétével, de mégsem gyorsítja meg a túszok kiszabadítását. Az infóbiztonsági szakértő, aki McGuyvert kezd játszani egy defibrillátorral és egy kézi mikrohullámú szkennerrel.
Erre még rátesz egy lapáttal a „jó oldalon” álló szereplők szakmaiatlansága. Általánosan elmondható, hogy a való életben a legtöbb ember a munkáját törekszik a legprofesszionálisabban elvégezni. A könyv szereplői mind jelentős szakmai tapasztalattal rendelkeznek és mégis olyan dolgokat tesznek ami szembemegy a szakmaisággal, vagy épp a szakmájuk etikájával. A rossz oldalon álló szereplő annyival könnyebb helyzetben van, hogy neki nem kell az etikával foglalkoznia.

A könyv megpróbál egyfajta, laikus számára is érthető bevezetőt nyújtani a hackerek világába úgy, hogy mindig van egy hülye akinek el kell magyarázni a dolgokat, szájbarágós ízt adva a mondanivalónak. Csakhogy a világ amit mutat anakronisztikus, 15-20 évvel ezelőtti. A technikák azóta jóval kifinomultabbá váltak, a magányos farkasok világát átvették részfeladatokra specializált emberekből álló csapatok. A korábbi hacker challengek, már-már lovagias szívatások is múlt részei. Ma blackhat vonalon kőkemény harc megy, aminek sokszor erőszakos vagy épp egészségre igencsak káros következményei lehetnek. Az egyedileg programozott és scriptelt megoldások helyét átvették a toolkitek. A bruteforce megoldások helyett előregyártott szótárak és hash táblákból vannak jelszók kinyerve. A feketepiacon töménytelen legális és illegális adatbázis kapható. De még a klasszikus, és teljesen túlértékelt képességnek, a zárnyitásnak is megvannak a filléres elektromos eszközei. (Köszönjük elektromos fogkefe gyártók.)

Ehelyett kapunk egy felesleges, összehasonlító elemzést az otthon kotyvasztható brizáns robbanóanyagokról. Bónuszként nyakon borítva a hacker lét fals, sohasem volt pátoszával. És akkor még nem beszéltünk még a rendőri vonalról, vagy épp az UAV rendszerek detektálhatóságáról, bár ez utóbbiak a közemberek számára még a hackerek világánál is kevésbé van szem előtt.

Pedig a könyv alapötlete jó lett volna, csak egy csípetnyi só és bors kellett volna bele. Ha a túszdráma csak egy mozzanata lett volna egy hosszabb, komplexebb eseménysornak. Ha a szerző kicsit jobban beleássa magát a jelenlegi információbiztonsági és biztonságtechnikai trendekbe. Ha megjelenítésre kerül, hogy mennyi idő, agyalás, fejtörés, szisztematikus kódpiszkálás és pöcögtetés, mire egy-egy hiba a felszínre kerül.
Hogy a jó oldalon álló szereplők hozzáértő csapatok részeiként dolgozzanak. Hogy a rossz tényleg agyafúrt és ne egy felnőni képtelen infantilis balek legyen. Hogy a rendőrök között legyen a munkájához kicsit értő.

A könvy több forrásból is megvásárolható, de a szerző pillanatnyi körözött státusza miatt, azoknak akinek ilyen irányú etikai aggályai vannak, érdemes megfontolás tárgyává tenni.

Akik szeretnék az olvasást egy kis hackeléssel feldobni, azoknak felhívnám a figyelmét arra, hogy a könyv elérhető a Google books-on keresztül, és az előnézeti mód hibás beállítása miatt megfelelő hívószavakkal, 50-60 oldalas részletekben az egész könyv olvasható, letölthető. Ha ez nem lenne elég kihívás, akkor a szerző nevére és az ABC betűire keresve letiltott előnézeti oldalakat kaphat az ember, amiken sárga négyzetek jelölik az adott betű helyét. Némi OpenCV kóddal a négyzetekbe behelyettesíthetőek a karakterek és onnantól könnyen automatizálható a teljes szöveg helyreállítása. Scriptelni szeretők próbálkozhatnak a egy-egy mondatra történő keresésre és a találati listában visszaadott szövegrészletek összefűzésével, de némi óvatosságot igényel a dolog, mert a túl gyakori lekérdezések triggerelik a Google botok elleni védelmi mechanizmusait.
Végül, de nem utolsósorban, a könyv eljutott pár könyvtárba is ahonnan némi social-engineeringgel másolatra tehetünk szert.

Bármelyiket is választja az ember jobban fog szórakozni a könyv olvasásánál.