Hun övcsat hieroglifikus szövegekkel

Varga Géza írástörténész

Így már talán közelebb jutottam a megértésedhez. Azt hiszem el kellene olvasnod a Magyar hieroglif írás c. kötetemet, mert abban van tankönyvszerűen leírva minden fontos körülmény. Sorrendben válaszolok a kérdéseidre:

Írod: "Egy írás esetében a többféle írásmóddal írt, azonos szövegezésű írások biztosítják hogy felismerhető/megismerhető legyen az adott írásrendszer felépítése."

Ez a többféle írásmód (ha ez alatt írástechnológiát értünk) az esetemben biztosított, mert ugyanaz a jel ismert lehet a 15-20 ezer éves (a Mas d' Azil-i barlangból származó) kavicsokra festve, meg bulgáriai sziklarajzba vésve, amerikai indiánok edényeiről, hunok ékszereiről és a székely írás papírra írt emlékeiből is.

Írod: "Ilyen közül a legismertebb a Rosette-i kő".

Ez a folytatás arra utal, hogy nem az írástechnológia többféleségére gondoltál, hanem az eltérő írásokkal írt azonos tartalmú szövegre, azaz a bilingvisre. Ilyen bilingvissel is rendelkezünk, például az énlakai unitárius templomból.

Az énlakai Egy Isten mondatjel
https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/02/az-enlakai-egy-iste…

Itt a mennyezetkazetta sarkaiban a magyar hieroglif írás szójelekből alkotott Egy isten mondatjele képviseli az egyik (szójeles) írástípust s a kazetta belsejébe írt alfabetikus Egy az isten mondat képviseli a másik írástípust. Ez tehát egy általad kívánt bilingvis, ami bizonyítja, hogy a magyar hieroglif írás létezik (az elnevezésen ne akadj fenn, mert azt nekem, mint felfedezőnek jogom volt elnevezni s az elnevezés szakmailag sem kifogásolható).

Írod: "Az adott jelrendszer által használt jelek előfordulási gyakorisága és környezete, rámutat az adott jel jelentésére."

A gyakoriság vizsgálata az alfabetikus írásrendszerek esetében szokásos eljárás, ahol ismert a nyelv, amelyen meg akarják fejteni az adott alfabetikus írásemléket. Az ismert nyelvből tudják, hogy milyen gyakran használja a különböző hangokat és ez alapján próbálják meg eltalálni azt, hogy melyik jel melyik hangot jelölheti.

Mivel a magyar hieroglif írás nem alfabetikus, ezért ez az eljárás egy az egyben nem alkalmazható. Azért persze a jelek gyakoriságának vizsgálata itt sem lehet teljesen haszontalan. Ehhez azonban ismerni kellene a teljes hun szókészletet, amitől még távol állunk. Vagyis más úton kell elindulnunk. Ezt az utat én leírtam a könyvemben s nem tudom minden érdeklődő kedvéért újra leírni.

A környezet említését azonban nem hagyhatom szó nélkül, mert ezt valóban vizsgálni kell, de talán nem úgy, ahogyan te gondoltad. Vannak ugyanis a kőkor óta általánosan alkalmazott ábrázolási konvenciók, mint pl. "az eget tartó fa". Itt pl. a "fa" helyén eltérő grafikai adottságú jelformák is megjelenhetnek, de a környezetükből tudjuk, hogy ezek a Tejutat, az égig érő fát és az ezzel azonos Istent jelképezik. Ha ismerjük a székely írásban jelölt hangértékét is (az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik változata a székely "g"), akkor már tudjuk, hogy milyen hanggal kezdődik a keresett szó és annak mi lehet a jelentése. Így sikerült tisztázni, hogy a székely írás "g" betűje az ég szójeléből alakult ki (itt persze nem kezdőhangról, hanem az első mássalhangzóról van szó, de az is szabályos az akrofónia elvei szerint). S ezt a megfejtést megerősítette, hogy a kínai lolo írásban hasonló alakú jel jelöli az "égbolt" fogalmát.

Vagyis az általad javasolt módszer teljesen alkalmatlan szójeles írások esetében, de én kidolgoztam egy másikat, amivel eredményt lehet elérni. Ezzel az új módszerrel olyan eredményekre juthatunk (és jutottam is), amelyek lemossák az asztalról a (Gelb szerint nem is létező) akadémikus írástudomány kezdetekről alkotott ostobaságait.

Tetszik, vagy nem tetszik, el kell olvasni a könyvemet, esetleg többször is. Aki nem érti meg mégsem, annak inkább másal kellene foglalkoznia. Ehhez a szakterülethez szorgalom és átlagosan zseniális elme szükségeltetik.

Írod: "Hasonlóképp nem mindegy, hogy mi a hordozója az adott írásnak és az adott írás milyen módszerrel kerül rögzítésre. Egy nyers agyagtábla más írásmódnak kedvez, mint egy papirusz, vagy egy durva szőttes."

Ez viszont mégis csak az írástechnológiát érinti. Valóban, az írástechnológia megváltoztatja a jelek alakját. Ezért a régi sumer képjekete jobban, a későbbi ékjeket már nagyon csökkentett mértékben lehet hasznosítani a jelek formai összehasonlításakor. Ugyanez elmondható a kínai jelekre is. Mindkét esetben a régi jelek hasonlítanak a leginkább a székely jelekre.

Köszönöm a kérdéseidet!