Fontos a munka? Igazan?

Fontos a munka, mert ha az ember nem csinálna valami értelmeset, szerintem rohadtul unatkozna.

A munka mennyisége az, amit sokan nem tudnak egy egészséges szintre belőni. Én pl. sosem értettem azokat, akik munka után másodállás, hétvégén fusi, ingáznak külföldre és közben nem veszik észre, hogy elfelejtenek élni.

A probléma a munkával ott kezdődik, ahol az emberek nem találják meg az egészséges egyensúlyt a munka, a pihenés és a szórakozás közt. Szó is van erre angolul: workaholic

--
trey @ gépház

"Szoval cegeknek dolgozunk" mar aki, nekem egy ceg fizet, hogy olyan dolgon porgessem magam, ami nekik is megeri :D

"profitot termelunk" meg tudast epitunk, a teruleten ami erdekel nem lehet szolozni, szoval ha azt szeretnem csinalni ami erdekel csapatban kell dolgoznom, de ez kolcsonos szimbiozis. Es minel jobb a megitelesea a cegnek annal komolyabb rendszerek jonnek.

"jobban eljunk azoknal, akik kukasautot vezetnek" ugye ez megint csak arra vonatkozik, aki a megelhetes miatt csinalja amit csinal. Felre ne ertsd elvezem, hogy tobbet keresek egy kukasatuo vezetonal, es meg csak hajnalban sem kell kelni, de meg vagyok rola gyozodve, ha annyit adnanak a "munkamert", akkor is ezt csinalnam, mert ez az ami foglalkoztat kolyok korom ota.

A magam részéről hasonlóan élem az életemet, hasonló értékrenddel a munka terén, emiatt mondhatom azt, hogy bizonyos tudásszint kell ahhoz, hogy az adott munkát olyan cégnél vállaljuk el, ahol jól érezzük magunkat. A magam részéről képtelen voltam olyan vezetővel dolgozni, aki arrogáns, kevesebb tudással bírt mint én és mégis osztotta az észt, valamint nekem nagyon fontos volt mindig is az, hogy becsületes közösség része lehessek. Anyagilag nem érte meg így gondolkodnom, ám a lelki nyugalmam a mai napig is fontosabb és emiatt nem bántam meg, így ma már jól érzem magam a munkáimban.

"Mert értek a kutyákhoz."

Olvasgatom a HUP-ot, regebben levlistaztam, jarok meetupokra, es megmondom oszinten, van egy dolog, ami rettenetesen irrital: emberek, akik ugy csinalnak, vagy ugy erzik, hogy a munka onmagaban valami fontos, magasztos dolog lenne, nem pedig az, ami: modszer arra, hogy megteremtsuk a megelhetesunkhoz szukseges javakat.

Mit kíván az ember általában? Nem sokat, de amit kí-
ván, ahhoz annyira ragaszkodik, hogy nem lehet megta-
gadni tőle. Csaknem minden felnőtt ezeket kívánja:
1. Egészséget és hosszú életet.
2. Élelmet.
3. Alvást.
4. Pénzt és azokat a dolgokat, amelyek pénzen meg-
szerezhetők.
5. Túlvilági életet.
6. Szexuális örömet.
7. Gyermekei jólétét.
8. Saját személye fontosságának az érzését.
E vágyak közül csaknem valamennyi kielégül - egyet
kivéve. De ez az egy csaknem olyan mély és parancsoló,
mint az élelem vagy az alvás utáni vágy - és ez ritkán elé-
gül ki. Ez az, amit Freud „nagyravágyás"-nak és amit
Dewey „a fontosság vágyá"-nak nevez.

(Dale Carnegie - Sikerkalauz)

Amit a könyv nem ír: Szerintem egy jó családban a szeretet betölti a fontosság érzet utáni vágyat, tehát az az utáni vágy felfogható szeretethiányként.

Aztán az is lehet, hogy ezen felül is van még egy vágy bizonyos emberekben, és amiatt vagyunk ma itt, és amiatt szelektálódtak ki a többiek.

Szerintem a munka ugyanúgy dopaminnal jutalmaz, mint bármi más élvezeti cikk, tehát érthető, hogy miért idegesek az emberek amikor akadályozod őket a munkában.

kicsit jobban eljunk azoknal, akik kukasautot vezetnek, es kozben ugy csinalunk, mintha valami fontos es jo dolgot csinalnank napkozben, holott csak annyi az egesz, hogy jobb egy irodaban gombokat nyomkodni, mint valami epitkezesen osszekoszolni magunkat.
Tevedek?

de nagyon. Vannak, akik lenyomjak a 8 orat, es alig varjak, hogy mehessenek haza, mert szamukra a munka egy szukseges rossz. Lehet igy is. Meg lehet ugy is, hogy az ember varja a hetfot, hogy ott folytathassa, ahol penteken abbahagyta, mert szereti, izgalmas, es tobbet jelent / ad neki annal, hogy ki tudja fizetni a szamlakat. Ha te nem hiszed azt, hogy fontos es jo dolgot csinalsz napi 8 oraban, akkor egyszeruen rossz helyen vagy (ami nem feltetlen a hely hibaja, lehet sima inkompatibilitas) / nem azt csinalod, ami a szived vagya.

Egyaltalan nem a workaholic jelensegrol beszelek (akik pl. nehezen veszik be, hogy teljesen normalis az, ha a munkaido vegen el/hazamegy az ember), mert az koros, hanem arrol, hogy az embernek oromet okoz az alkotas, a jol elvegzett munka (vagy ha mas nem, a csajok stirolese, ehehe). Hogy neked ez vegso soron gombok nyomogatasa, az lehet, hogy a kieges fele vezeto ut egy allomasa. Masnak pl. alkotas.

A 'mi kuldetesunk' mar erdekesebb dolog. Mert nyilvan mindenki alapvetoen a penzert csinalja, de a ceg valahol joggal var el valamilyen azonosulast a vegso celjaval, amit a 2-3 szavas mantraban megfogalmaz (antipattern: tobb mondatos mission statement, ami elkerulhetetlenul BS-be fullad). Szerintem ugy egeszseges, ha az ember tenyleg odateszi magat, hogy a szeker haladjon (es akkor senki nem vetheti a szemere a humorizalast), de nem veszi se a ceget, maagt meg foleg nem halalosan komolyan.

Btw. a 2 gyereked megy egy kort a forgoajtoban semmivel nem ertelmesebb (max. az o 4 eves szintjukon), mint azok paraja, akik eleve stresszel erkeznek...

--
"dolgozni mar reg nem akarok" - HZuid_7086 'iddqd' zoli berserk mode-ba kapcsol

Valószínűleg a gyerekeid tíz másodperces feltartása aznap már a sokadik felesleges időveszteségük volt, és kétlem, hogy a munka szeretete miatt rohannának, sokkal inkább egy késés miatti parához járultál hozzá azzal, hogy azt képzeled ti lettetek a világ közepe, mert csináltál két gyereket. Szoktam örülni ilyeneknek, amikor rohanok reggeli látszatmeetingekre, ahol fél perc késésért szúrós szemmel néz a balfasz manager.

A többi részével egyetértek, nekem a misszióm az, hogy pénzt keressek, hogy felhagyhassak végre a "kényszerinformatikus" léttel, a cégnek is legyen elég, hogy pénzt keresek neki, nem érdekel, hogy a marketinges kislányok milyen bullshitet építettek köré. Bármely más magasztos eszmét elengedek a fülem mellett, ingyen meg egy percet se dolgozok, fizetett túlóra az más.

Ez ilyen pszichológiai mágia, amivel növelni akarják a hatékonyságot. Hogy érezd magad a csapat tagjának, mert akkor többet megteszel, mint amit kell, meg lehetetlen határidők is teljesíthetővé vállnak. Persze jobb helyen van, hogy nem csak üres rizsával tolják az ember képébe, hanem mondjuk részvényopciókat osztogatnak, ha alkalmazottnak áll be hozzájuk valaki, hogy érezze magáénak a céget. Ez persze a naív fiatalságnál sokszor be is válik, a dörzsölt externalok meg mosolyogva megköszönik a lehetőséget és maradnak a nagyobb, azonnali fizetésnél külsősként. Majd ők befektetik, akár a cégbe is, ha tényleg életképesnek látják. Startupokbál még elmegy, mert ott esetleg tényleg létrejön egy új cég, új szolgáltatás. És esetleg a kezdő csapat tagjai tényleg komolyabb szakmai és esetleg anyagi eredménnyé kovácsolhatják maguknak is azt, ha felfut a cég. De amikor már bekérgesedett mamutként akarnak szektásodni, ott az már puszta kihasználásra próbálkozás.

Mindez persze ott szokott elvérezni, amikor a véresen komoly határidő előtt mennek el hetekre nyaralni a vezetőségből. Meg, amikor két hetente tologatják tovább a lehetetlen határidőt addig, míg valóban el nem készül. De persze közben mindig csak két hétig kell hajtani látástól vakulásig. Persze közben még meetingeket is szerveznek arról, hogy mit lehetne jobban csinálni, hogy elkészüljön minden határidőre, munka helyett :D

Nagyon jó dolog, ha olyasmin dolgozhatunk, ami egyébként érdekel is minket. Jó dolog, hogyha a hobbi és a munka találkozik. Így esélyesebb, hogy el lesz végezve becsülettel a munka. De valóban, +50% teljesítményt, munkaidőt elvárni (főleg ingyen) nem lehet alapelvárás, hiszen nem japánok vagyunk, hogy a cég a család előtt álljon. Van aki naivitásból, van aki esetleg kifizetett túlóráért megcsinálja, de kellemetlen, ha alapelvárás. Persze, van olyan ügyes főnök, aki érzelmi kérdést csinál a dologból és művészien tudja elérni sokaknál, hogy maguk ajánlkozzanak olyan dolgokra, amire a főnök tudja, hogy nincs joga utasítani őket. Aztán esetleg a birkább kollégák majd cikizik azokat, akik maguktól nem vállalnák el, működik a csorda effektus.

Az is jó, amikor extra dolgokat ad a cég (kaja, pia, szórakozás...), mert segíti azt, hogy jól érezzék magukat benn a melósok. Vagy éppen segíti az egységek közti kommunikációt, ami szintén jó hatással lehet a munka minőségére. De a szektásodás az már túlzás. Mondjuk sok magyar cégnél csak elvárások vannak, de nemhogy extrák de még felszerelés sincs, s mégis a melós érezze rosszul magát, ha kivenné a szabadságát valamikor, mert nincs elég ember felvéve a munkára.

Egyébként a kollégák meséltek egy családi vállalkozásról, ahol úgy gondolták, növekedni kell, s akkor majd terjeszkedik a cég is. Aztán, amikor egy év múlva azzal szembesültek, hogy a sok kusza meetinggel többet beszélnek arról, hogy dolgozni kellene, minthogy valóban dolgoznának, s béka fenekén van az evégzett munka a korábbihoz képest, végül leépítették az emberek felét és visszatértek az eredeti modellhez. Nagyon sok önigazoló meetingszervező ember tudja eltölteni mindenki munkaidejét értelmetlen fingfűrészeléssel és ideológiát papolni arról, hogy mi segíti a munkát.

Ismerem.
Regota kerulom, ha lehet a munkat is, de az ilyen helyzeteket mindenkeppen. :)
Fentebb irtakbol szinte minddel talalkoztam.
Volt, hogy 12-16 orat voltam ben munkahelyen, hetvegen is, de nem azert mert a munka volt fontos, hanem a "petprojekt" amibol kesobb "ceget" epitettem es eletvitelt megalapoztam.
Szerintem az befektetes volt, es haszon is, mivel akkor nem volt koltseg a szukseges kolonc beszezesere, mint helyseg, technikai felteetelek, etc, etc... fokent, hogy gempa sem lett volna ra.
Dolgoztam hasonlo mentalitas megkivano helyen, es en voltam a feketebarany, mert sacc/kb. tartottama 8-17 munkaidot.

Egy idősebb kereskedelmi pilóta szájából hallottam egyszer a repüléssel kapcsolatban:
"...ne álmodj a munkádról, hanem a munkád legyen az álommelód."

Én azért programozom - és azért fontos -, mert szeretem és ez az álommelóm. Az, hogy pénzt is kapok érte (és hál' Istennek bőven eleget) már csak plussz. :)

"Reggelente egy nagy irodahaz mellett viszem a gyerekeimet az ovodaba, akik szeretnek bemenni a forgoajton, es menni egy kort, es kozben latok embereket, akik igy bosszankodnak, mert nem tudnak 10 masodperccel korabban beerni az asztalukhoz"

Ők is otthon maradhattak volna még 10 másodpercre a gyerekeikkel. :)

Az egyetlen fontos a gyermek és a gyerekeid. A többi csak azért kell, hogy a mosolyuk ragyogjon és boldogan nőhessenek fel.

Nap mint map tíz, százmilliókat tolok rack szekrényekbe, kergetem a ticketeket, a meetingeket, de minden, amit teszek, kivétel nélkül megy a pincébe 5 év múlva és megy a darálóba. Egyetlen dolog ami megmarad az időben, az a gyermek, semmi más. Minden amit az infoparkban csinálnak a tízezrek, mint mi csak a kártyavár kézzel tartása, semmi más. Építjük a jövőt, hogy jobb és szebb legyen, építjük, hogy egyáltalán jövő legyen, de csak azért, hogy az legyen a gyermekeimnek.
Ha lehetne ma nyugdíjba mennék és csak velük lennék minden nap, sajnos nem lehet így ülök az irodában és nyomom a dolgomat meg a hupot és várom a fizetést, hogy a gyermekeimnek jelene legyen.

Ha valakit zavar egy gyermek boldogsága és öröme, az egy komoly gondokkal küzdő ember. Egy beteg ember. Lépd át mint a kutyaszart.

Azt szoktam mondani, hogy ezen a mondaton kívül minden általánosítás hülyeség :).

Értem, hogy kikre gondolsz, de nem csak ők léteznek.

Van, akinek a gyereke az élete értelme. Van, akinek nem kell gyerek, vagy nem lehet gyereke, és pl. kutyái vagy macskái adják neki azt a boldogságot, amit másnak a gyerek.

Munkában is van olyan, hogy az ember szeret dolgozni, alkalmazottként is előfordul pont úgy, mint cégvezetőként (csak az utóbbit könnyebb elhinni). Én is szeretek dolgozni. Örülök neki, ha a munkám segít a profit termelésében, mert én is részesülök belőle :D.

Fontos nekem a munkám is, meg a családom is, meg még valamennyire a macskáim is. De az életem értelme leginkább az, hogy boldog legyek. És ennek rengeteg része van, a munka pl. csak egy eszköz.

A pénzkeresés az egy szükséges dolog. Kicsit olyan, mint a halál: mindenki szidja, de halál nélkül az életnek se sok értelme lenne. Ha az ember nem kapna valamit a munkájáért cserébe, nem érné meg fejlődni, jobb lehetőségeket keresni, mindenki léhűtő lenne egy idő után.

Sokat lehetne erről beszélni, erősen filozófiai téma. TLDR: mindenkinek más a fontos, nem úgy működik, hogy mind az X milliárd ember egy darab szent grált keres, hanem inkább mindenki a saját magáét.

Ha megnézünk egy csimpánzkolóniát vagy egy oroszlánfalkát, akkor kiderül, hogy mi emberek aránytalanul sok időt fordítunk arra, hogy valós vagy vélt igényeink kielégítésének költségét előteremtsük. A probléma ott van, hogy az ember annyira hatékony az alapvető javak előállításában, hogy ahhoz az emberiség néhány százaléka elég lenne. De mivel a többiek is enni, inni és lakni akarnak, ezért a társadalmat át- meg átszövik az áligények és az álfeladatok. Ezért hát ahelyett, hogy egyre kevesebbet dolgoznánk, mivel egyre ügyesebbek vagyunk, mégis egyre többet dolgozunk, egyre fegyelmezettebben, egyre frusztráltabban.

Boldog, aki ebből ki tud szakadni - legalább időlegesen.

> Sol omnibus lucet.