Tegnap majdnem lerúgtam a windowsos desktopomat az asztalról. :)

A hétvégén nyaralni voltunk és készült kb 7 és fél órányi tömény videófelvétel a meglátogatott helyekről. Igen, a szokásos fotózás helyett most azt az utat választottam, hogy folyamatosan ment a kamera és a videófelvételi mód, bírta az akksi.
Egy utólagos képstabilizációt futtatok át a videókon, hogy kellemesen nézhető legyen a végeredmény, aminek a menete az, hogy végig kell ülni a gép előtt, egyesével minden videót kielemezgetni és beállítani a legmegfelelőbb stabilizáció mértékét, majd ha az összeset átnézted indulhat a "convert" - nos, a konvertálást már harmadik napja csinálja a gépem (nem videózásra vettem a gépet, ennyit tud egy 60 ezres i5-6400 proci). Viszont tök jól megtanultam zúgó gép mellett aludni. :)

Nos, tegnap este olvasgatok az ágyban fekve majd egyszer csak hallom a gép csippanását. Azt a csippanást, amit bekapcsoláskor szokott adni. Felkapom a fejem, hogy "mitörtént, kékhalál?", de nem.
Windows Update.

Természetesen a program nem jegyezte meg hol tartott, én válogattam ki, hogy mi van kész és mi nem és kezdtem újra az elemzésekkel és újra a convert gombbal.

:(

( end | 2017. 03. 17., p – 09:51 )

A WU türelme véges, hogy jössz te ahhoz, hogy holmi felesleges videókkal terheld napokig a gépedet, miközben a géped teljes MS hálózati kapcsolatrendszerét illetően, fontos biztonsági kockázatok állnak fenn folyamatosan, a biztonsági foltok telepíthetetlensége miatt?

Lehet, hogy a gépednek nem kéne folyamatosan címezgetni párszáz IP-t az MS irányába, miközben a fő feladata a házi-videók folyamatos lejátszása lenne?

Csak arra utalok, ha ilyen munkát kezdek, - előtte mindig kihúzom az UTP-kábelt a gépből. - Biztos ami biztos!
:-)

Igazad van, de az UTP-ajzat nálam a W10 belépése óta rendesen kopik, :-) legtöbbször nincs nincs annyi ideig Internet-en Windows, ami lehetővé tenne ilyen nagy frissítések letöltődését. - Az mindig akkor jöhet, ha (azért időről időre..,) "megsajnálom" a WU-t, és eleve ehhez biztosítom a gépet.

Nekem is telibeszarja a win10, hogy akarok-e frissíteni. Otthoni gépem többnyire nonstop megy, egy ideje arra megyek haza, hogy (bios hanyag beállítása miatt) biosban tengődik a gép és ver az ideg, hogy kb mióta frissült.. Volt már nap amikor 2x is eljátszotta velem.. Induláskor meg leshetem, hogy konfigurálja magát. :D

Igen ám, csak az a baj, hogy akkora mennyiségű videóról van szó, hogy nem fér el a 250G ssd-n, csak a hálózati tárolón. Tehát hálózatról hálózatra konvertálok (gigabit elbírja).
De amúgy nem rossz ötlet, legközelebb egy külső vinyóval lehet megjátszom ezt, köszi :)

( fezo | 2017. 03. 17., p – 10:17 )

Én egy dologra rájöttem: minden élvezetről lemaradok, ha nyaraláskor a fotókra meg a videókra koncentrálok. Egy-két itt is jártam fotó elkattan, oszt annyi. Nem vagyok blogger, YT csatornám sincs, a nyaralást élvezni szeretném nem folytonosan a fotók és videók miat stresszelni.

Ismerem a dolgot, észben is tartottam, hogy ne essek ebbe a csapdába.

Tulajdonképpen csak annyi volt, hogy egy pici szelfiboton rajta volt a mobilom és mindent vett amit én is láttam. Így nem volt az, hogy jaj-ezt-most-azt fényképezgessük le, csak ment a felvétel.
Az meg hogy mit sikerül belőle kihozni majd később kiderül.

A fotózás mindig, egy arra "elvetemült" családtag dolga, azaz "áldozathozatal". Kép-videó készül, Te akár streszmentesen élvezheted a nyaralást... (És az "idővonalatok" is rögzítésre kerül. Téli fagyos időszakban, a jó meleg lakásban, segítség az évekre visszamenőleges felidézésekhez.)

Én sem szoktam nézegetni, de amióta van egy kislányunk más a helyzet. Kéri, hogy vegyük le a fotókönyvet és nézegessük.

Persze ehhez elég évente kb. 30 kép. Legalábbis a feleségem ennyit válogatott a könyvbe. Ahhoz hogy legyen ennyi használható kép elég mai mércével mérsékelten kattingatni.

Én akkor szoktam le a videózásról, amikor rájöttem, hogy az utazós videókat soha, senki nem nézi meg egyszer sem.
A gyerekes videókat nagyon ritkán, amikor a gyerekek már nagyobbak, talán, kevésszer. És csak egyet-kettőt, nem mindet.

Fotókkal hasonló módon: utazási fotókat soha senki nem nézi meg.

Kivéve, ha az ember erőszakos. :-)

Van egy ismerős házaspár, meghívtak magukhoz minket és más barátokat, az asszony főzött, beszélgettünk, minden frankó volt, és akkor bejelentették, hogy most utazási fénykép vetítés kezdődik.
Az első 5-10 perc rendben volt, de utána szép lassan elkezdtek hazamenni az emberek. Valahogy mindenkinek akkor jutott eszébe, hogy rendet kellene otthon rakni, vagy füvet nyírni, vagy akármi.

Szerintem nem lehetetlen dolog ez, össze kell vágni a videóanyagot kb 5 percesre nagyközönségnek, kb 20 percesre érdeklődőknek. A fényképekből meg össze kell válogatni annyit, hogy a fenti időben be lehessen mutatni. Ennyi időre köti le a baráti társaságot, komolyabban érdeklődőket a hol nyaraltál téma. Ami ezen túl van, az fölösleges, és valóban unalmas is.

Igen, egy csomó energiát igényel, egyéni, hogy megéri e, vagy nem.

--
Csaba

A fényképezésről, némi nosztalgiával: Régen ez is jobb volt. :-)

Régen azért volt jobb, mert minden egyes kattintás a fényképezőgéppel pénzbe került. Most ez ingyen van. Ráadásul, azokról a képekről, amelyek nem sikerültek, már papírkép sem készült, mert az is pénzbe került. Abban az időben egy 1 hetes nyaraláson elfényképezett az ember néhány tekercs filmet. A végén készült 50-100, extrém esetben 200 papírkép.

Most egy nap alatt 500-1000 kép is készülhet. Az egy hét alatt összejön több ezer kép. Ráadásul az emberek nem szeretnek sokat gondolkozni, így azt mondják a nyaralás után, hogy most nem érek rá, majd később letörlöm azokat, amelyek nem sikerültek. Ja, majd ha 20-30 ezer képet kell már átnézni, akkor rá fog érni. :-)

Másrészt. Engem régen sem nagyon érdekeltek a mások élményeiről készült képek. Viszont ha megnézem az X éve, Y helyen készült képeket, akkor közben eszembe jutnak az akkori élmények, esetleg olyan is, amiről már elfelejtkeztem. Ez az ami nincs meg akkor, amikor mások képeit nézem. Így aztán én sem akarom másokra erőltetni az általam készített fényképeket. -> Javaslat: azokról a helyekről, témákról készítsünk felvételt, amelyek valamiért pozitív hatással vannak ránk.

Egyébként a videóval is így vagyok. Azért készül, hogy akik akkor ott voltak, azoknak legyen egy emlékeztető. Nem akarok másoknak elbüszkélkedni, hogy milyen jó volt nekünk. Ennek következménye, hogy csak azokat a részeket vágom ki, amelyek nagyon nem sikerültek. Így nálam az ilyen videók „vágása” az egyes részek összeillesztéséből, átmenetek létrehozásából, és ha szükséges, akkor felíratok készítéséből áll. Rengeteg időt meg lehet spórolni azzal, hogy nem próbáljuk meg felülmúlni Szabó Istvánt és Koltai Lajost. A mostanában divatos irányelvektől kiráz a hideg. Gyors kameramozgás, sehol nem áll meg 1–2 másodpercnél hosszabb időre, így aztán tulajdonképpen nem lehet semmit sem alaposabban megnézni. Valamint rakjuk alá kedvenc zenéink egyikét. Nem baj, hogy nem passzol a felvett témához, csak az a fontos, hogy jó hangos legyen.

"utazási fotókat soha senki nem nézi meg."

Nemtom, ismerősökkel, családdal is gyakran ülünk össze délutáni programot csinálva abból, hogy az ember végigmutogatja a képeket, és közben élménybeszámolót tart. Jó móka tud lenni, legalábbis én szórakozom akkor is, ha én tartok élménybeszámolót, meg akkor is, ha hallgatom.

( szegecs | 2017. 03. 17., p – 13:41 )

>szelfibot
>bekapcsolt winupdate
>hupuposting

get a load of this pleb

( carlcolt | 2017. 03. 17., p – 15:50 )

"majdnem lerúgtam a windowsos laptopomat"

Jujitsu Siemens? ;)

( uid_19334 | 2017. 03. 19., v – 09:19 )

Nem volt egy olyan hogy a drágább windowsok (windows server, mittudomén) nem állítják le magukat csak úgy?