Igaz történet: hogyan váltottam ReiserFS-ről JFS-re

Több mint egy éve használok naplózó filerendszert az otthoni munkaállomásomon. Egy évvel ezelőtt amikor eldöntöttem, hogy lecserélem az ext2 filerendszeremet, és valami journaling FS után nézek, igazából nem sok választásom volt. Akkoriban az elérhető naplózó FS-ek az SGI-féle XFS, a SuSE által szponzorált ReiserFS, és a beta állapotú IBM-es JFS volt. Ezek közül egyetlen volt megtalálható az akkori kernelben, a többit bele kellett patchelni. Ez az egy a ReiserFS volt. Így nekiálltam, lementettem a filerendszerem, készítettem egy ReiserFS filerendszert, és használtam egy éven keresztül minden probléma nélkül. Bátran ajánlhatom mindenkinek, mert egy gyors, helytakarékos, korszerű journaling FS kap az, aki arra szánja el magát, hogy ReiserFS-t használ. Pár nappal ezelőtt megjelent a 2.4.20-pre4 prepatch kernel. Ez a kernel már tartalmazza az IBM JFS támogatást. Egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy lecserélem a jól bevált ReiserFS-t JFS-re. Hogy miért? Mert a ReiserFS túl jól működött ;-). Rendszerint a fejlesztői dolgokat használom, na nem azért mert én ``poweruser" vagyok, hanem mert szeretem kipróbálni az új dolgokat, szeretem végigszenvedni a fejlesztés lépéseit, esetenként bugreportolni, stb. Ebben az sem tántorít vissza, ha néha backupból vissza kell állítani a rendszerem. (Ilyenre az elmúlt 2-3 évben egyszer került sor, egy hibás 2.5-ös kernel IDE kód miatt.)



Szóval JFS. Miért is van szükség a JFS-re? Egyáltalán miért nem jó nekem a hagyományos ext2 filerendszer?



A legfőbb indok az, hogy a manapság kapható nagy kapacitású HDD-ket igazából nem lehet hatákonyan használni már ext2 filerendszerrel. Az ext2 filerendszer egyik szükségszerű velejárója az FSCK. Elég egy áramszünet, és a file system chechker már el is indul a gépünkön boot időben. Akinek nagy winchestere van az tudja, hogy egy 80GB-os HDD-n mennyi ideig fut az FSCK. Ez az idő a HDD-n levő adatok mennyiségétől függően több perc, egy jól megtömött filerendszer esetén akár több óra is lehet. Ezt elkerülendő, és más technikai okoból is kifejlesztettek ún. journaling, azaz naplózó filerendszereket. Ezek lényege röviden, mindenfajta technikai hókusz-pókusz nélkül az, hogy rendelkeznek egy ún. journaling-device-szal, egy naplófile-lal amelybe bejegyzésre kerülnek a filerendszeren történt változások. Ezek a bejegyzések rettentő gyorsan követik egymást. Egy esetleges rendszer osszeomlásnál a bootkor az FSCK-nak nem kell az egész filerendszert ellenőriznie, elegendő csak ellenőriznie a journal fileban levő legutolsó bejegyzések által mutatott fileokat. Így az FSCK ideje drasztikusan lecsökken. Ami azt jelenti, hogy egy 80GB-os filerendszeren egy 70%-os telítettségnél ReiserFS filerendszer RO-ra muntolva: a reiserfsck kb. 15-20 másodperc alatt végez. Gondoljuk el, hogy egy forgalmas weboldalnál mekkora kiesés lehet ext2 filerendszert alkalmazva, mondjuk egy 200-300GB-os lemezterületet ellenőrizni. Akár órákig is eltarthat. Ezt pedig az E-Business világában senki nem tudja bevállalni.



A JFS-ről csak jót lehet olvasni az IBM oldalnán (naná, ők fejlesztették ;-)). Lássuk mit tud: a JFS kimondottan nagy terhelésű fileszerverek, adatbázis szerverk filerendszerének készítették, tervezték, jelenleg az IBM enterprise kategóriájú szerverei használják. Az IBM open sourceszé tette. A JFS egy teljesen 64bites filerendszer. A minimális JFS partíció mérete 16MB. A maximális fileméretet tekintve 512 terrabyte-tól 4 petabyte-ig terjedhet. Azt hiszem a 160GB-os otthoni rendszeremnek ez bőven megfelel.



Ennyit az okoról, ha érdekel hogyan váltottam ReiserFS-ről JFS-re olvasd el JFS root boot HOWTO-t (egy cikkel feljebb). A teljesítménytesztek folynak, eredményekről később.