Hát ez is eljött...

Úgy éreztem az utóbbi időkben, hogy szakmailag nem fejlődök, egy helyben toporgok, csak azt számított, hogy minél hamarabb lekódoljak egy oldalt és semmi más. Béremelést is csak ígéretben láttam, emiatt is folyamatosan háborogtam, szóval ez már nem volt állapot.

Nos, tudnivaló az egész történetben, hogy a folytatásban két cég volt részemről, akikhez szívesen mennék a városban. Ez volt az A terv, aztán sufni cégek vagy maszekolás egy jó ajánlatig a B terv és C tervként irány Budapest (el az otthonomtól).

A búcsú múlt előtti héten történt.
Ezután kellett némi idő, hogy összeszedjem magam, hogy felfogjam mi történik velem. Aztán a múlt hét elején beadtam a jelentkezésemet a (hívjuk csak úgy, hogy) prio1 és prio2 cégekhez. A prio1-et élvező egyből visszajelzett, online tesztet küldtek (programozó vagyok), többfordulós volt, néhány nap alatt megvoltam vele. Korábban backend és frontend fejlesztéssel és üzemeltetéssel is foglalkoztam, itt csak frontend kell, de nagyon, így döntöttem - kicsit profilt is váltok.
Naszóval a teszteket megcsináltam, közben jelentkezett a prio2 cég is személyes találkozóra. Ők is szimpatikusak, bár már volt velük dolgom, azok nem keltettek bennem sok pozitív élményt, de bizakodni mindig lehet. A prio1 teszt megírása után jelentkezett telefonon a HR-es hölgy és invitáltak péntekre egy 30-40 perces személyes interjúra.
Boldogan elmentem, a környezet nagyon pazar, beszélgettünk, majd mikor mondták, hogy behívnak egy programozót is, hogy beszélgessünk kissé lefagytam, totál nem számítottam szakmai tesztekre és az a baj, hogy zavarba is jöttem és szégyengyalázat volt, amikor azt kellett mondanom, hogy valamit nem tudok megválaszolni. (egyesek szerint nagy hiba állásinterjún ilyet mondani, szerintem őszinteség)

Visszajelzést e hétre ígértek, én mélyen legbelül búsan távoztam, mert szerintem a programozó kollégát nem bűvöltem el a válaszaimmal motivációs levél és előző melóhelyről ajánlólevél ide vagy oda.

Aztán ma kaptam a telefont - ha nekem is megfelelő jövőhéten várnak a programozó csapatba a megbeszélt feltételekkel. A bérigényemmel és a várható munkakörülményekkel nem volt kérdés, hogy a prio2-t azonnal vissza is mondjam... :)

Hihetetlen, úgy néz ki egy percig sem voltam munka nélkül.

Nem tartom magam egy kiemelkedő tehetségnek.
Pontosabban kiemelkedőnek talán igen, mert ahonnan jöttem így visszatekintve sok magas lépcsőfokot kellett meglépnem, hogy eljussak idáig, ki kellett emelkednem egy apró borsodi falu kötelékéből és levetkőzni azt, hogy az az egyetlen opció, ha szalag mellé megyek dolgozni egy gyárba, vagy megyek utcát söpörni...

Ha azt nézem talán tehetségesnek is kell mondhatom magam, mert valamiért sikerül mindig pozitívan tekinteni magamra és ösztönösen szívom magamba a szakmámhoz tartozó tudást.

Most már csak fel kell vennem a ritmust az új helyen. Egyik felem mindig fél a kudarctól, a másik felem (valszeg a racionális oldalam, én sem értem hogyan) teljesen magabiztos és nyugodt a legbizonytalanabb helyzetekben is. Közhelynek tűnik, de ez az oldalam azt mondja, hogy "minden akadály enged az eltökélt szándéknak".

Lehet 24 évesen még könnyen beszélek, de egy dolgot üzennék sorstársaimnak:
Soha nem mondhatod magadnak, hogy elég a jelenlegi tudásod. Ha megelégedtél magaddal hagyj fel a szakmáddal.

A footerbe még idetolhatnám, hogy hálás vagyok ennek-annak, szüleimnek, Istennek, stb, de nem díjátadón vagyok, csak a laptoppal az ölemben az ágyamban a jövőbe merengve.

return 0;