[törölve]

[törölve]

( AiRLAC v | 2015. 01. 31., szo – 06:19 )

"Ha kell a következő félévre fogadalom, akkor legyen az hogy megtanulok valami nyelvet minimálisan, mondjuk angolul; és szerzek róla papírt, hogy mutogathassam hogy valaha beszéltem minimálisan angolul. (ebben mondjuk nem partner az egyetem, ez inkább baj)"

Hát ne a papír miatt tanulj angolul :D Diplomához nem kell legalább egy középfokú nyelvvizsga btw?

( rpsoft v | 2015. 01. 31., szo – 10:01 )

Hát, ha nem sokat változott az elmúlt 5-10 év alatt az ELTE matek, akkor ne félj, az analízisben elenyésző szerepe lesz a konkrét integrálok kiszámolásának. Nem is tudnak a matematikusok integrálni, egy fizikushoz képest még a málnásban sincsenek. Viszont az analízisben láthatod majd, hogy milyen az, amikor a matematika egy ága egy nagyon szépen kidolgozott kerek egésszé válik. Olyan szép tételeket lehet majd belátni, mint pl. a Riesz-Fischer- vagy a Radon-Nikodym-tétel.

A másik, hogy az én tapasztalatom egyáltalán nem az volt, hogy egy kutató szükségképpen rosszabb órát tart, mint egy egyetemi oktató. Az egyetemi oktató sem tanár, nem tanult tanítani, vagy van hozzá ösztöne, vagy nincs. Ami viszont a kutatóknál ritkább, az a kiégés. Ők azért tanítanak, mert valamit át akarnak adni, lelkesek, ha elmegy tőle a kedvük, akkor jövőre nem tartják meg. Egy egyetemi oktatónak akkor is meg kell tartania az órát, ha nem akarja.

Csak csendben jegyzem meg: a Lajtátol nyugatra már sehova sem mehetsz postdoc-nál erősebb egyetemi pozcióba (kivéve dedikált kutatói állások), ha nincs valamilyen pedagógiai tanulmányod. Ez nem ártana ha otthon is meghonosodna, akkor talán nem lennének olyan siralmas tapasztalatai a diákoknak, mint a posternek. Félelmetesnek tartom, hogy a pedagógia utolsó 60-70 évének eredményeiről (pl. Bloom's taxonomy, constructivist education) még csak nem is hallottak az otthoni egyetemeken tanítók.
Csaba

feltetelezem, ebben semmi szubjektiv elem nincs, ill. megjartal jopar kozepiskolat, hogy ilyen megalapozott velemenyt tudsz mondani. De megha igazad is lenne, abbol sem kovetkezik egyaltalan, hogy a pedagogiai ismeretek haszontalanok...

--
"Pont attól akartam megkímélni magam, hogy gondolkodni kelljen ;)" (lajos22)

Abban viszont igaza van, hogy nem a sok (megtanult/elsajátított) pedagógiai ismerettől lesz valaki jó tanár. Mint a legtöbb szakmához/hivatáshoz, ehhez is kell valami, ami "veleszületett", amit nem helyettesítenek a bebiflázott elméletek - sőt, szerintem (igen, szubjektív elem évtizedes tanítási tapasztalattal megtámogatva, bizonyítani nem tudom, max. példákkal illusztrálni) a pedagógus szakma azon szakmák egyike, ahol a "veleszületett" dolgoknak lényegesen nagyobb szerepük van, mint az évtizedenként különböző következtetésre jutó pedagógiai elméleteknek.

De te engem nem értettél meg föntebb.
Azt látom fő problémának, hogy az otthoni egyetemeken az a feltételezés (ha egyáltalán elgondolkodik bárki is ilyesmin), hogy egy jó szakember az automatikusan jó oktató is. Én az ELTE biológus szakán végeztem, az ország legjobb biológus kutatói adták le a tananyagot. Azóta láttam több egyetemet is belülről határon innen és túl is mint hallgató és mint oktató is. Állítom, hogy a jó oktató és a jó kutató az diszjunkt halmazok, annyira ellentétes személyiségtípust követel meg a két szakma.
Továbbra is fönntartom, hogy a modern pedagógia és a magyar felsőoktatás köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ha te magad is egyetemen oktatsz, akkor legalább ezt a könyvet lapozd át, hátha sikerül megérteni, miről próbálok magyarázni.
Minden jót,
Csaba

Egyetemi oktatója válogatja. Az mondjuk k. gáz, hogy fiatal, az életbe, az "iparba" még bele sem szagolt doktoranduszkák próbálnak olyan tudást átadni, amit legfeljebb elméletben ismernek. Ezt nem lenne szabad hagyni: húzzanak a versenyszférába 2-3-5 évre, menjenek kutatóintézetekbe, kutatói munkába szálljanak be az egyetemen - és ha arról, amit oktatni akarnak lesz kellő gyakorlati tapasztalatuk, na akkor álljanak ki a nagyérdemű hallgatóság elé, tudást átadni.
Nekem a legjobb oktatóim iparból visszajáró szakemberek voltak, nem azok, akik diploma után "bent maradtak tanítani". Ez utóbbiak között is voltak jól dolgozó oktatók, hiszen elméleti tárgyaknál nem gond (és nem is nagyon lehet "ipari" gyakorlatra szert tenni), de például méréselméletet olyantól tanulni, aki egy nagy ipari üzem ilyen területén járta végig a szamárlétrát (kezdő mérnöktől a vezető beosztásokig), az életben találkozott azokkal a dolgokkal, amikről tanultunk, életszagú, valós problémákat tudott behozni órára - szerintem szakmailag ennél jobb nincs. Talán a kooperatív képzés, amikor a hallgató egy (vagy évek alatt több) cégnél dolgozva sajátítja el a hőn áhított diplomához szükséges tudást.

„Az mondjuk k. gáz, hogy fiatal, az életbe, az "iparba" még bele sem szagolt doktoranduszkák próbálnak olyan tudást átadni, amit legfeljebb elméletben ismernek.”

Sokkal jobb, mikor csak egy évvel felettem járó BSc. hallgatók. De ezzel még nem is lenne gondom, ha tudná kezelni azt a helyzetet, amikor nem tud egy kérdésre, egy problémára válaszolni. Mondjuk úgy, hogy „figy', ezt nem tudom, egy 10 percet kérek az életedből, hogy megértsem, mit szeretnél, s jövőhétre utánajárok.”. Ehelyett van, aki csak annyit mond, hogy „hát, ezt én sem igazán értem/sosem csináltam még, de ilyen nem szokott előfordulni.”

Ellenben az egyik legjobb, leglelkesebb oktatónk, tudtommal, sosem csinált programozást az egyetem falain kívül. De szereti csinálni, s annyi pluszt hozzá ad a prog1-hez, hogy harmadévesként is visszajárok az elsősöknek írt kitekintőit még egyszer elolvasni, mert tud mondani újat.

--
blogom

Programozni, komoly szakmai fejlődést produkálva lehet Egyetemen belül is. Viszont azt, ami a versenyszférában vár a delikvensre, azt viszont nem lehet vele máshogy megismertetni, csak ha az oktatója onnan jár/jött vissza, vagy ha őt a képzés során kiküldjük egy céghez "életszagot" magába szívni.

abbol indultam ki, hogy ha az ovodatol kezdve mindenhova pedagogusi vegzettseg kell, akkor a felsooktatas kivetel lenne? OK, az utobbiban a tanitas ill. tanulas modszerei, etc. is masok, mint addig, meg hogy vannak kutatok, akik oktatnak, etc. na de ha xy kiall a katedrara, es fogalma sincs arrol, hogyan kell tanitani, akkor az regen rossz.

--
"Pont attól akartam megkímélni magam, hogy gondolkodni kelljen ;)" (lajos22)

tanítsanak
tanítsunk, mint állam, mint az oktatásért fizető közösség
sry, my bad, félreérthető voltam

Nem én. Olyan, aki ért hozzá. Retorikát, előadás-módszertant, hasonló dolgokat. Pedagógusok, oktatás-szakértők biztos jobban tudják. Én csak példákat tudok mondani, hogy ki az, aki szerintem jól csinálja, s ki az, aki borzalmasan, s hogy miért gondolom így.

Én elismerem, hogy 10 fő előtt nem tudnék megszólalni. Nem is akarok, mindenféle felkészítés nélkül.

--
blogom

Iskolaihoz semmi, egyetemihez már volt (ebben a félévben nincs). És fenntartom, az egyetemi oktatók nagy része az adott téma kutatója, azt a szakor végezte el az egyetemen, nem a megfelelő tanárszakot, ennek megfelelően pedagógiát csak akkor tanult, ha éppen kedve volt hozzá. Ettől még lehet baromi jó oktató, de nem azért, mert tanulta, hanem mert érti és szereti, amit tanít, és van benne elég empátia, hogy beleélje magát, hogy abból, amit mond, megértené-e, ha még nem tudná.

( NagyZ v | 2015. 01. 31., szo – 13:17 )

neha en is sajnalom, hogy progmatra mentem, nem sima matkusra, viszont szakmaban elhelyezkedni szerintem nagyon kevesen tudnak sima matkus diplomaval, ilyen szempontbol a progmat jo keverek volt :)

( mzn v | 2015. 01. 31., szo – 13:45 )

Remek iras.
Btw a kommentjeid alapjan egy cinikus 40-esnek gondoltalak :)

( carlcolt | 2015. 01. 31., szo – 14:58 )

"Összességében nagyon elégedett vagyok, ez a félév kellemes volt. A hogyantovább az jobban aggaszt, a sok analízis és integrálás (én integrálásgyűlölő vagyok btw), meg hogy mihez kezd az ember matek BSC-vel. (Utána meg MSC-vel.)"

A valoszinusegszamitasra meg a statisztikara ha rafekszel az nagyon is piackepes. Szinte minden cegnel kell valaki aki ert hozza.

( gelei v | 2015. 01. 31., szo – 15:18 )

> A hogyantovább az jobban aggaszt, a sok analízis és integrálás (én integrálásgyűlölő vagyok btw), meg hogy mihez kezd az ember matek BSC-vel. (Utána meg MSC-vel.)

MSC az ELTE-n, ajánlom figyelmedbe: http://survey.tatk.elte.hu/

( uid_4263 v | 2015. 01. 31., szo – 20:01 )

Szerintem idejekorán gondolkozz el rajta hogy egy (amúgy erős és jól értékelt) matekos diplomával pontosan mihez kezdesz.
Szigorúan az én véleményem, de:
- akadémiai vonal (egyetemi tanítás, kutatás, stb), ezt már a bsc de legkésőbb az msc során el kell kezdened, beszélgess oktatókkal
- tanári vonal: elmehetsz középiskolába matekot tanítani
- versenyszféra: tanulj programozást (otthon, minél többet), és minél hamarabb helyezkedj el, pl gyakornoki pozícióban

ps.: ha programozó leszel, ne msc-zz, 3 év szakmai tapasztalat kétszer annyit ér mint 3 év rájátszás az egyetemen

Sok sikert!

--
arch,centos,debian,openelec,android

dev: http://goo.gl/7Us0GN
BCI news: http://goo.gl/fvFM9C