Az egyetemi oktatás javítása

Nos, aki ezt olvassa valószínűleg jár vagy járt valaha valamilyen egyetemre. Ha járt akkor bizonyára ismerős számára az az általános tanári hozzáállás, hogy "úgy is meg foglak buktatni".

Namost ahova én járok (és még járni is fogok, ha MSc-re felvesznek) is általános, hogy ha megbuksz megbuksz, mertcsak, ígyjártál, menjélhaza, az bizony rajtad kívül senkit sem érdekel.

Idén viszont mármár végzősként egy szakmai tárgyból van gyakorlat, ahol egy fiatal, most végzett srác tanít bennünket. Nem mellesleg az sem elhanyagolható infó, hogy amúgy egyidősek vagyunk.

A történet pedig a következő: eddig volt két ZH-nk, az elsőre úgy készültem, hogy előtte két hetet beteg voltam és hiányoztam, amit az említett gyaktanárom is megtudott, mert egy elmaradt dolgok pótlása miatti emailváltáskor megemlítettem neki.
Az első ZH után írt emailt, hogy meglett, de elég gyenge volt, de megérti, mert beteg voltam, de pótoljam be a hiányosságaimat. És felsorolta tételesen, hogy miket rontottam el. Gondoltam, biztos azért jófej, mert tudja milyen sz*r elmaradva lenni betegség miatt, ha jön a ZH.

Aztán jött a második ZH (tegnap), amire munka miatt csak hellyel-közzel bírtam készülni, meg életemben 2x ha programoztam komolyabban java-ban, így annyit bénáztam, hogy iszonyat.

Tegnap este kapom az emailt, hogy megvan, de azért volt jópár hiba. És ismét felsorolta ezeket.

...nos, miért is az egyetemi oktatás javítása ez?
Azon túl, hogy felsorolja tételesen, hogy miket rontottam el olyan iszonyatos lelkiismeret furdalásom támad, hogy látom rajta, basszus, ez a srác kinézi belőlem, hogy én ezt pedig tudom, de csalódást okoztam neki, mert mégsem lett tökéletes.

Úgyhogy most nem tudom mit írjak vissza neki. Vagy egyáltalán írjak-e.
Nem akarok szabadkozni, mert tényleg jobban odafigyelhettem volna, vagy jobban igyekezhettem volna, hogy tökéletesen működjön a beadandó program (igaz, a rendelkezésre álló idő kissé szűkös volt). Nem akarom viszont emlegetni sem a jó hozzáállását, mert a végén hülyének néz vagy azt hiszi, hogy nyalizni akarok.

Ja és volt már hasonlóan fiatal tanárom, akivel sokszor még össze is vitatkoztam, mert a tudatlanságában is olyan arcoskodó volt.

Tehát csak annyit mondanék, hogy "az Isten tartsa meg a jó szokását". :)

( uid_15483 | 2014. 10. 31., p – 13:55 )

Ha már vette a fáradtságot, hogy leírja tételesen mik voltak a hibáid, szerintem nyugodtan megköszönheted neki a segítséget. A pozitív visszajelzés gondolom neki is jól esik és szívesebben fog a következő hallgatóhoz normálisan hozzáállni.
Szerintem ilyen esetben alap hogy megköszöni az ember, és ez nem a nyalizás kategória.

( gelei v | 2014. 10. 31., p – 14:13 )

> Ha járt akkor bizonyára ismerős számára az az általános tanári hozzáállás, hogy "úgy is meg foglak buktatni".

Ebben a formában azért ez nem igaz, nekem egy ilyen tanárom sem volt, pedig jártam, és még járok is egyetemre (hallgatóként is).

Amúgy az első évben, amikor tanítottam, a 26 fős csoportból (C# fejlesztés) megbuktattam 16 embert. Majd jött félév végén a hallgatói véleményezés nevű csoda-kérdőív, ahol 4.5-öt (plusz az apró) kaptam az 5-ből. A magasabbra értékelt szempontok között volt a segítőkészség, a szakmai felkészültség és az előadások érthetősége.

tl;dr nincs összefüggés az oktatás minősége és a bukások száma között

> Ha járt akkor bizonyára ismerős számára az az általános tanári hozzáállás, hogy "úgy is meg foglak buktatni".

Ebben a formában azért ez nem igaz, nekem egy ilyen tanárom sem volt, pedig jártam, és még járok is egyetemre (hallgatóként is).

+1 Két (három) szakot is elvégeztem, de ilyen tanárral én se találkoztam. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs ilyen.

( wachag | 2014. 10. 31., p – 14:31 )

A legtöbb, amivel ezt viszonozhatod, hogy jelessel végzel a tárgyból, az nagyon motiváló egy oktatóra nézve (tapasztalatból mondom, tanítok).

( asch v | 2014. 10. 31., p – 16:35 )

Én egyetemen már nem ítélem el a ridegtartást. Aki idáig eljutott az a tanulás alapfogalmaival már tisztában lehetne:

* Ha dolgozat (ZH, vizsga) közben valami nem megy, akkor hazaérve az első dolgom utánanézni, hogy mit kellett volna még megtanulni.
* Ha nem annyi pontos a dolgozat, mint számítottam, akkor kikérem és megnézem a javítást. Ebből vagy levonom a tanulságot, hogy mit kell még megtanulni, vagy pedig reklamálok.

A tanár tehát a te feladatodat végezte el helyetted.

( uid_17626 | 2014. 10. 31., p – 16:49 )

Szerintem ne magyarázkodj. Köszönd meg és igyekezz.
(Ez az élet minden területére vonatkozó kijelentés tőlem.)

( raron | 2014. 10. 31., p – 21:37 )

Nagyon sokat tudnék írni, hogy mi bajom az "egyetemmel" (Kandó), a tanárok sajnos egy jelentős része ennek.

Ha egy tanár érthetően leadja az anyagot, ha nem érted akkor segít / kapsz választ a kérdésedre, és a (leadott anyagot visszakérdő) vizsga nem sikerül, akkor utána az ember nekiáll újra átnézi / bemegy konzultációra stb. és a következőre megtanulja / megérti.

Ezzel szemben sok tanár semmit nem ad le, a kérdésekre kitérő válaszokat ad, vizsgán megbuktatja, aki nem tud egy amúgy teljesen fölösleges adatot és átengedi azt, aki bemagolta ezeket, de teljesen alapvető dolgokkal nincs tisztában és nem veszi észre, hogy az eredménye teljesen irreális... Ezek után az ember magában elküldi a tanárt melegebb éghajlatokra és legközelebb puskával megy vizsgázni.

(Ha valakit érdekel, akkor ki tudom fejteni bővebben / példákkal stb.)

( bbandi | 2014. 10. 31., p – 21:39 )

Az oktatás halála a sok tanuló - kevés oktató. Ez az egyetemeken többnyire így van. A gyakorlatok/laborok rengeteget javítanak ezen, de abból meg sokszor kevés van.
Ezen felül még az idegesített borzasztóan az egyetemen, mikor a tanár nem tudta megmondani, miért van szükségem erre a tudásra. Tipikus esete, mikor a matematikus gyakvezérem nem tudta elmondani miért kellenek nekem komplex számok villamosmérnökként. Fél évvel később a fülemen is komplex számok folytak ki, mert a periodikus jeleket történetesen remekül le lehet írni velük.

Az oktatás halála a nem megfelelő oktatógárda és rendszer. Normális országokban rengeteg erőforrást fektetnek az oktatásba, mert nem birkákat akarnak. Nem is értem miért kéne azt problémának tekinteni, hogy tömegeket kell tanítani. Vagy nem a minél értelmesebb és tanult társadalom a cél? Vagy ebben itthon az emberek még nem egyeztek meg?

Nem a tömeggel van a gond, hanem az aránnyal. Kellenének kisebb csoportos kurzusok, de nincs rá oktató, vagy nincs rá az oktatónak energiája.
Ezt még tetézték azzal, hogy azt hiszem kizárólag a hallgatói létszám alapján volt a finanszírozás, ezzel az egyetem anyagi érdekévé tették, hogy mindenkit benntartsanak. Ezt azt hiszem most nemrég változtatták, cserébe még kevesebb pénzt adnak.