Egészségmegőrzés, közérzet javítása

Offtopic

Érdekelne, hogy ki milyen módszereket alkalmaz az egészségmegőrzésre, közérzet javítására? Kinek mi jött be? Gondolok itt ilyenekre, mint pl:

-rendszeres testmozgás
-egészséges táplálkozás
-monitor előtt végzett munka esetén rendszeres szünetek tartása, szemtorna
-jóga
-masszázs
-agykontroll

stb.

  • 5969 megtekintés

( xclusiv v | 2011. 11. 29., k – 18:19 )

Egészségmegőrzésre nem gondolok, közérzetjavításra pedig iszok xD

Úgy du. 4-5 óra felé már egészen életképes az ember... és végülis nem reggeli tornáról volt szó.

Ja, amíg az ember gyomra és/vagy feje fáj és émelyeg, addig se a mentális állapotával van elfoglalva, vagyis ez egy elnyújtott stresszoldó módszer, ami nagyon egészséges - kéne még pár bekezdésnyi ilyen áltudományos marhaság, alá egy weboldal, és lehetne egészségmegőrző webkocsmát, sőt bio-webkocsmát (gyümipálesz, tisztaszesz) nyitni.

( buccaneers v | 2011. 11. 29., k – 18:35 )

séta a parkban (egyedül vagy kutyával, b.nővel)

( Erendis42 | 2011. 11. 29., k – 21:26 )

te most konkrétan megválaszoltad magadnak a kérdést.

( csabezs | 2011. 11. 30., sze – 09:18 )

Közérzet javítása: Monty Python (Már annak aki bírja)

( emberk | 2011. 11. 30., sze – 09:25 )

Kerti munka, ha tehetem. Nagyon szeretem, bár kapálni azt nagyon nem szeretek, de a többi kb jöhet. :). A legjobb. Megtermel az ember pár kg zöldésget, gyümölcsöt, és érdemben is hozzájárulsz a világ jobbátételéhez, ugyanis a kaja az érték.

------
3 fajta matematikus létezik. Aki tud számolni, és aki nem.

Irigyellek! Én a kerti munkánál agytompítóbb, sikítófrászosabb időtöltést nehezen tudok elképzelni. Az ágyás izomból felkapálása-kipucolása, ásás, régi csonkok kipusztítása, favágás, fűrészelés mondjuk eseti jelleggel leköt feleségem szüleinél, de a falevelek gereblyézése, ültetgetés, gyomlálás, vetés, fűnyírás, ne adj' isten kvalifikáltabb munka (metszés, pázsit gondozása?) észbontó. A virágok a legrosszabbak. Az alkalmi gyümölcsszedést legalább elviselhetővé teszi, hogy az ember szeme előtt végig a (rövid- és hosszútávú) lakmározás lebeg, illetve közben is küldi persze befelé az ember, amit lehet.

:) Az az igazság, hogy nekem társaságfüggő is, de alapvetően én szeretem nézni ahogy napról napra fejlődik a növény, tiszta a kert..... Egyébként a nagyüzemi "kézi verziós" termelést én sem szeretem. Gyerekkoromban volt rá jópárszor példa, pl tengerikapálás. 5-kor start a sor elején, mert még "nincs meleg" délben-egykor forduló a sor végén kaja, majd vissza. ""Isteni meló"", de eladásra nem éri meg szerintem termelni, csak ha fel is tudod dolgozni, mert a sóher kofák mocsok módon meglopják a termelőt. Pl Amikor meggyet adtunk el, a láda tömegére 3-4 kg-ot vonnak le, holott bele van pörkölve a műanyagládába a tömege hogy 1,3kg. De hasonlóan jártunk a búzával is... Úgyhogy már szigorúan csak magunknak. A kofák is egyre jobban szívnak, mert már alig találnak felvásárolható terményt. Úgy kell nekik.

------
3 fajta matematikus létezik. Aki tud számolni, és aki nem.

( akiron | 2011. 11. 30., sze – 10:01 )

Üdv,

egy ideje elmerültem az egészséges életmód bugyrában és sok jó dolgot fedeztem fel.

elsősorban azt, hogy minden ember más és nagyon valószínű, hogy egy bizonyos étrend, diéta vagy mozgás az egyik embernek működik, a másiknak viszont nem.

vannak viszont alap dolgok, amik mindenkinek működnek és ajánlhatóak pl:
fehér cukor helyett barna cukor, xilit, sztívia esetleg méz
fehér liszt helyett teljes kiőrlésű liszt (kenyér, zsemle, tészta ... stb)
fehér rizs helyett barna rizs
kávé és fekete tea tilos, szénsav tilos, energiaitalokat el kell felejteni
minden ecetes dolog tilos (túl savas kémhatásúak)
lehetőleg ásványvizet vagy tisztított vizet kell inni (cukros szénsavas lónyálakat el kell felejteni)
rendszeresen méregteleníteni kell (méregtelenítő tea) (pl: Clipper - anti detox)
törekedni kell a tiszta élelmiszerek beszerzésére: közeli piac, őstermelő, bio-termelő
lehetőleg mellőzni kell a hipermarketekben található zöldséget, gyümölcsöt és húsfélét
tejtermékeket minimalizálni kell, tejet pedig el kell felejteni
dohányzásról le kell szokni, passzívan is
szójatermékeket el kell felejteni
felvágottakat végleg el kell felejteni
reggel sok vizet kell inni, napközben pedig min. 2l tiszta vizet meg kell inni.

Vannak még egyéb megoldások, melyek komolyabb probléma esetén adnak megoldást.

Az egyik a http://metodic.hu/ ahol személyre szabott étrend és életviteli tanácsot adnak, nem olcsó, de nagyon megéri, működik, kipróbáltam.

A másik megoldás lehet a megfelelő étrend-kiegészítő fogyasztása. Én a Kyani cég Sunrise termékét használom, nekem nagyon bevált. Ez nem tabletta, hanem egy "gyümölcs-szósz"-szerű vitaminbomba egyéb hasznos anyagokkal. Teljesen természetes alapú és oldott állapotban van, ezért gyorsan hat. Reggel kávé helyett is működik. Elérhetőség: http://kyani.net , ha vennél kell ez a kód: 351112.

"Napi egy ízletes uncia tartalmazza testünk napi vitamin és ásványi anyag szükségletét. "

Ezt sosem értettem, hogy miért kell a táplálék kiegészítőknek tartalmaznia a teljes napi bevitelt? Ez azt jelenti, hogy emellé nem kéne enni már semmit, hiszen minden vitamin benne van.

Miért nem gyártanak olyat, ami mondjuk csak 50%-nyit, vagy 25%-nyit tartalmaz? Ha mindenből beleraknak 100%-ot, akkor az túl sok, hiszen mellette még táplálkozol is.

"Ezt sosem értettem, hogy miért kell a táplálék kiegészítőknek tartalmaznia a teljes napi bevitelt? Ez azt jelenti, hogy emellé nem kéne enni már semmit, hiszen minden vitamin benne van."

Annyit nem eszel, hogy ez káros legyen, ne adj isten túladagold. Esetleg zsírból, meg cukorból :) De mondjuk zsírtabletta, mint étrend kiegészítő nincs is, szerencsére.

"Miért nem gyártanak olyat, ami mondjuk csak 50%-nyit, vagy 25%-nyit tartalmaz? Ha mindenből beleraknak 100%-ot, akkor az túl sok, hiszen mellette még táplálkozol is."

Mert szerintem senki sem viszi be a táplálkozás során a napi anyagszükségletét mindenből. Legyen az ásványi anyag, vagy vitamin. Arról nem beszélve, hogy a termőföldeket kizsigereltük, ezért a bennük megtermelt növényekben is csökkent a vitamin, és egyéb fontos tápanyag mértéke. Ma 3 alma tartalmaz annyi tápanyagot, mint 40-50 éve egy, de lehet, hogy több.

Ebbe sok butaság van. Ez amolyan "bio szatyvasz hittérítő" benyomását kelti. Az alapelvekben persze egyetértek veled, de nagyon sok a fals információ. Az ecet pl nem túl savas. Egy csomó természetes növényi sav van ami (jóval)erősebb az ecettől. Azon felül olyan nincs hogy túl savas. Ihatsz kénsavat is, ha a ph 3 tól nem savasabbra hígitod. Kis mennyiségű kávé, fekete, fezér zöld (kék lila... mindegy) kifejezetten egészséges, tele van a sejtlégzést könnyítő flavinokkal, az tény hogy a pörkölés ezek mennyisétét csökkenti, ergo a pörköletlen dolgokban több van. A cukros üdítők valóban egészségtelenek, de napi 1-2 dl ha keményen dolgozol (értsd fizikai munka, nem a gép előtt agyalás.....) kifejezetten jót tehet, ugyanis nem hagyja leesni a vércukodat, ami viszont nagyon káros. Azon felül a barna cukor csont ugyanannyira káros, ha sokat eszel belőle, mint a fehér. A külömbség kb 5% a kalóriatartalomban, ráadásul a barnacukor a pörkanyagotól barnák, és nem valai rost stb. Ergo karamell. A Xili-t ek sok embernek emésztési gondokat okoznak, ugyanis túl nagy szénláncú poliolok, amik kifejezett hashajtó, és folyadék-felszívódást gátló hatással rendelkeznek. Akkor már inkább eritritol, mert az kevésbé okoz bélrendszeri gondokat. Energiaitallal sem tudok tökéletsen egyet érteni, ugyanis a taurinhiány pl szívizomelfajulást okoz. Az tény hogy egy energiaitalban kb 2-3 hónapnyi adag van, de vízben oldódó és kiürül. Abban viszont egyetértek, hogy energiaitalt, ha lehet ne, mert tényleg túlzás. Kis mennyiségben viszont a taurin kifejezetten egészséges. A bio-cuccokat is szemfényvesztésnek tartom, ugyanis attól hogy valamit pl nem permeteznek nem hogy csökken, de növekszik a káros anyag tartalom. Nem minden vegyszer rákkeltő. Sőt. A természetben találhatóak a leg rákkeltőbb anyagok. Pl jópár penészfajta, amit nagyon észre sem veszel az élelmiszeren hogy burjánzik benne afla toxint termel, ami az egyik legrákkeltőbb anyag, amit ismernek. De a tárolás során alkalmazott kis mennyiségő SO2 teljeesn eltávolítja. De nem csak penész rákkeltő növény van. Pl rákot okozhat fekete nadálytő amit régen gyógyításra használtak.... Sőt a szerecsendió zamatanyaga a miriszticin is bizonyítottan enyhén karcinogén. Szóval ez a bio, öko paleo...... zagyavlékok semmi másra nem jók, csak arra, hogy megszedje magát a kitalálója, a félinformációk regéléséből. Ettől függetlenül van benne igazság, de manpság mindenki csak pénzt akar. Az ár az mindegy.

Summa:
Én mindíg egy az 1800-as években elhagzott mondat szerint élek. Amit Mengyelejev ami kb így hangzott.: Nincsenek halálos anyagok, csak halálos mennyiségek.

------
3 fajta matematikus létezik. Aki tud számolni, és aki nem.

Igazad van. Az a lényeg, ami neked használ, nálad működik vagy eredményes.
Van például egy olyan gyógyszer ami mindenkinek hat. Ez a gyógyszer pedig egyénenként lehet más, de a neve mindig ugyanaz: "Amibenhisz"
A placebo hatás bizonyítottan működik, akármiben is hiszel.
A barna cukor egy csöppet sem egészségesebb a fehér cukornál. Kevésbé van "tisztítva", de ugyanaz a cukor van benne. A teljes kiőrlésű gabona már értékesebb tápanyag mint a fehér liszt, mert benne marad a korpa is.
--
Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

> rendszeresen méregteleníteni kell

Ja, meregteleniteni. Van (ket) olyan szerved, ami egy erosen mergezett allapotbol kb. 24 ora alatt teljesen rendbehoz, de te teaval meregtelenitesz.

A tobbi zagyvasaggal ne is foglalkozzunk. :)

----------------------
while (!sleep) sheep++;

( Mac | 2011. 11. 30., sze – 10:14 )

Egészségmegőrzésre és közérzet javításra is: szex!

( Quain | 2011. 11. 30., sze – 12:01 )

Reggel-este 10 fekvőtámaz, 10 felülés, 10-10 karemelés(bal-jobb) egy 10 kilós súlyzóval... (azt hiszem 5k-ért vettem a hervisben, akciósan, tárcsás...)

mert a megnövekedett izomtömeg plusz terhelést ró a szívre/érrendszerre. alapszabály, hogy először kardio edzéseket kell csinálni, amik a szívet/érrendszert erősítik (futás, bringázás, úszás), csak utána lehet bármi izomnövelő edzést csinálni. persze aki nem akar nagy muszklikat, annak ez nem szükséges, a kardio viszont mindenkinek kötelező, ha nem akar érrendszeri problémákkal küszködni 40-50 fölött (vagy még hamarabb).

[ NeoCalc - Earnings Calculator for NeoBux ]

a 60-as pulzus konkrétan nagyon jónak számít, de értem, amit mondasz. a 10 fekvő valószínűleg valóban nem megerőltető, de haszna sem lesz semmi. ettől függetlenül a kijelentésem általánosságban a "gyúrás"-ról kardio nélkül továbbra is érvényes.

[ NeoCalc - Earnings Calculator for NeoBux ]

( p.zoltan | 2011. 11. 30., sze – 12:33 )

Jóga, egyértelműen a legjobb a felsoroltak közül, persze beletartozik a rendszeres testmozgás körébe, de annál azért sokkal-sokkal több. Kicsit az agykontroll körbe is tartozik, de szintén több annál.

( BlackCode | 2011. 11. 30., sze – 13:36 )

Ha szeretsz súlyokkal edzeni, akkor kondizás. Nem csak azért, mert ettől erősödhetsz, hanem teljesen más mentális állapotba is kerülsz edzés közben. Bevezetésként célszerű kardió edzéssel kezdeni (futás, kerékpározás), ez beindítja a vérkeringésedet, ami az anyagcserét fokozza. Az edzés közbeni izzadás pedig méregtelenítő hatású is. Utána jöhet a súlyokkal való munka. Igen, munka - önkontroll, fegyelem, erőkifejtés. Viszont erre a munkára (ha szabályosan végzed a gyakorlatokat) a szervezet pozitívan reagál: izomtömeg növekedés, zsírégetés, anyagcsere gyorsulás. Ha az étrendedet is ehhez lövöd be, akkor két legyet ütöttél egy csapásra: rendszeres testmozgás, egészséges táplálkozás. Ha tükörbe nézel és azt mondod: Igen, van pozitív változás! - Akkor máris javítottál a közérzeteden.

Hasznos továbbá a meditáció. Egyik ilyen módszer a brainwave. Személy szerint a Brain Sync programokat használom meditálásra. Ez egy zenei program, amely binaurális ütemek segítségével hangolja az agyad olyan frekvenciára amilyenre kívánod (alvás, tanulás, koncentráció, ellazulás). Egy jó fejhallgató elengedhetetlen hozzá.

Ha van párod, akkor a kölcsönös masszázs is fel tudja dobni a közérzetedet. :)

( dacas | 2011. 12. 15., cs – 15:27 )

Nekem a futás+jóga kombó jött be. Reggel jóga (leginkább légzőgyakorlatok, plusz koncentráció/meditálás). Futni pedig este/éjjel futok (reggeli/délelőtti, de még a délutáni futás is felejtős), ez egyfajta "vészprogram" a napi hülyeségek levezetésére, ráadásul kicsit másféle testmozgás, mint a jóga. Jó esetben azokon a napokon amikor nem futok, akkor este is jógázok. Ha testileg laza vagyok, akkor lelkileg és agyilag is. Cigi és pia nem hiányzik, húst időnként eszek (az sem hiányzik). Időnként talpmasszázsra is elmegyek, mert az jó :-)

( gergelykiss | 2011. 12. 28., sze – 17:59 )

Nem állítom, hogy ez a helyes és a követendő, de én néhány naponta gimnasztikázok negyed órát, valamint:

- odafigyelek arra, hogy ne egyek sokat - nem reggelizek, ebédre sem eszek túl sokat, vacsorára is lehetőleg csak sovány ételeket eszem (ezt nem mindig sikerül betartanom, de igyekszem). A "mit" szerintem kevébé fontos mint a "mennyit", ha evésről van szó.
- pozitívan gondolkodom, de nem az ostoba amerikai módszerrel - hajlandó vagyok a negatívumokkal is foglalkozni, ha kell, beszélek a kellemetlen dolgokról is, de többnyire igyekszem az örömteli dolgokra koncentrálni
- azt figyeltem meg, hogy azok az emberek hajlamosak leginkább a stresszelésre és a boldogtalanságra, akik túlszervezik az életüket. Én szinte napról napra élek, sosem tervezek egy hétnél előrébb, és nagyon ritkán érzem stresszesnek magamat. Arra persze odafigyelek, hogy tisztán lássam a közép és hosszú távú céljaimat, de semmit nem erőltetek magamra csak azért, mert mások is úgy csinálják.
- segítek más embereknek. Közhelynek tűnhet, de mégis fontos megemlíteni, ugyanis hatalmas lelki energiát tud adni az embernek, és a legtöbb esetben nem is kerül semmibe. Ha kell, elbeszélgetek egy hajléktalannal (sosem küldtem még el egyet se melegebb éghajlatra), ha kell, szakmán belül segítek, amiben csak tudok. Adott esetben csokit viszek egy ismerős betegségből kilábaló kisfiának, stb. Az a vicc, hogy ezek az apró, jelentéktelennek tűnő gesztusok erősítik a leginkább az embert lelkileg. Ez persze mentalitás kérdése, a legtöbb ember, akit ismerek, nem tartja szívügyének ezt, pedig fontos eleme egy jól működő, "jó közérzetű" társadalomnak - és ez nem vallásosság kérdése.
- ha bármi rossz élmény ér, próbálok minél előbb túllépni rajta - nem rágódom sokáig a történteken, levonom a tanulságot és elterelem a gondolataimat. A legtöbb esetben (persze ez a probléma súlyosságától is függ) másnap már jobban is érzem magam. Ez viszont nem mentalitás, hanem érettség kérdése.

Dióhéjban: az agy- és önkontroll jól bevált eszközök, én ezekre esküszöm. Ne szervezd túl az életed, mindig légy tudatában annak, amit teszel vagy mondasz és kerüld a kényszerhelyzeteket. Ez persze nem mindig egyszerű...

( adarazs | 2011. 12. 28., sze – 18:44 )

Egy egyszerű tipp még: Nagy adag B vitamin valamilyen formában és Omega3 zsírsavak (hal, vagy aki nem szereti, halolaj kapszulák). Mindkettőnek közérzet javító hatása van. Persze a mozgás, edzés és egyebek, amiket még felsoroltatok, mind sokat segít, de ez is egy plusz. :)

( bocs | 2011. 12. 29., cs – 03:05 )

feleség + gyerek kombó

mindent visz, el nem lehet mondani, mennyire feltölt 1 mosoly a fiamtól

ez a közérzethez kiváló, az egészséghez viszont sajnos nem lesz elég :)

Nálam (és az asszonynál is) a két kölök folytonos emelgetése, nyakban utaztatása szemmel látható izomgyarapodást eredményezett. Főleg váll, bicepsz, alkar. Nem kell velük megszakadni, de a rendszeres 10-15 kg-s emelgetés határozottan eltér a szokvány irodakukac életmódtól. A kergetőzésből van valamennyi kardio is. (Elképesztő, hogy pörög egy gyerek.)

Nyáron heti egy foci szerencsére befér még, ami hellyel-közzel sikerélményt is ad. "Vak tyúk is talál szemet" jeligével évekkel korábbi szerencsésebb húzásaimra is emlékszem. Kizárólag akkor tudok mozogni, ha a mozgás nem öncélú, hanem valamilyen egyéb célt szolgál. (Úszás, futás, tekerés kilőve.)

ajánlom figyelmedbe a hosszú post-omat, ahol kifejtettem, hogy miért is nem tartósan működőképes modell a mozgás más tényezőkhöz kötése

Igen, olvastam. Nálam a "más tényező" az, hogy legyen elkerülhetetlen (ld. kölkök cipelése) vagy szórakoztató, valami másnak alárendelt (foci, ping-pong). Volt, hogy jártam kondizni (több szakaszban is), nem is volt eredménytelen, de az unalom végül mindig győzött.

Ezt írtad:

a mozgás arról szól, hogy van előttem egy kihívás, amit legyűrök, és elfáradok benne, és meghajtom magam. utána kipirulok, csupa izzadság leszek, és pihegek tőle

Ez az, ami engem teljesen hidegen hagy. Nekem nem eredmény az, hogy "lefutottam/leúsztam/letekertem ennyi (kilo)métert ennyi idő alatt, de legalábbis megállás nélkül". Ez nem képes visszavinni a második alkalommal a terepre / uszodába. Egy jó meccs azonban zsigeri kielégülést okoz; nem is kell a mozgásra gondolnom. A meccs végén nem a fizikai állapotomra gondolok, vagy arra, hogy jól meghajtottam magam, hanem arra, hogy mit csináltunk szépen / jól, ill. mit bénáztam el. (Ezért persze sokkal erősebb vagy sokkal gyengébb mezőnyben értelmetlen is játszanom; megöli az élvezetet.)

A valamelyest megterhelő kirándulásokat szeretem (kizárólag csoportosan -- társasági esemény), de a teljesítménytúrák nem nekem valók (kb. gyötrődés a semmiért).

ha jól tippelek, akkor a fatüzelést pont neked találták ki :-)
újabban én is űzöm ezt a sportot, naponta/másnaponta fahasogatás, talicskára felpakolás, kazánhoz betolás, lepakolás.
idő és hideg függvényében párszor ismételni a gyakorlatsort egymás után.

ezután még bő fél óra labdázás a kölyökkutyával, és annyira kimelegszek, hogy 1 órával később ráér befűteni :-)
dupla haszon.

( atropus | 2011. 12. 29., cs – 09:25 )

Én futok. Személyes véleményem szerint nagyon jó, persze először egy kicsit nehezen indul. Amiért tetszik: bárhol végezhető, bármikor és bármelyik korban elkezdhető. Persze ajánlott egy jó! futócipő. Ha nem bírod nem szégyen belesétálni, te határozod meg a tempót és a távolságot, a fejlődés üteme látványos. Ha nem érsz rá lehet futni/sétálni 30 percet de lehet 2 órát vagy többet is, a lényeg, hogy rendszeresen csináld! Rajtad múlik mit hozol ki magadból, az eredmény: jó közérzet, pozitív gondolkodás, nagyobb teherbírás, tudatos életmód. Hosszútávon ideális esetben a gyógyszerekre és az orvosra költött összeg a nullához közelít. Soha nem késő elkezdeni, Hajrá! :-)

Lehet futni egyedül, lehet futni csapatban, lehet zenét hallgatva vagy csöndben magadban, lehet futni erdőben, városban, gyorsan, lassan, nézelődve, kocogva, tempósan, lehet versenyezni magaddal és másokkal, terepen, hegyen felfelé és lefelé...

"the further you go outside, the further you go inside"

a futás valóban jó, csak a legtöbb ember beleesik pár alapvető hibába (pl. a tiedben is van erre utalás), amivel hosszútávon talán többet árt, mint használ. írtam erről anno egy note-ot (más egyebekkel karöltve), ha van rá érdeklődés, az idevágó részeket itt is közzétehetem egy kicsit átdolgozva.

[ NeoCalc - Earnings Calculator for NeoBux ]

rendben, mindjárt összeszedem kicsit a gondolataim. btw. közben nézelődök, még engem is sokkoltak a számok: a világon az összes halálozás FELE (!) érrendszeri problémák miatt következik be. azt hiszem, ez mindenkinek kellő érv a mozgás elkezdésére...

[ NeoCalc - Earnings Calculator for NeoBux ]

akkor jöjjön pár, számomra fontosabbnak tartott gondolat, pontokba szedve (párat már leírtak előttem is, de az nem baj, ha itt megvan összeszedve is):

1) NE betonon fussunk. vagy aszfalton, vagy hívják azt bárminek, a lényeg, hogy ne kemény felületen fussunk, ahol minden "becsapódás" a bokánban, térdünkben vezetődik le, mert annak rövid időn belül fájó vége lesz. hihetetlenül hangozhat, de még a salak is sokkal jobb. emellett van földút, fű, jobb helyeken futógumi, bármi, de ne betonon.

2) futócipőt használjunk. nehogy felvegyétek a 2 mm talpú teremcipőt, mert annak megint csak rövid úton szarrá ment térd/boka lesz a vége. a futócipő drága, de "egyszeri" kiadás. ha valami normálisabbat veszünk, akkor legalább 3 évig bírni fogja. én nike air fan vagyok, így a futásom 7. éve fele még csak a másodikat nyűvöm (idén vettem), és imádom. jelenleg 20 km-eket futok vele, nagyon jól bírja. ezen kívül jókat hallottam még a saukoni-ról is, de biztos van még pár jó márka, ez szerintem többnyire már csak ízlés kérdése (egy bizonyos szint fölött). a lényeg, hogy kényelmes, puha legyen benne a lépés, és a lábunkhoz illő legyen (kifelé/befele hajló lábfej, vagy normál). bár ez utóbbit általában csak az aszfaltra tervezetteknél szokták külön megadni, a "terepre" szántaknál többnyire nincs ilyen. én is ilyen, terepre szántat használok, jó vastag talppal.

3) nagyon fontos, hogy fokozatosan csináljuk, fokozatosan fejlődjünk. nem lehet egyik napról a másikra maratonokat futni 10 év punnyadás után. ha 500 métert bírunk, akkor 500 métert fussunk. majd megyünk legközelebb is, meg azután is. majd a tizedik, vagy huszadik alkalom után menni fog a 750 méter, de addig marad az 500. van olyan ismerősöm, aki (ki tudja miért) elkezdte a távjait drámaian növelgetni, hetente 2 km-rel többet futott, mint előtte. 1 hónap után már a felkelés is fájt neki reggelente, jelenleg térdműtétre vár. ha valami fáj, amikor csináljuk, akkor jó eséllyel nem megfelelő a tempó.

4) ehhez kapcsolódik a rendszeresség fontossága. ha nem rendszeresen csináljuk, akkor fejlődni sem fogunk rendesen, nem tud a szervezetünk hozzászokni, hozzáedződni a fokozatos, rendszeres terheléshez, ehelyett ritkán kap kiugró terhelést, ami nagyon nem egészséges. ha nem rendszeresen mozgunk, akkor rutin sem lesz a dologból soha, minden egyes alkalom csak egy kínszenvedés lesz. emellett haszna sem lesz semmi, max egy szívgörcs.

5) lélektani szempontból lényeges, hogy ne a kényelmet keressük a mozgásban. a mozgás nem arról szól, hogy punnyadok, hogy semmi kihívás nincs. a mozgás arról szól, hogy van előttem egy kihívás, amit legyűrök, és elfáradok benne, és meghajtom magam. utána kipirulok, csupa izzadság leszek, és pihegek tőle. ez erről szól, nem arról, hogy "üsd agyon de ne nagyon" módjára lötyögök kicsit. ha a mozgás, amit csinálunk, nem kihívás már számunkra, attól fejlődni sem fogunk. ahhoz tudnám a dolgot hasonlítani, mint hogy egy butább ellenféltől sem tudunk tanulni. a kihívást mindig lehet növelni, lehet sűrűbben, gyorsabban, hosszabban, de ahogy már említésre került, csak fokozatosan.

6) ehhez lazán kapcsolódik egy másik lélektani dolog, az egyedüllét. a futás sajnos(?) magányos sport. sokan a haverjaiktól, párjuktól várják, hogy rávegyék őket a mozgásra, de ezt nem miattuk kell csinálni, hanem magunkért. már csak azért is, mert ha nem így teszünk, az illető bármi okból történő távozása esetén a motiváció egycsapásra megszűnik. a másik, hogy mindenkinek a saját tempójában KELL futni. ez egy teljesen egyéni dolog, mindenkinek más tempó illik a szervezetéhez és aktuális kondíciójához, és futni a saját tempóban a leghasznosabb, ez orvosilag bizonyított tény. a harmadik, hogy a társaságban futás jellemzően traccspartiba szokott fulladni, ami a sport lényegét öli meg, a hajtást, a kihívást, a megerőltetést.

7) még egy lélektani dolog, bár részben már érintettem a fokozatosságnál, az az eredmények. sokan kezdik el a dolgot, azt várják, hogy 1 hónap alatt majd jól lefogynak, csökken a vérnyomásuk, stb. de ez természetesen nem így történik. ez egy hosszútávú folyamat, évek kellenek hozzá. ne hagyjuk, hogy ez lehangoljon minket.

8) jöjjön a fentebb említett megszakításos futás. ez az, aminek szintén nem sok értelme van, kivéve, ha az illető sprinter szeretne lenni. 5x200m futásnak LÉNYEGESEN kisebb eredménye, hatása lesz, mint 1x1000m-nek. lehet mondani, hogy hát igen, de valahol el kell kezdeni. hát persze, akkor kezdjünk 1x200m-rel. ha nem megy tovább, akkor megállunk, hazamegyünk, és legközelebb folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. ez inkább csak motiválni fog minket a következő alkalommal, hogy hát a múltkor olyan rövidnek, kevésnek tűnt az a táv, akkor most több is sikerülni fog. mindig az legyen a cél, hogy egy huzamban fussunk le x távot. ha nem így teszünk, folyton csak a pihenőt fogjuk várni, és megint eljutunk oda, hogy az egész a pihikről szól, nem pedig a megerőltetésről. a másik, lényeges aspektusa a folyamatos pihenőknek, hogy az ilyen impulzusszerű terhelés marhára nem tesz jót a lábaknak, ízületeknek, szalagoknak sem.

9) a megfelelő koordináció, futástechnika is fontos. amennyire én észrevettem, ezt a legtöbben teljesen figyelmen kívül hagyják. futni közepes (=nem nagy) lépésekkel kell, a lábakat nem túlságosan emelgetve. a "tökéletes" futás az lenne, ha az ember feje egy szintben maradna közben. ez persze nem lehetséges, de ez lebegjen a szemünk előtt. a lábainkat amennyire lehet, finoman tegyük le minden egyes lépésnél, ne csak csapkodjuk őket, mert annak megint csak a térd/boka fogja meginni a levét. a hát, a fej legyen kihúzva, a karokat 90 fokban behajlítva, a lábainkkal szinkronban mozgassuk, nem csak csápolva, lóbálba azokat. általánosságban is, ne legyen semmi fölösleges mozgásunk, mindennel az előrelökésre koncentráljunk. lábak, kezek előre-hátra, más nem kell. ebből nyilván kiderült, hogy a futás kiváló tartásjavító is. a légzésre is figyeljünk, mert meglepően sok energiát tud elvenni. belégzés orron, kilégzés szájon. és ne lihegjünk, igyekezzünk minél nagyobb levegőket venni. ha a 3-4 egymás utáni be- és kiszusszanást tudjuk tartani (tehát kis adagokban 3-4 lépésig belégzés, majd 3-4 lépésig kilégzés), az már nagyon jónak számít, bár ez a végefele úgyis lecsökken 2-re meg 1-re :)

10) időjárás. túl melegben (=28-30 fok, és fölötte) egyszerűen nem szabad futni menni. nem egészséges. nyáron sajnos csakis este/éjjel kivitelezhető a dolog. sokan állnak úgy hozzá, hogy nagyobb melegben többet fogynak tőle, de higgyétek el, többet árt, mint használ. egyébként hivatalosan a focimeccseket is kötelező (lenne) lefújni 28 fok felett. a túl hidegre hasonlók a szabályok, bár ott egy ideig lehet ellensúlyozni sok-sok ruhával :)

11) futás előtt nem szabad nagy kajálást rendezni, mert csak hányingerünk lesz tőle. ez egyénfüggő, hogy kinek mennyi a megfelelő várakozási idő, illetve a szükséges kajamennyiség futás előtt. ami jót tesz, az egy csoki nem sokkal előtte, ad egy kis "szükséges plusz"-t :) emellett MINDIG alaposan nyújtsunk le és melegítsünk be. mozgassuk át az egész testünket a csuklótól a nyakon, derékon keresztül a bokáig. de ne úgy, hogy jól "átropogtatjuk" magunkat, az már rég rossz. az átmozgatást is fokozatosan kell kezdeni, és akkor egyre kevésbé lesz "ropogós" (feltéve, hogy korábban nem csesztük már szét teljesen az ízületeinket). a szalagokat is megfelelő mértékben le kell nyújtani, bokafogás és társai, általános/gimi tesi órákról mindenkinek ismerősek ezek... ha ezek megvannak, le lehet menni a "terepre", kocogni egy kicsit, majd előre/hátraemelve lábunkat megint egy kis kocogás, és csak EZUTÁN kezdődhet a tényleges futás.

12) futás után szintén legyen egy rövid levezetés és lenyújtás is (nem kell olyan alapos, mint előtte). a futás utáni lenyújtásra nekem a legjobban bevált módszer ez, annyi különbséggel, hogy jobban behajlítom a lábam, illetve egy padra/lépcsőre/stb teszem fel, így a kezemmel oda tudok támasztani, hogy ne a lábamra kerüljön minden terhelés. általánosságban is elmondható, hogy mindenféle nyújtást, lazítást igyekezzünk úgy csinálni, hogy ne terheljük az ízületeket fölöslegesen, kézzel be lehet segíteni, pl. guggoláskor is. ne ropogjon az a szerencsétlen térd, ha nem muszáj... első alkalommal lassan menjünk le (lassan hajlítsunk, melegítsünk, lassan induljunk el futni, stb. stb. stb.), ne egyből úgy, mint az állat, tökig befeszítve, mert azzal megint csak szétverjük a lábunkat. tudom, ez így leírva tök nyilvánvalónak tűnik, de sajnos 10-ből 9 embernél mégis ezt látom... a recsegésüket meg hallom. az én térdem nem ropog - a konklúziót mindenki levonhatja magának :)

13) a futás utáni lihegést próbáljuk elkerülni; a légszomj viszonylag hamar megszüntethető mély levegővételekkel. ez egyébként segít a pulzus helyreállításában is, ami futás közben jelentősen megemelkedik. ezután irány haza, gyors forró/hűs fürdő évszaktól függően, utána pedig egy kellően kiadós étkezés.

14) futni nem célszerű minden nap, kell a regenerálódás a szervezetnek. durván heti 2-3 alkalom az ideális, de lentebb írták, hogy ez egyén/helyzetfüggő. a lényeg, hogy a mindennapos futást én nem ajánlom. a "futásnapok" között nagyon jót tesz egy-egy esti séta, kicsit lazítja, átmozgatja a lábakat.

15) télen nem elengedhetetlen, de nyáron kötelező folyadékot vinni magunkkal (esetleg mellé valami "gyorssegélyt", pl. 1-2 túróudi), amit futás után be tudunk nyomni. erre én ásványvizet, rostos levet, vagy ami a legjobb, valami "vitaminkoktélt" ajánlok. amit én szoktam: 1,5 literes nestea-s palackba víz, bele 3-4 multivitamin, illetve 1-1 vas, magnézium, kalcium pezsgőtabletta. sűrűn és/vagy nem túl nagy távot futóknak persze elég valami "lájtosabb" is, mert a túladagolás sem jó.

16) egy fontos dolog, bár nem tűnik annak, az a megfelelő szék. ha az általunk használt szék túl magas, akkor ülés közben a lábunk nem éri rendesen a földet, csak lóg a levegőben. ilyenkor a combunk, azon belül pedig a szalagok (is) tartják a lábszárunkat. ilyen szék használatával tehát azt érjük el, hogy a szalagjaink folyamatos nyújtásnak vannak kitéve. a tanulság tehát, hogy ne használjunk túl magas széket, csak olyat, amelynél az egész talpunk a földet (lábtartót) éri.

17) ha már ráálltunk a rendszeres mozgásra, szigorúan tilos hirtelen abbahagyni! ez rövid időn belül rossz közérzethez és magas vérnyomáshoz fog vezetni. ennek a "sportszív" az oka, amely hozzászokik a terheléshez, megerősödik, és több vért képes szállítani. a terhelés megszűnésével ez nyilván túl nagy kapacitás lesz a terhelés nélkül hagyott szervezetnek. ha úgy érezzük, már túl idősek vagyunk a korábbi távokhoz, akkor ne szüntessük be az edzéseket, csak csökkentsük őket, ameddig bírjuk. ez egy hosszútávú, életen átívelő program, életmód, nem csak egy nyári kaland :)

nagyjából ennyi, bár valszeg pár dolgot így is kihagytam :)

ui1: a post-hoz ajánlom dacas kiegészítéseit, köszönet értük.

ui2: leírtam a küszködést, a kötelességeket, meg minden ilyesmit, viszont a pozitív oldalát nem. szóval hadd mondjam el nektek: hihetetlen jó érzés, amikor belenézel a tükörbe, és nem egy sörhas vigyorog vissza rád. amikor megméred a vérnyomásod, és nem 180-at mutat. amikor a megtett körök után, letusolva, megkajálva nyúlsz el az ágyon, jóleső fáradtsággal. a futás stresszoldó. égeti a zsírt. alakot formál. fejleszti az érrendszert, a szívet, a tüdőt. segít a cukorbetegség kialakulásának megelőzésében. sorolhatnám... egy szóval én is csak annyit tudok mondani: HAJRÁ!!!

ui3: akik számára a futás bármilyen okokból már nem kivitelezhető, azoknak természetesen még mindig ott van a bringa. vagy ha az is túl megterhelő, akkor az úszás. a lényeg: tessék mozogni! megéri!

Kicsit leszek az ördög ügyvédje a futással kapcsolatban. Általános tapasztalat, h sokan elkezdik aztán viszonylag rövid időn belül abba is hagyják. Amiért persze lehet az illetőt okolni, h nem elég kitartó v. épp más tulajdonságát[ait] megjelölni, v. arra hivatkozni h nem jó módszert választott v. nem tartotta be a futás-szabályait és ezekre visszavezetni a kudarcot. De ettől a tény még tény marad ,h sokan csalódnak benne.
Érdemes lenne vizsgálat alá venni, h maga a futás, mint sport v. mozgásforma képes-e azt az igény kielégíteni amit azok támasztanak vele szemben akik elkezdik űzni! Pl Okoz-e örömöt? Ez lényegi kérdés a motiváció fenntartásával kapcsolatban. Nos az a helyzet, hogy nem okoz – legalábbis annak aki most kezd el sportolni, futni nem lesz benne öröme egy jó ideig. Épp ellenkezőleg, kínszenvedés lesz a része több körülmény miatt is. Összehasonlítva más sportokkal, labdajátékok, asztalitenisz, tollas, aerobik rögtön szembeötlik, hogy itt nincs sem játék- sem közösségi élmény. Ezen túl a kezdő futó azonnal szembesül a katasztrofális fizikai állapotával, mert 500 méter után már kénytelen lesz gyaloglásra váltani, de ez az 500 méter is olyan terhelést jelent az izomzatára, aminek fájdalmas emlékei még napok múlva is megkeserítik az életét. Természetesen szó sem lesz arról, h az előre eltervezett időben ismét futni tudjon, a regenerálódási fázis sokkal hosszabb szünetet igényel. Tapasztalat és szakmai irányító híján, nem lesz képes megítélni, hogy mikor van az optimális időpont az újabb edzésre, így jó eséllyel még a regenerálódási fázisban vagy az optimális időpont után, amikorra az edzettségi szintje kb oda áll vissza, mint amikor elkezdte az egészet, fogja a következő futást megejteni – amiből eleve következik az újabb kudarc/a fejlődés elmaradása. De tegyük fel, h össze szorított foggal megerőszakolja magát és kedden és csütörtökön mindenképp fut. (Persze egyre nehezebb megy neki, hisz nem regenerálódik rendesen). Ekkor újabb probléma jelentkezik, az izületei is tiltakozni fognak. Bizony a 15-20 kg felesleg igen komoly, nehezen múló fájdalmat fog okozni a térdben és sípcsontban minden esetben amikor a lába becsapódik a talajba. (a kezdőknek van szükségük a legjobb [legdrágább] felszerelésre, mivel edzetlenek. Egy profi - kis túlzással - akár mezitláb is futhatna és nem sérülne meg). És akkor még nem beszéltünk az időjárásról. Az eső [hó], szél, hideg [v. épp hőség], sötétség igencsak képes aláásni a motivációt ill. további kínlódást v. akár betegséget is jelentenek. Hát nem csoda, ha elmegy a kedvük az embereknek ettől..
Eleve a futás olyan monoton mozgásforma amiben csak kevesek lelik meg az örömüket. Az emberek többségének ez a monotonitás, ill. az önmaguk legyőzése [pláne a napi robotban történő önmaguk legyőzése után] nem vonzó perspektíva. Sokkalta inkább vágynak olyan mozgásformára, amiben feloldódni tudnak, ami szórakoztatja őket és nem kényszerülnek önmaguk ellen harcolni.
Azt gondolom, h csak olyas valakinek érdemes futásra adni a fejét, aki komolyabb sportmúlttal rendelkezik. Mondjuk versenyző volt valamilyen sportban évekkel korábban, tudja, h a futás mivel 'jár' :-), nem esik kétségbe ha zuhogó esőben kell futnia, és van némi fogalma az edzéselméletről, így képes önmagának megtervezni az edzéseket – ill. olyan típusú ember aki bírja, igényli a monotonitást és az önmagával vívott harcot.

Riposzt.

Ha valaki csalódik a futásban, akkor igen nagy valószínűséggel saját magába csalódik. Mert nem kitartó, meggondolatlan, elbizakodott vagy nem tud mit kezdeni saját tunyaságával stb. Illetve lehetséges, hogy egyszerűen nem a számára megfelelő mozgásformát választotta. Ezek nem a futás - mint mozgásforma - hibái.

Nem sok olyan embert lattam meg, aki par honap kitarto probalkozas utan ne lett volna fuggo. A futas az elejen tenyleg keves oromot ad, de ez olyan, mint sok minden mas az eletben: el kell hinni, hogy ha megkuzdesz vele, akkor jobb lesz.

----------------------
while (!sleep) sheep++;

nem teljesen tartom indokoltnak a fentebb leírtakat. természetesen józan paraszti ész kell a dologhoz. felülésezni se kezd el, akinek hatalmas sörhasa van, mivel egyszerűen lehetetlen fizikailag kivitelezni. aki 120kg, vagy 10 éve nem végzett semmi mozgást, az természetesen először diétázzon, illetve végezzen más, kevésbé terhelő mozgást. ha már ezt kellő ideig űzte, ha már van legalább egy minimális erőnléte, akkor lehet megpróbálni a futást.

feltételezem, hogy azzal is mindenki tisztában van, hogy a futás az egyik legmegterhelőbb sport. izomterhelés szempontjából az úszás valószínűleg übereli, de ha az összképet nézzük, a futás megelőzi, mivel a vázra sokkal nagyobb terhet ró, és ezért sokkal veszélyesebb is, ha valaki ész nélkül végzi. ezt én trivialitásként kezeltem :)

a játékos részéről már leírtam, hogy egy hatalmas tévedés, és teljesen rossz hozzáállás. így a büdös életben nem fog az illető bármi értékelhető eredményt elérni (és most nem sporteredményre, helyezésre gondolok, egyszerűen csak az életmódra). a futást nem szórakozásként kell kezelni. ez nem lötyögés. ez nem kényelem. ez nem hobbi. ez sport. egyik komolyan űzött sport sem a lötyögésról, a szórakozásról szól. minden sportszerűen űzött tevékenység arról szól, hogy jobbak vagyunk a többinél. ha nem hivatásszerűen űzzük, akkor pedig az a cél, hogy jobbak legyünk a korábbi önmagunknál. amikor sikerül szintet lépnünk, és amikor látjuk magunkon az eredményt, és jól érezzük magunkat a bőrünkben, és örömmel nyugtázzuk, hogy egy újabb évet töltöttünk mozgással, önmagunk egészségének fenntartásával, AZ az igazi öröm. ez nem egy pillanatnyi állapot, ez hosszútávú, kemény, de sokszorosan megtérülő munka. aki ilyentől azonnal eredményeket vár, azt ahhoz tudnám hasonlítani, mintha elültetne egy magot, meglocsolná, és azt várná, hogy azonnal elkezdjen hajtani. hát nem fog. és igen, tetszik vagy nem tetszik, aki erre nem tudja tartósan rávenni magát, az egyszerűen gyenge. itt senki ne a haverokkal vihorászós, lötyögős, ellébecolós pillanatokat keresse. természetes, hogy olyanok is kellenek, de teljesen más okokból és célokkal.

azt is leírtam, hogy ez a tevékenység idővel jól fog esni, és kikapcsolja az embert, nem kínozza. de ehhez legalább hónapok, de inkább évek kellenek. a sok netezés/fészbukozás/tv-zés helyett nem ér meg ennyi ráfordítást? heti 3-4 óra...

engem az égvilágon senki nem noszogatott, hogy csináljam. még barátnőm se volt. egyszerűen elhatároztam magam. nem segített senki, soha. sőt, az esetek 99%-ában egyedül futok, és este/éjjel. és most itt vagyok, és félmaratonokat futok. ennyit erről, meg a motivációról, meg a kitartásról.

[ NeoCalc - Earnings Calculator for NeoBux ]

Kicsit leszek az ördög ügyvédje a futással kapcsolatban

Sokkal jobban leírtad, miért nem fogok futni sosem, mint nekem sikerült (volna). Köszi!

Hosszabb kihagyást követően az első focimeccs után egy hétig alig bírok járni. Mégis elmegyek a következőre, mert a játék feledtet mindent.

Régebben próbáltam futni is, és pontosan azt éreztem, amit leírtál. A pszichés teher a legrosszabb. Az ember mást sem csinál, csak azt kérdezi magától, "minek kínzom magam? Mi értelme van?" A foci ezzel szemben öröm.

Van szerintem egy fontos dolog kezdo futoknak: az LSD.

:) Tudom, hogy ez rosszul hangzik, jelen esetben ez a Long, Slow, Distance futasstilust jelenti. Arrol szol, hogy 150-160-as pulzusnal nem mesz feljebb, viszont hosszan futsz (orakat akar). Ez egy erdekes technika, honapokig nem javulsz semmit (fel ora utan a 150-es pulzus egy kezdo futonal a csoszogasra eleg), aztan viszont beindul a szervezet, es egyre gyorsabb vagy ugyanolyan pulzusnal. Rengeteg turelem kell hozza, mert az elejen nem adja meg a 'fu, jol kifaradtam' erzest, inkabb csak kidorzsolodnek a combok, meg ilyesmi. Ellenben akar maratonokra is fel lehet keszulni igy, es nagyon szivbarat.

6): egyedullet. Nagyon igaz, es szerintem a futas egyik legjobb resze ez. A tarsas reszet szerintem a futoversenyeken lehet jol megelni (ami persze szinten nem verseny, inkabb egy kozos futas az ora ellen), amik nagyon jo elmenyek tudnak lenni. Foleg ha mar kicsit regebb ota futsz, akkor lehet menni nemzetkozi maratonokra, varosnezessel egybekotve, utana nagy sorozesekkel.

3): Fokozatossag. En csinaltam magamnak egy (mikro) izomszakadast, mert a heti 2-3 rovid futasrol 3.5 honap alatt akartam magam feltornaszni egy eros elso maratoni idore. Sikerult, de megszenvedtem vele rendesen, es utana honapokig enyhe vadliproblemaim voltak, meg tobbszor ugy gondoltam, hogy nem fogok tudni elmenni. (3:41:27! :) )

2): Futocipo. Nem eleg, ha markas es draga cipot vesztek, ugyanis attol, hogy valami minosegi, meg nem biztos, hogy jo a labatokra. A MINIMUM, hogy a bokadoleseteket figyelembe veszitek. Az emberek 70%-a pronal (befele dol a bokaja), nekik stabilizalo cipo kell, kulonben Achilles-gondok lesznek. A maradeknak meg megintcsak mas -- ez nagyon kritikus, mindenkepp kerjetek hozzaertotol tanacsot. A nem megfelelo cipo hosszu idore elveheti a kedveteket (serulesveszelyes).

Amit meg bervi nem irt: a megfelelo futotechnika nagyon fontos. Rengeteg videon az latszik, hogy sarokra erkeznek a futok, es a puha cipok erre meg ra is erositenek. Szoval tilos. Menjetek el egy futoboltba, ahol elmagyarazzak, komoly terdproblemakat elozhettek meg, ha rendesen tudtok landolni.

----------------------
while (!sleep) sheep++;

az egyedüllétre +1. szerintem nagyon jól kikapcsolja az embert. a fentebb említett sötétség nekem furcsa is, mivel én sötétben szeretek/szoktam futni :) talán az kelt emiatt ellenérzést az emberekben, mert a legtöbben félnek egyedül maradni a gondolataikkal (szeparációs szorongás és tsai).

sérülésközeli állapot nekem is volt. akkoriban 4-5km-rel "szériáztam", aztán elkezdtem futni járni egy haverommal (azzal, aki most térdműtétre vár). ő folyton meg akart állni pihenőzni, ami persze a szalagoknak nem igazán tetszett. a végére még beficcent egy sprint is. akkor nem éreztem semmit, viszont a következő alkalommal fájltak a szalagjaim a térdhajlatban. nem foglalkoztam vele, biztos elmúlik. hát nem. a következő alkalommal még jobban fájt. aztán kicsit utánanéztem a dolgoknak, és arra jutottam, hogy most az egyetlen dolog, amit tehetek, az a pihenés. 1 hónapig nem mozogtam semmit (meg is látszott rajtam). utána lényegében "rehabon" voltam, újra kellett kezdenem az egészet. sőt, igazából még visszább kellett menni, mert amikor elkezdtem, akkor 2km volt a távom, a sérülés után meg 0,5-1km. ezt nagyon-nagyon lassan lehetett növelni a történtek után. kellett kb. 1,5 év, hogy felépüljek a korábbi szintre. most viszont 12-20km-rel szériázok, mikor milyen formában vagyok :)

[ NeoCalc - Earnings Calculator for NeoBux ]

( lorinczi v | 2011. 12. 29., cs – 09:48 )

- chi-kung (tibeti jóga)
- nyáron kertészkedés
- télen szauna + úszás
Ez nem csak egészségmegőrző program, úgy tíz év íróasztal(+monitor) után már létkérdéssé vált. Sajnos amikor abbahagytam a sportolást nem gondoltam rá mi lesz később.
---------------------------------------------------------------------------
Környezetvédelmi nyilatkozat: Ez a hozzászólás kizárólag reciklált elektronok felhasználásával íródott.

( osod88 v | 2011. 12. 29., cs – 10:12 )

Közérzet javításra: rendesen őrölt levelekből kifőzött citromfű tea.
Ha ideges, feszült vagyok valamiért vagy nem tudok elaludni akkor iszom ilyet, rám nyugtató hatással van.
Nem tudom mennyire egészséges vagy káros, a piruláknál talán jobb.

( sunmao v | 2011. 12. 29., cs – 10:33 )

Végigolvasva a hozzászólásokat és kicsit elgondolkodva a dolgon, a kérdés nem egyszerű.
Én például imádok enni és elég lusta vagyok. De jól érzem magam a bőrömben, általában mindig azt mondogatják az emberek, hogy ne azért változtass mert mások azt mondják, hanem mert te nem bírod már elviselni magad, vagy elhatározod, hogy változtatni akarsz.

A helyzet az, hogy én teljesen jól érzem magam, de tudom, hogy ahogy élek az nem a legjobb. Reggel kelek 8:15 és 8:30 között beérek a munkába 9:15-re. Pontban 12:00-kor egy nagyon kiadós ebéd a munkatársakkal aztán folytatjuk a munkát 17:30-18:00-ig. Mikor hazaérek 18:00 és 18:30 között még mindig teli vagyok, otthon vár a párom és akkor egy kicsit együtt vagyunk, aztán talán még egy kis filmezés, FPS játszás, zene hallgatás és máris vége a napnak, azért olyan 20:00 és 22:00 még megéhezek akkor hülyére eszem magam (ezért néha rosszul alszok :D), aztán 23:00 és 24:00 között fekvés/alvás. Egyedül reggelezni nem szeretek, mert elég nehezen kelek és akkor még semmit nem fogad be a gyomrom, nem is kívánom.

Egész nap gép előtt ülök és mikor hazaérek folytatom, persze azért a párommal is vagyok...
Mert ugye a számítógép lehet munkaeszköz is és szórakozás forrása is.

Régebben míg nem lakott kint barátnőm Németországban velem, esténként/hétvégénket focizni jártam és este már nem is nagyon ettem, vagy volt olyan nap, hogy egyáltalán nem is ettem semmit. De most már inkább vele töltöm azt a kevés időmet, meg amúgy is tél van, mondjuk ha jönne az a fránya hó akkor mennék snowboardozni (az is csak mozgás).
Az a helyzet, hogy az otthonihoz képest az életszínvonalunk is megnövekedett (értsd: egyetemi ösztöndíj helyett rendes fizetés) ezért a "nagy jólétbe" Ő is meg én is elkezdtünk kicsit felszedni.
Én viszont még mindig nem érzem azt, hogy dagadt lennék vagy rossz lenne a bőrömben, de a szívem mélyén viszont tudom, elég egészségtelenül csinálom.

Egyáltalán nem figyelek arra oda, hogy mit eszek/iszok, mert nekem a táplálkozás nem kényszer (sok embernek az, egy feladat amit el kell végezni) hanem élvezet, nem gyötröm magam magvakkal, meg ilyen hülyeségekkel. Imádom a húst, a steak az egyik kedvencem! Ja és természetesen az édességeket is imádom. :)
Ettől függetlenül elég változatosan eszek: kínai, japán, indiai, görög, olasz, magyar, török, német, plusz a munkahelyi koszt is szerencsére olyan, hogy mindig 3-4 féle közül lehet választani és gyors kaját már egyáltalán nem eszek.

Viszont nem dohányzom, alkoholt ritkán iszom és nem is kávézom.

Érdekes mert régen az egyetem alatt volt olyan időszak, hogy hetente legalább 2x fociztam, 2x úsztam és esténként tornáztam. De ki a fenének van kedvem elmenni 6-kor az uszodába mikor hazaérek a napi munka után elég fáradtan és már csak dögleni van kedvem... :D

Azért a hétvégét próbáljuk aktívan tölteni, ez jó mert a barátnőm szeret ide oda menni, nézelődni, kirándulni, stb... (mászkálós, lövöldözős... :D ) Én viszont úgy is tudok lenni, hogy a hétvégén egyszer nem teszem ki a lábam a lakásból, csak otthon zene, gép, tv, lustálkodás. Ilyen szempontból is nagyon hasznos, hogy Ő van nekem, mert egy csomószor "behúz", hogy ide menjünk, meg oda menjünk és ha Ő nem lenne, egy csomó klassz dologról lemaradnék amit érdemes látni, pl expo-kra járunk, meg ilyenek.
Meg persze a lakás is úgy nézne ki ahogy beköltöztem és sose rendezném be magamtól ha Ő nem csesztetne, de ez már egy másik történet... :D

Az idegesség annyira nem jellemző rám, feszült se szoktam lenni, viszont általában rohanásban/késésben vagyok, mert valahogy mindig szarul saccolom meg azt az időt amennyire szükségem van, valószínűleg ezt édesanyámtól örököltem. Tudom el is lehetne mindenhova indulni 5-10 perccel hamarabb, de pont amikor ezt tenném, akkor azt érzem, hogy á még ha 5-10 perc múlva indulok el az is jó... :D

ui: Nem vagyok zsíros hajú dagadt pattanásos rendszergazda...
A súly/magasság arányom teljesen normális és szerintem a kinézetemre sem kell panaszkodnom. Ezt csak azért jegyeztem meg, mert a fent leírtakat visszaolvasva, kicsit tényleg így hathat a dolog.

( dejo v | 2011. 12. 29., cs – 14:53 )

Én túlsúlyos vagyok, ami talán még nem olyan vészes. 51 éves vagyok 170 cm magas és 94-97 kg a testsúlyom. Az eloszlás eléggé előnytelen minden a pocakomon van. Szívesebben lennék 15-20 kg-mal kevesebb! Szerintem nem eszek túlságosan sokat, ha tehetem kerülöm a húst, de csak azért mert a munkahelyi étkezdében húst-hússal főznek és már ráuntam.
Az egészségem érdekében sokkal többet kellene mozognom, viszont a fizikai állóképességem is nagyon alacsony. Kerékpározás, futás, úszás lenne számomra a megfelelő kezdő testmozgás. A direkt izomnövelő gyakorlatok szerintem nekem nem kellenének. A rendszeres kardió mozgás elegendő izomfejlesztést is hoznának.
Étkezés terén szerencsére mindenevő vagyok. A táplálkozásban szerintem a változatosság a legfontosabb.
Ehet az ember bármit, egészségtelen étel nincs. Csak a mértékre és az arányokra kell némileg figyelni. Én például imádom a kenyeret és a tejet. Ezért megpróbálom időnként a kenyeret mellőzni. A lényeg, hogy gyümölcsöt és zöldséget is egyen rendszeresen az ember. Ha mindig fogyasztunk a hazai szezonális gyümölcsökből és a változatosság kedvéért némi trópusit vagy egzotikusat is, és az import gyümölcsökből télen egy kicsit többet, akkor nagy baj nem lehet. Télen jól jöhet még a savanyú káposzta és egyéb savanyúság is. Én az édességgel úgy vagyok, hogy hetekig megvagyok nélküle, de ha van. márpedig ilyenkor Karácsony táján van, akkor azt is csipegetek. Talán azt lehetne lejjebb szorítani.
Az a lényeg, hogy ne legyen olyan, hogy rááll az ember egy-két kedvenc kajára vagy "tudományosan ajánlottra" és alig eszik mást!
Szóval alapvetően nekem mozognom kellene! Sajnos elég nehezen szánom rá magam a mozgásra, ha néha mégis akkor a gyors elfáradás miatt néhány alkalom után feladom. :-(
Szóval ha jót akartok nekem, akkor kezdjetek el szidni, hogy lusta dög vagyok, hátha most szégyenemben kitartóbb leszek! Talán ettől elkezdek tartósan mozogni, hogy néhány hónap múlva leírhassam, hogy lám-lám leadtam 5-10 kg-ot és még folytatom. :-)
--
Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

Hasonló adottságokkal rendelkeztem én is, igaz kezdő súlyom 10 kg-val kevesebb volt, valamint egy kicsit fiatalabb is vagyok. Első lépésben elhagytam a kenyeret és a cukrot. Drasztikusan csökkentettem a szénhidrát bevitelt. Ez nem a paleo táplálkozás, mert azok a szénhidrát mellet még hüvelyes és egyéb növényeket is elhagynak. Tehát a szánhidrát csökkentés a legfontosabb, mert azzal erőlködés nélkül lehet leadni 8-10 kg-ot. Csak egy kicsit kell odafigyelni pl. cukor helyett méz a teába vagy kávéba stb. A tejet is csak nagyon ritkán iszom, de sajtot azt sokat eszem. Szinte a kenyér helyett fogyasztom. Mivel ezzel csak a testsúlyom csökkent , de a pocak megmaradt, ezért elkezdtem kettlebellezni. Az elején nehéz, főleg ha 20-30 évig nem csinált semmit az ember, csak a seggét növesztette, mint én, de idővel még nehezebb lesz :) Ezt garantálom. Most ott tartok, hogy a testsúlyom változatlan, viszont eltünt a pocak is. Nem szabad várni, mert egyre nehezebb belevágni és csinálni. Csak akarat kérdése.
_______________________________
Merry Crisis and Happy New Fear

"ha néha mégis akkor a gyors elfáradás miatt néhány alkalom után feladom"

A mozgásra való rászokásnak nem használ semmit a szenvedés! Addig amíg nem szereted meg, ne szenvedj. Ráér az majd később...

Pl. nekem a futásról van tapasztalatom:

Igazából amit most írok számtalanszor, rengetegen megfogalmazták már, és kb. mindenki aki sikeresen a nulláról kezdte vagy újrakezdte a sportolást, vagy így csinálta, vagy - most már tapasztaltan, felesleges sérüléseken és felesleges szenvedéseken túl - egyetért azzal, hogy így kellett volna csinálnia. ;)

Ha megfigyeled a futókat olyan helyen ahol sok van (pl Margit-sziget) mindig látni egy-két túlsúlyos kezdőt, onnan lehet felismerni őket, hogy:
Alig vánszorognak, vörösek az erőlködéstől, fújtatnak és majdnem elájulnak

NA ők másnap, harmadnap vagy legkésőbb 1 hét múlva parkolópályára fogják tenni az egészet - hacsak nem Chuck Norrisok:
Ugyanis nem elég hogy kezdők, de 5 km-es körzetben ők végzik a legkeményebb edzésmunkát. Na persze lassítani az ciki, mert mindenki így is elszáguld mellettük...

Nem kell törődni másokkal (ők is voltak kezdők), illetve az önmagunkkal szemben támasztott (kezdőknél általában irreális) követelményekkel sem. Csak a szervezetedre kell figyelni, és szép LASSAN egy KELLEMES fáradtságot elérni nap mint nap. Ha úgy érzed már fejlődtél, eleinte akkor sem a tempót kell fokozni hanem az edzésidőt. És ha képes vagy mondjuk egy órát kocogó mozdulatokkal vánszorogni folyamatosan (mondjuk sétatempóban), akkor lehet elkezdeni - szintén lassan - növelni az intenzitást, persze nem a mozgásidő rovására.

Amit írtál egyszerű mint a faék! Ennek ellenére ezt biztosan nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Azzal tisztában vagyok, hogy nem az első napokban kell eredményt elérni. Megtalálni a nekem való mértéket ami nem könnyű. Ez a kezdek fáradni, hát lassítok vagy befejezem mára, módszert nem tűnik rossznak.
Köszönöm neked is.
--
Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

Saját tapasztalat (és némi irodalom) alapján heti 3x2 km kocogás/futásnak (ahogy sikerül) hosszú távon már van érezhető hatása. Lényeges, hogy a számodra megfelelő tempót válaszd, és ha érzed, hogy kezd elfogyni a levegő, akkor NE állj le, hanem _sétálj_. Én gizda vagyok mégis így kezdtem, mert a lábakat mozgatni kell nekem is, és ahhoz tüdő, szív, érrendszer is kell. Figyelj az ízületeidre, a lábadra (pl. ha kicsi a cipő, akkor hajlamos a köröm szépen befeketedni, majd lazán leválni a lábadról; tehát futáshoz 0,5-1 számmal nagyobb cipőben érdemes; ahol kikezdi a cipő a lábad, oda a köv. alkalommal futás _előtt_ ragassz tapaszt).

Íme egy jó leírás a téli futásról: http://www.futas.net/cikkek/futas-telen-hidegben.html

Egyébként azt javaslom, hogy egyszerű sétával kezdj. Az majdnem biztos, hogy menni fog :-) Fontos a sikerélmény.

Köszönöm.
A séta, intenzív séta, gyaloglás a távolság fokozatos növelése mellett tűnik elsőre nálam célravezetőnek. A csípőmmel volt korábban egy kis probléma, amikor is az orvos a futásról lebeszélt. Azt mondta, hogy a csípőízületet a futás okozta becsapódások, ütődések túlterhelhetik. Akkor mozgásnak a kerékpárt javasolta.
Szóval a séta illetve gyaloglás után tavasszal kerékpárra váltok. Aztán a többit majd kitalálom. A lényeg, hogy nekifogjak valaminek!
--
Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

[szerkesztve2]

Szívesen.

Jut eszembe itt is vannak futás tippek:
http://www.dacas.net/hu/aboutme.html

Íme egy jó leírás a téli futásról: http://www.futas.net/cikkek/futas-telen-hidegben.html

Bervi jókat ír. Hozzá kapcsolódva:

1) (igaz, viszont fokozatosan edzettséget szerezve _időben_hosszú_távon_ a csontozat is hozzáedződik a nem extrém terheléshez, nyilván ehhez célszerű fiatalabb korban kezdeni a mozgást, mert idős korban már a csontozat is csak leépül. Ha valaha problémád volt ilyen futás dolgokkal kapcsolatban a bokáddal, térdeddel, forgóddal, csípőddel vagy gerinceddel, akkor jobb ha maradsz a sétánál, gyaloglásnál, bicajozásnál és úszásnál. Egyébként is az a legjobb, ha NEM betonon futsz :-)

2) a saját lábadhoz válassz cipőt (és NE márkát). Ha lehet próbáld is ki mindkét lábadra felvéve. A saukoni az Saucony (nekem konkrétan a legjobb cipőim ilyenek), és relatíve nem is voltak drágák. Az egyik kb. 10 éve volt 12 000 HUF és kibírt pár ezer km gyaloglás/túrázás/futást. Nosztalgiából még mindig őrizgetem, sajnos már nem gyártottak pont olyat, amikor végleg elkopott...

9) ... tehát legyen ritmusa a futásnak. Ha valamely eleme nincs összhangban a többivel, pl. a légzés kapkodóvá válik, akkor számodra nem megfelelő tempót választottál, lassíts, de fuss/kocogj/gyalogolj tovább. Alapvetően érdemes lassabban kezdeni, aztán ha jól érzed magad, akkor úgyis begyorsulsz.

13) ez edzettségtől, távtól, tempótól és tereptől is függ, (nálam heti 2-5 alkalom között mozog, a 2 a szinten tartáshoz elég, az 5 alkalom rövidebb távnál (~4 km) a stresszesebb heteken kell, persze csak ha az edzettség is megvan hozzá.

15) rövidebb távoknál (~10-12 km-ig) felesleges italt magunkkal cipelni, lényegesebb, hogy futás előtt rendben legyen a vízháztartás, utána pedig pótoljuk a folyadékot. Folyadékpótlásra alkalmas a víz, (nem vízhajtó hatású és lehetőleg nem fekete) tea, tej esetleg gyümölcslé (az sem feltétlen baj ha cukor van benne, legalább pótolja a kalóriát). Alkalmatlanok a ragacsos "izék", kávé, alkohol és az "E" szám gyűjtemények :-)

Hogy mondjak valami biztatót is:

HAJRÁ!!!

:-)

( uid_6846 | 2011. 12. 30., p – 11:37 )

Jó fizetés kéne, akkor egyből javulna a közérzetünk! :D

( kaltsi | 2011. 12. 30., p – 12:21 )

Persze mindenképpen kell értelmes táplálkozás, hogy ne tömd magad szeméttel.
A legfontosabb szerintem az ami a fejedben van. Ha idegesít minden, felhúzod magad minden szaron, stresszelsz mindenen, ehetsz bármit, sportolhatsz bárhogy biztos elvisz a gyomorrák. Legjobb megoldásra van 3 angol mondás, amit egy partner cég embere mondott, és nagyon igaza van.
- Take it easy.
- Relax.
- Never mind.

Szerintem ez az igazi élet elixír, a többi csak az üzemanyag hozzá.