Processzorok teljesítményének teljes kihasználása az Ubuntu rendszeren

Korábban íródott leírásomban már közreadtam egy lehetséges megoldást az Ubuntu rendszerek sebességének növelésére, amely egyik kedvencem volt. Ezúttal bemutatom annak kiegészítéseként javasolt megoldásomat, amelynek segítségével - amennyiben támogatja - számítógépünk processzorának órajelét szabályozva gyorsíthatjuk fel rendszerünk működését - számomra olyan érzést kiváltva az eredmény, mintha egy úgynevezett Turbo-feliratú nyomógombot kapcsoltam volna be.

1) Használat

A rendszerünk valamelyik panelének üres területén jobb egérgombbal kattintva válasszuk ki a Hozzáadás a panelhez... menüpontot.

A megjelenő ablakban válasszuk ki a CPU órajelváltozás-figyelő lehetőséget és kattintsunk a Hozzáadás feliratú gombra.

Ahová a panelünkön kattintottunk, meg fog jelenni egy kis színes ikon, amely a processzorunkat ezúttal jelképezni fogja. Az ikon mellett a processzorunk - amennyiben 2 vagy annál több maggal is rendelkezik, a legelső - magjának aktuális órajelét fogja kijelezni. Amennyiben szeretnénk az összes processzormag állapotát hasonlóan megjeleníteni, kattintsunk a panelünk egy újabb üres területére jobb egérgombbal és az eddig leírtak alapján adjuk hozzá még ezt a kisalkalmazást a processzormagok számától függően többször egymás után. Egyelőre mindegyik a processzormagok közül csak a legelső - azaz jelen esetben nulladik sorszámú - állapotát fogja megjeleníteni, ezért kattintsunk jobb egérgombbal az ikonra és adjuk meg a Beállítások -> Megfigyelt CPU lehetőségnél a számunkra megfelelő értékeket mindegyik processzormag állapotjelző ikonjánál.

Ha mindezzel megvagyunk, folytassuk tovább a "Turbo" bekapcsolásával -> kattintsunk bal egérgombbal valamelyik processzorfigyelő ikonjára és válasszuk ki a Performance lehetőséget.

Az eredményt azonnal érezhetjük.

Egyetlen "hátrány": minden rendszerindításnál engedélyeznünk kell a Performance módot, viszont laptopok esetében egyáltalán nem hátrány - az energiafogyasztás szempontjából nézve - így magunk dönthetünk a "Turbo" bekapcsolásáról bármelyik pillanatban, amikor csak szükségét érezzük.

FORRÁS

( uid_14357 | 2011. 07. 13., sze – 09:05 )

bámulatos hol tart ma már a tudomány!

btw nálam default volt a performance governor, gyorsan át is állítottam ondemand-ra :)

( kmARC v | 2011. 07. 13., sze – 09:19 )

Emlékeim szerint azért ehhez egy-két csomagot fel kell tenni, nem? Pl.: cpufrequtils - ez talán alapból nincs is...

Hát, most elbizonytalanítottatok. Én még 10.04-et telepítettem, most már ugye 10.04.2-nél járunk, ekkora csomagfüggőség-változás még elképzelhető, viszont nem merek már megesküdni rá, de úgy emlékszem, hogy addig nem jelent meg az applet a gnome-os appletválasztó menüben, amíg nem tettem fel a megfelelő csomagot.

( Zaneck | 2011. 07. 13., sze – 12:46 )

http://en.wikipedia.org/wiki/Dynamic_frequency_scaling

A performance governor az nem gyorsítja fel a rendszer működését, mindössze mindig alapórajelen (base operation frequency) megy vele a processzor frequency scaling nélkül, ami többek között energiatakarékossági célokat szolgál.

Ami ténylegesen gyorsít azok az Intel Dynamic Acceleration (mostanában Turbo Boost-nak nevezik) és az ahhoz hasonló dynamic overclocking technológiák.

Ezek akkor használhatóak ki, amikor a processzormagok egy része kihasználatlan (C3 sleep state), így lehetőség lenne az egyszálú alkalmazások gyorsítására, azonban a core parking technológiák fejlettlensége miatt ez nemigen szokott bekövetkezni (a core parking és az alkalmazás processzor affinitásának beállításával lehetne kihasználni).

"Egyetlen "hátrány": minden rendszerindításnál engedélyeznünk kell a Performance módot"

Az acpi-cpufreq eszközmeghajtóhoz készített cpufrequtils és más userspace utilitykhez vannak olyan frontendek és daemonok amikkel megjegyeztethető a beállítás, az egyik ilyen a cpufreq ami a cpufrequtils része, én magam a laptop-mode-tools-t használom, de vannak GUI-val rendelkező alkalmazások és appletek is.

A dynamic frequency scalinget a régebbi processzorok nem támogatják, de a performance governor nem növeli a teljesítményt, mindössze alapórajelen marad a processzor frequency scaling nélkül.

http://en.wikipedia.org/wiki/SpeedStep
http://en.wikipedia.org/wiki/Cool%27n%27Quiet
http://en.wikipedia.org/wiki/PowerNow!

( zoltanzoli v | 2011. 07. 13., sze – 13:35 )

Az a szomorú ha laptopon alapból performance nem ondemand. Sajnos nálam így van :S

( akkos v | 2011. 07. 14., cs – 13:00 )

Ebben a kánikulában azt javasolni hogy pörögjön mindig max órajelen a cpu? :D
Kérlek majd vállald a felelősséget a "zubuntu lefüstölte a gépem" totyikokért ;)

Csak próbáltam rámutatni, hogy a frequency scaling nem erre való. Normális esetben gyk. azonnal megemeli a processzor az órajelét, amint igény van rá. (Vagy legyen normális processzor a gépedben, ha ez nem így van. Pl. nekem sempron cpu+linux kombó csigalassan emelte az órajelet, így gyakran akadozott. Ugyanezt hasonló intel cpu-val nem tapasztalom.

( VaZso v | 2011. 07. 14., cs – 14:43 )

Amúgy szerintem, ha nem úgy működik az "ondemand" opció ahogy szeretnéd, próbáld meg finomhangolni.

Anno nekem is performance-on volt, de már évek óta ondemand-ként használom és csak előnyét látom... mondjuk notin.
Halkabb a gép (keveset megy a ventilátor), nem melegszik annyira és ha kell, felteszi magát magasabb órajelre.
Ezt ki is íratom a CPU-használattal egyetemben, így látom, amikor mégis megvadul a ventilátor, hogyan is állunk. :)
/és megkeresem a bűnöst/

Újabban az asztali gépek is elkezdték ezt támogatni. Azért nem mindegy, hogy mondjuk 50W-tal többet eszik-e a gép, amikor nem muszáj.
A melegítésről ne is beszéljünk, egy asztali gép manapság azért könnyen felfűt egy szobát, különösen nyáron.

Az viszont tény, ha nem jól működik, azzal idegesítő problémák jöhetnek elő, de alapvetően azért normálisan kéne működnie.