ugyan miért élnénk P4 korszakot?
a P4 azaz netburst architectura, finoman szólva nem tudott már középtávon sem megfelelni az elvárásoknak. úgy 10Ghz körül elvben már megmutatkoztak volna az előnyei, de mint tudjuk ebből nem lett semmi. ezért az Intel szépen visszatért a jó öreg P3 architecturához, ami a jó öreg PPro vonalon alapszik. a P4 fogyasztása miatt sohasem vált ideális notebook cpuvá, már vele párhuzamosan elkészült a továbbfejlesztett Pentium3 PentiumM néven. mivel világossá vált, hogy a Pentium4 további erőltetése elegáns bukáshoz fog vezetni, az átmenetinek szánt PentiM pedig már akkor túltett a P4en, az Intel szépen átállította, azaz pontosabban visszaállította a mainstream termékvonalát PentiumM/P3/PPro vonalra. ezen alapul a Core, majd Core2, Core i7 és a többi mostani Nehalem processzor is.
imho az Intel izraeli laborja kicsit nagy mellényt vett fel a Core sikere után. úgy tetszelegtek, mintha az teljesen az ő munkájuk gyümölcse lett volna. pedig ők csak egy másodlagos Intel labor a sok közül, akik általában olyan kiegészítő munkákkal foglalkoznak, amikkel a fő amerikai laborok már nem akarnak foglalkozni. mivel a fő procvonal zsákutcába ment, és az Intel megengedhette magának, hogy az egyébként nagyszerű PPro architecturát náluk még életben tartassa, ezért hirtelen tőlük jött ki az új "ász" processzor.
az AMD megspórolta magának ezt a vargabetűt. ők helyesen sohasem hagyták el a P3/PPro vonallal versenyző Athlon architecturájukat. a fejlesztéseiket hasznosabb irányba terelték, mint integrált memóriavezérlő, vagy hypertransport. ezek csak most jelentek meg az Intel processzoroknál. ha az AMDnek legalább egy olyan jó fabja lenne mint az Intelnek, feltehetően megtartotta volna a vezető pozícióját a P4 utáni időkben is.