( tomi66 | 2009. 09. 28., h – 19:52 )

Nos a közvetlen környezetem alatt az eddig munkahelyeimet értem. Mindegyik multinacionális cég, 300-1500 közötti alkalmazotti létszámmal. ...és itt megtapasztaltam a magyar értelmiség színejavát... Sírni tudtam volna, sírni.

Az öngólom: ""Nem véletlen, hogy olyan hivatásoknál/szakmáknál, ahol pl. az élet a tét, az egyetem után még nagyon sokáig nem leszel senki": nem véletlen, hogy ezekben a szakmákba egyetem nélkül az intézmény környékére nem engednek, nemhogy emberhez... "

Segítek: mentősök, tűzoltók, rendőrök, katonák...ezek mind mentenek életet, ráadásul nem hapcizó vagy beütött könyökű pacientúrájuk van, hanem az esetek többségében traumás eseteik, nem kórházi vagy intézményi körülmények között, hanem adott esetben háborúban, csetepatéban, romok között, stb. ...és nemhogy odaengedik őket, hanem kifejezetten küldik ! ...tudom-tudom, minden tűzoltó, rendőr, katona, mentős egyetemista volt...de talán nem. Ráadásul ezek nem raccsolva beszélnek magasra tartott orral, hanem sokszor a saját életüket teszik kockára az "ügyfeleikéért". Konkrétan egy tűzoltó tanul elsősegélyt, persze...mai gdf szinten...de a gyakorlat hamar meghozza a tudást, ha van aki irányítsa az elején. Érdekes, az egyetemistát is irányítják az elején. Jó pár évig.

...és mielőtt belekötsz. Nem gondolom, hogy egy sebész orvos és egy tűzoltó párhuzamba hozható a tudás szintjén, de mindkettő el tudja látni a feladatát és az eredmény sokszor ugyanaz. ...és a tűzoltó is gondolkodni kénytelen a sebesültje fölött mint a sebész.

Sánta, de ragaszkodtál, hogy nem engedik emberhez egyetem nélkül. Sorolj már terepen dolgozót a fenti hivatások gyakorlói közül, aki egyetemre járt ! terepen dolgozót, nem irodában okosat.