Érdekes ez a vallás illetve hit dolog.
Azt nem tudom, tud-e előnyös is lenni (elképzelhető, de most nem tudnék rá példát mondani), de azt könnyű belátni, hogy káros tud lenni.
Természetesen ez is a hívő embertől függ, attól, hogy milyen szinten hagyja magát befolyásolni egy vallás és annak vezetőitől, illetve hogy mennyire rendeli az életét alá a hitnek.
Amikor Marokkóban éltem, ott pl. elég rendesen mindenki vallásos volt, és jobbára elég erősen hittek is. Egy srác volt, akivel beszélgetni tudtam vallásokról is, többek között, talán pont azért, mert ő ugyan vallásos volt, hitt is, de nem vak hittel.
Egyszer pl. azt kérdeztem tőle, hogy van az, hogy az arab világ, amelyik a középkorban a kultúra és a tudomány központja volt, ami lényegesen megelőzte pl. a keresztény világot, számos tudományban jelentős tudást halmoztak fel, mostanában ennyire lemaradt, sőt, talán még a korábbi önmagához képest is visszafejlődött.
Erre a kérdésre ő azt a választ adta, hogy az a baj, hogy az emberek hisznek, és Istentől várják a segítséget. Ahelyett, hogy ők maguk tennének dolgokat, követik a vallási vezetők szavát, akik azt mondják, hogy azért vannak most rosszabb helyzetben, mint mondjuk a XIII. században, mert akkor jobban, tisztábban hittek, közelebb voltak Istenhez.
És a mostani nehézségekre is ez a megoldás: imádkozni kell, hinni kell.
Sokan próbálkoznak vele. Én meg mit látok? Hát azt, hogy Európában pl. sokkal kevesebben, és átlagosan sokkal kevésbé hisznek, sokkal kevésbé járnak az emberek templomba pl. és mégis jól megy a szekér.
És persze nem arról van szó, hogy mert ez az isten jó, az a másik isten meg nem jó (főleg, hogy ugye az iszlám vallás istene az ugyanaz az isten, mint aki a keresztények és a zsidók istene), és nem is arról, hogy az x vallás az igazi: most Brazíliában élek, itt európai ember számára meglepő, mennyire mindent átitat a keresztény vallás. És azért Európában mégis jobban megy a szekér (de persze itt legalább dolgoznak az emberek, tanulnak, nem csak ülnek, és várják az isteni segítséget).
G