Igen, a hagyományőrző írásmód felejthetős véleményem szerint, meine Meinung nach, kedves uram. Ez a véleményem!
Az ë és az ly pedig olyasmi legyen, amit szabad használni (megjegyzem, hol van olyan magyar billentyűzet, amin szerepel az ë?!) de csak akkor, ha ténylegesen, a szó VALÓSÁGOS értelmében KÜLÖN hangot (bocs: fonémát) jelöl. Azaz ha én írom hogy gólya, akkor mert én úgy ejtem benne az ly-t mint a "j" hangot, én írhassam gójának, sőt: úgy _kelljen_ írnom szabály szerint! Ha valami "nyelvjárásos" muki mondja, s le akarja írni a saját nyelvjárása szerint, akkor ha ő "lágy L" hanggal mondja, írhassa gólyának, jelezve hogy ő ott más hangot ejt, mint én a gójában. Az ë pedig szintén, ott szerepeljen, ahol más hangot jelent mint az e vagy az é. Pld használtathassék a rövid é hang jelölésére, mely némely nyelvjárásban még manapság is megtaláltatik és használtatik. A Széchenyi, Batthyány (vagy hogy a nyavalyába írják?) s a többi hülye "hagyományőrző" vacakság meg tűnjön el a történelem süllyesztőjében, a legtöbb efféle ökör írásmód úgyis akkor alakult ki, mikor hol így - hol úgy írtak, nem volt még egységes helyesírási szabályzat, s most egyvalaki régmegholt muki hülyeségéhez alkalmazkodik az egész nemzet, pedig azt mindenki úgy mondja, hogy Szécsényi, Battyán. Esetleg Battyány. Megjegyzem e kiejtésbeli bizonytalanság is a hülye írásmódnak köszönhető.
Azaz: én szigorúan híve vagyok, de a legkeményebben ám, annak, hogy LEGYEN erős és betartható helyesírás, amihez mindenkinek alkalmazkodnia KELL, de csak úgy, hogy a helyesírás (szakszóval kifejezve) fonetikus/fonémikus legyen. A hagyományőrzésnek viszont ellene vagyok. Eképp: Nem Shakespeare, hanem Sekszpír. (Az X nem magyar betű). Ez ráadásul nem példátlan, mert a jugók is nem John-t írnak és nem Chopin-t, hanem Dzsónt és Sopent (magyar betűkkel leírva azt amit ők írnak). És nem Jules Verne lenne, hanem Zsül Vern. (Esetleg Zsül Verne). És lábjegyzetben megemlítve, hogy miként írják azt a nevet/szót az anyanyelvi beszélők.
Bár a hagyományőrzésnek nem vagyok a híve, de híve vagyok a morfémaállandóság elvének. Ez utóbbi azt jelenti, hogy például a magyar nyelvben a „bánt” tőmorfémát ugyanúgy írjuk a „bánt”, „bánts”, „bántsd”, „bántja” szavakban, holott e morféma kiejtése nagyonis különbözik ezen szavakban: „bánt”, „báncs”, „bándzsd”, „bánytya”. Nem mondom, hogy így írjuk e szavakat! (Ha így írnánk, az némileg lelassítaná a vizuális felismerést az olvasás során, másrészt a hangos olvasást megkönnyítené).
-------------
Regényeim:
http://adlibrum.hu/Poliverzum/
http://www.novumverlag.hu/novitaeten/8/?product_id=22&detail=1
:::A #86-os sorszámú hivatalosan bejegyzett GoboLinux felhasználó