Nem hiszem, hogy csökkenteni kéne a nosztalgiát. A mi régi kis rendszerünkben is mindenki tisztában lehetett a dolgok lényegével. Aki nem tudta, hogy mi van körülötte, az vagy naív volt, vagy más irányú érdekeltségei akadályozták a tisztánlátását (ez egyébként ma is így van, gondoljatok csak azokra a nyilatkozókra, akik rezzenéstelen tekintettel beszélnek és mindenki tudja, hogy amit mondanak, az nem igaz). A világ nem fekete-fehér. Ha nem is mindig színes, de legalább a szürke különféle árnyalatai mindig jelen vannak.
Amúgy a könyv tényleg jó. Nekem tetszett még a Rákosztály is.