Amíg bagóztam, kb. óránként kb. öt percet töltöttem el vele, ami összevethető a célszerűen monitortól távol töltendő tíz perccel. (Persze volt olyan főnököm is, aki erre csak azt mondta, hogy a függőleges visszatérítések alatt bőven megvan az a tíz perc... Jó, akkor csak sűrűn járok WC-re, és mivel épp mindig foglalt, hát rágyújtok, amíg szabad nem lesz. Érdekes, hogy addigra a szükség is pont mindig elmúlik, hát nem furcsa?)
Ha olyan volt a kollektíva, ez a 8*5=40 perc bőven többet ért, mint a személyzetis agymenések 'közösségépítő tréning'-je, és az információáramlást is jobban segítette, mint a 'mindenki@cég' levlista, amit persze senki@ sem olvasott, tehát még haszna is volt a dolognak. Egyébként én nem erőltetném a perc-alapú elszámolást és a keményvonalas ellenőrzést, mert azzal csak azt éred el, hogy mindenki rühelleni fogja az egészet, korrektül és percre pontosan végiglógja a teljes munkaidőt, és ha csak egyszer is túlórázást kéne kérned tőlük, visszakapod, hogy 'bocs, a pipaklub összejövetelére kell mennem'.
Ha meg még szívatósdit is akarsz velük játszani ('levonjuk a munkaidőből'), akkor szintén visszaadják: mindent írásban kérnek és csak és kizárólag betű értelmeznek (erre ui. joguk van), te meg beleőszülsz az így szimulált droidok kézivezérlésébe. (Persze kirúghatsz mindenkit, de ezt egyrészt indokolnod is kell, másrészt meg csinálhatsz mindent magad.)
Inkább legyél kissé nagyvonalúbb, mert a normális hozzáállású munkaerőt semmi mással nem tudod kiváltani.
Érdekes, hogy ha azzal állsz a dologhoz, hogy az alkalmazott egy lusta disznó, akit figyelni és ösztökélni kell, akkor az is lesz, míg ha normálisan kezeled, mondván a munka rovására ne menjen semmi, egyébként meg csak nyugodtan, akkor ő maga fog odafigyelni mindenre.
Az irodában való dohányzás persze az összezártság okán legyen tilos, de én még olyan bagóst nem láttam, aki ezt ne vette volna szó nélkül tudomásul. Az erre válaszul adott 'bezzeg fingani szabad'-jellegű apellátákat pedig ne vedd komolyan :)...