Így 21 évesen nem nagyon van alapom erről beszélni, de szerény véleményem szerint pl szüleimben elég nagy felelősségtudat alakult ki. Gondolom a családalapítás (gyerekek születése) is hozott egy jó adagot ebből (valamilyen automatizmusnak, ösztönnek lennie kell beleteremtve az ember génállományába), de szerintem édesapám ennyi idősen, mint én most, jóval nagyobb felelősségtudtattal rendelkezett (bár nem voltam ott :D). Kb ennyi idősen csoportvezető volt egy szobafestő cégnél. Beleszokott a felelősségteljes munkába. Ezt követte egy villanyszámlás munka, amelynek keretein belül kb 25 éve dolgozik, pénzzel... Nem kap érte Nobel díjat, sem érdemkeresztet, nem dicsérni akarom, de a családjáért mindent megtesz. Nem tudom, nálam ki fog-e alakulni ez (nagyon bízom az előbb említett automatizmusban, ha létezik), de a gondolkodás tudatos változtatásának is óriási szerepe kell hogy legyen. Minden a jellemen múlik. Lehet, nálam amiatt is nem alakult még a f. t., mert nem 14 évesen kezdtem el dolgozni, mint ő, hanem mai napig tanulok, munkahely mellett is, és az élet kemény dolgaiból még nem kellett kiküzdenem magam (éppen az ő gondoskodása miatt is). De reménykedem, hogy majd lesz nemkem is legalább feleannyi f. t.-om, mint neki.
Másrészt olyan felnőtté nem szeretnék válni soha, aki besavanyodott, és egyszerűen felnőtt. Gyerek szeretnék maradni egy kicsit mindig.
______________________________________
No God, no peace. Know God, know peace!