Nem vagyok a magyarítás ellen, de ésszel. Könnyű példát mondani jó és rossz magyarításra is. Pl.
- a fent említett feszítőfa: szerintem nagyon jó magyarítás, el lehet képzelni, hogy miről van szó. (Nem véletlen, hogy matematikában már évtizedek óta így használják, kb. amióta lérezik gráfelmélet).
- szerintem a file --> fájl a típuspéldája a rossz magyarításnak. Egyetlen előnye, hogy aki abszolúte kukkot sem tud angolul és a számtechről sem, az is le tudja írni. De minek, ha úgysem tudja mi az.
Hogy miért jó a jó magyarítás? Mert szemléletes. Intuitíve adódik, hogy mit is jelent az adott szó, akkor is, ha előre nem tudtuk.
Hasonló a helyzet a helyesírással: hogy miért nyelvész dönti el, hogy mi a helyes? Hogy ne legyen az egész egy nagy katyvasz, hogy ki így írja, ki úgy, lehessen keresni. Mellesleg ez szinte minden nyelvben így van, kis variációkkal. Némely nyelvek (pl. a magyar) esetén van hivatalos akadémiai helyesírás. Más nyelvek liberálisabbak: nincs hivatalos helyesírás, de minden jobb kiadónak van saját szótára (pl. az angol esetében). Ennek azért már vannak hátrányai: ha megírsz egy kéziratot, és végül egy másik kiadó adja ki, mint amelyiknek eredeileg szántad, akkor lehet végignyálazni az egészet, és javítgatni.
A jó helyesírás célja a könnyű olvashatóság: ha folyton elvonja a figyelmedet valami szokatlan (hm, ez a szó, hogy "hejes" hasonlít valamire.... ja megvan, "helyes" :-) ), akkor jobban tudsz a szöveg értelmére koncentrálni. (Azaz, a vonal zaját csökkenti.)
Nyilván túlzásbavinni sem szabad a dolgot. Egy fórumhozzászólás az leginkább az élő beszédre hasonlít, nem az írott nyelvre. Nem tölt az ember annyi időt egy-egy mondat megformálásával, mint egy könyvnél (ami az örökkévalóságnak készül), ezért aztán egy-két nyelvtani vagy helyesírási hiba becsúszhat, de azért valamennyire érdemes adnunk magunkra.
Ergo, a helyesírás és a nyelvhelyesség az érthetőségért van. Az "és" a helyes.