Nézegetem itt a hozzászólásokat, meg a párhuzamosan futó cikkben is; a - szerintem - lényeges dologról kevés szó esett. A legnagyobb gáz az egészben, hogy amíg ezt így csináljuk, addig soha nem is fogunk kijönni belőle!
Az is baj, hogy ti meg én pénzeljük a MS-ot olyanért, amit legtöbben nem használunk (kinek nem inge ne vegye...). Valaki mondta, hogy legalább lehetne választani. Én is örülnék. De ez csak az egyik. Hogy hány mentőautóra, fecskendőre, CT-re, linuxos fejlesztőre, akárkire-mire jutna 10 miliárdból, az csak a másik.
A legnagyobb szenyóság az, hogy az _oktatás_ torkán nyomják le a kötelező Vindózt. Kifizettük, tehát ezt használd, ezt oktasd. Az oktatás pedig egy hosszú távon megtérülő dolog. (Így persze nem nekünk). Nyilván aki végez pl. egy főiskolán, 90%-ban ehhez fog érteni, nem máshoz. Hát így a büdös életbe nem kecmergünk ki, fizetni fogjuk a milliárdokat 5-10 év múlva is.
Saját fejlesztések hosszú távon sokkal jobban hoznának. Egyszeri nagyobb költség (és még nem is biztos, hogy annyira), majd kisebb a supportra, továbbfejlesztésre. Van, aki azt mondja, nem olyan rossz biznisz így ez nekünk, mert ez legalább működik - oké, most épp működik, de _folyamatosan_ toljuk bele a lóvét! Arról nem is beszélve, hogy az a pénz, amit egy hazai fejlesztőnek adunk, bent marad a gazdaságban, visszaforog, ami meg külföldre megy, annak szevasz. Nade ez csak a hab a tortán; a lényeg a hosszú távú függőségi viszony megalapozása.