Nekem mostanában csak viszonylag diffúz információim vannak a felsőoktatásról, tehát lehetséges, hogy tévedek. Amit írtam, azt alapvetően diákokkal és volt vagy jelenleg is gyakorló egyetemi tanárokkal folytatott beszélgetésekből szűrtem le.
Néhány éve végzett informatikusok határozottan állították, hogy az egyetemen tanultak túlnyomó többségének semmi köze nem volt ahhoz, amit a gyakorlatban elvárnak tőlük, vagy amivel ténylegesen foglalkoznak. Amit valóban hasznosítani tudnak, azt nyaranta, vagy egyetem mellett dolgozva tanulták meg cégeknél.
Korábban egyetemi oktatóként dolgozó, később nemzetközi cégnél elhelyezkedett ismerősöm szerint a volt egyetemi kollégái a való életben egyszerűen éhenhalnának, olyan szinten nem értenek gyakorlati dolgokhoz. Csak tanítani tudják...
Esett szó itt jegyzetírásról. Egyetemi tanárral beszélgetve én is hallottam már olyan mondatot, hogy "ingyen nem dolgozom", amikor arról volt szó, hogy kb. egy-két hónap alatt meg tudna írni egy könyvet, amit a diákjai az elkövetkező tíz évben jegyzetként használhatnának.
Aztán ha már Veszprémnél tartunk, úgy tudom, nálatok indult el először a vegyész-informatikus képzés. Beszélgettem egy diákotokkal, aki azt mondta, hogy az a szak a "nagyhalál" kategóriába tartozik, mert a vegyészek kémikusnak, az informatikusok meg informatikusnak képzelik őket, így gyakorlatilag két szakot végeznek egyszerre. Ennek következtében aztán valami rettenetes volt a lemorzsolódási arány.
Szóval röviden ezek miatt gondolom én azt, hogy itt valami nagyon de nagyon nem stimmel. Lehet villogni akkreditációkkal, de ha a józan ész kiveszik egy rendszerből, annak jó vége nem lesz.