( prygme | 2007. 06. 14., cs – 01:15 )

nekem is, azért írtam. akkoriban nem elég, hogy perceket kellett várni egy weboldalra, de ezalatt vadul ketyegett a telefonos percdíjat számlázó óra a matávnál, sőt még a szolgáltatónak is kellett fizetni, ha túllépte az ember a havi időkeretet szóval ott is percdíj. ráadásul pont az ő internet kapcsolatuk húzta az időt, azzal hogy percekig alig töltődött valami.
kivételezett helyzetben csak a XIII. kerület bizonyos területein lakók voltak, ahova elért a tvnet áldása. később lesz@rva a felhasználóit, a tvnet eladta az egész hálózatát a upcnek, volt is szitkozódás. illetve egyes még kivételesebb helyekre eljutott egy egy internetes vonal megbuherált wavelan kártyákon keresztül. a menthanettel érdemes volt jóban lenni hozzá, meg persze kellett rálátás is.
a túlnyomó többség viszont szívott a modemes qrva drága szolgáltatókkal, általában 33.6kbps modemmel. ezalatt amerikában ingyen volt a telefon olcsó volt az internet is, általában havi időkorlát nélkül adták. sőt egy évvel később már a diamond multimédia nagy mennyiségben forgalmazta a dualshot modemjeit, amelyek két telefonvonalat kezeltek, és 2x56kbps csatlakozással már egészen élvezhető netezési sebességett biztosítottak, majdnem 128kbpsot. mert persze ott az 56kbps per telefonvonal nem csak elmélet volt. ki a francot érdekelt akkor ott, hogy mi mennyit szívunk itt keleteurópában az internettel??!
erre utaltam, Schwartz álszent problémafelvetésével kapcsolatban.