Az ALUA azt jelenti, hogy vannak nem optimalizált útvonalak, amik azon a vezérlőn történő kötet elérést jelentik, mely vezérlő nem "owner"-e a kötetnek. Tehát a forgalom átfolyik az egyik vezérlőn a másikra. Ez az útvonal azért van, hogy az initiator lássa a redundanciát, szakadás esetén tudjon hova átállni (vannak tárolók, hol nincs ilyen nem optimalizált útvonal, hanem a WWN-ek átmennek failover esetén).
Nem tudom, hogy nem optimalizált útvonalon történő elérés mit jelent ME5-nél, de biztosan nem jó: egyrészt önmagában okozhat többlet késleltetést, másrészt az lehet, ha "sok" (több?) kérés érkezik azon az útvonalon, akkor a tároló átadja a kötetet a másik vezérlőnek, ennek van erőforrás igénye. Aztán ha megint a másik vezérlőre érkeznek a csomagok, akkor megint átmegy, ezáltal a kötet pattog a vezérlők között, a tároló erőforrásai erre a pattogásra mennek el, ez akár magyarázhatja is a fagyásos tüneteket.
A round-robin azért nem értelmezhető ilyen helyzetben, mert összesen 2 kapcsolat esetén ha az a két kapcsolat redundánsan van (mindkét vezérlőre 1-1), akkor 1 kapcsolat megy a nem optimalizált útvonalra, 1 kapcsolat megy a normál útvonalra, azon az 1 szem normál útvonalon nincs mint round-robinozni. Azaz ha valóban megy a round-robin, akkor a kérések mindkét útvonalra beesnek, előidézhet kötet pattogtatást a vezérlők között.
Switchelt bekötés esetén tipikusan legalább 4 útvonal van: legalább 2 initiator és legalább 2 target van, mindkét initiatorból 1-1 útvonal mindkét targetre, különböző fabrikon át, így ilyen esetben lesz két normál útvonal és két nem optimalizált. A két normál útvonalon már lehet round-robinozni.