> Mindkettőre szükség van programozáskor, ezért ha be tudja bárki adni a pontos promptot mit vár vissza, akkor azt meg is tudja írni maga is.
Ez egy klasszikus tévedés ebben a témában. Majdnem igaz, de pont a "majdnem" részével van a baj.
Amit írsz, az akkor igaz, ha mostly meglevő, ismert eszközökkel, mostly meglevő tudásból kell új valamit építeni, és a fejlesztő mögött van X év tapasztalat a kódolásban. Tippre te is ilyen ember vagy, és ez tök fasza. Mindig szükség lesz ilyen emberekre.
Na, viszont vannak olyan emberek, akik nem ilyenek. Vannak, akik jobban tudnak tervezni és gondolkodni kisebb/nagyobb képben, de kevésbé értenek a kódoláshoz olyan értelemben, hogy el tudják olvasni a kódot, még korrigálni is tudják, de egyszerűen túl nagy effort/idő nekik elmerülni abban, hogy a XY függvényhívásnál milyen sorrendben vannak az argumentumok, vagy vacakoljanak a zárójelekkel (nem gyakorló programozók). Az ilyenek jobban le tudják specifikálni a feladatot természetes nyelven, mint amilyen minőségben megírnák a kódot (arról nem is beszélve, hogy az AI mennyire nem követeli meg a tökéletes nyelvhasználatot a promptban...).
Ráadásul a hatékony AI kódolás arról szól, hogy kisebb darabokat specifikálj le neki, tehát nem az van, hogy beadsz EGY promptot és kijön EGY komplett működő alkalmazás, hanem itt is iteratív fejlesztés zajlik, beadsz egy promptot, előáll a váz, beadsz még 1-2 promptot, megvan az alap működés, aztán fokozatosan haladtok a vágyott cél felé. És ettől ez még vibe-coding, mert te magad nem írsz egy sor kódot sem, csak promptolsz.
És nem csak azért nincs prompt -> kész alkalmazás konverzió, mert az AI-nak meglehetősen korlátozottak a képességei (jó, főleg ezért nincs amúgy). Maga a természetes nyelvű specifikáció is egy szegényes kivonata egy elmebeli képnek, tehát szükségképpen hiányos és tökéletlen. Ezen csak ront az AI komplexebb összefüggések meglátására való képtelensége (nagyon alapszintű összefüggéseket tud meglátni csak).