Onnan indultunk, hogy állítólag ez egy szakmai portál. Csak úgy beleírtad a levegőbe. Jeleztem, hogy ott a [POL] tag, tehát ebben az esetben a téma indítójának szándéka szerint ez egy közéleti természetű beszélgetés lesz. Utána kezdtél belém állni, az agyam kikapcsolásáról értekezni. Majd, amikor erre felhívtam a figyelmed, leírtad, hogy szánalmas, amikor ezzel jövök, mert nincsenek érveim.
Kezdjük azzal, nincs mire érvelni, tekintve, hogy még csak vita sem volt köztünk. Ne terelj, amikor a személyeskedésre hivatkozom, tudniillik az a gond ezzel, hogy az általánosan elvárható emberi tiszteletet sem adtad meg nekem! Attól értékesebb lesz egy vélemény, ha nyomatékosításként odatesszük hozzá pédául azt, hogy különben meg a kurva anyádat, te faszfej? Tényleg ezen a szinten kell dagonyázni, s akkor máris béke, öröm és egyetértés lesz? Ha van mondanivalód, azt írd meg személyeskedés, szentségelés, és minden efféle felesleges kísérőjelenség nélkül, ha meg nincs, nem muszáj mindenképpen írni. Valamint, ha a másik nem ír, azt is fogadd el! Ha ugyanis azt gondolnánk, annak van igaza, akié az utolsó szó, könnyen végtelenített hurokba kerülnénk. Van értelme? A véges életünket ilyesmire elszúrni valóban értelmes volna?