Jogos az észrevétel, átköltöm a mondanivalómat. Azt hiszem, aszerint kellene vizsgálni a dolgokat, mi rosszhiszemű, rossz szándékú, s mi nem az.
A Charlie Hebdo esetében az újságírók voltak utolsó rohadékok, akik emberek millióinak okoztak kellemetlenséget ok és cél nélkül pusztán azért, mert abban a tévhitben ringatták őket, hogy megtehetik. Egyébként megtehették, meg is tették, csak nem következmények nélkül. Voltak olyanok, akik jelezték ezt, s a jelzés viszonylag határozott volt, erősre sikerült. A szerkesztők a joggal takaróztak, de ahogyan Moldova György fogalmazott, tüdőgyulladást kaptak egy hideg golyószóró sorozattól. A jog a fizika törvényeit nem bírálja felül. Itt tehát a szerkesztők voltak rosszhiszeműek.
A másik történetben meg az a probléma, hogy ha hagyjuk az efféle szubjektív fogalmi keveréseket, hogy a pedofilt összemossuk a pedofilnak alárendelt viszonyban falazó emberrel, az azért probléma, mert ezzel a módszerrel bárkiről bármi állítható, megint csak rosszhiszeműen. Nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy ilyetén módon a fél országról kijelentsük, mindnyájan pedofilek. Hiszen, ha a pedifilnek falazót is pedofilnek nevezhetjük, akkor a kegyelmet adó Novák Katalin is bátran nevezhető pedofilnak, a döntést ellenjegyző Varga Judit is pedofil ezáltal, de akkor nyilván az összes Fidesz szavazó is pedofil.
Szándékosan domborítottam, ne köss bele! Az a lényege a mondandómnak, hogy ha semmi sem számít, akkor nagyjából mindent és az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani némi rosszindulattal.
Abból egyébként rettentő nagy baj lesz szerintem, hogy az emberek nem érzik a szavak súlyát, következményét. Egyrészt, mert ha van súlya, s azt hiszi, nincs, meg fog lepődni. Másrészt, ha nincs súlya a mondanivalónak, akkor sem lesz, amikor valami fontosat szeretne mondani, s a hallgatóság csak bárgyún vigyorog, meg legyint. A kommunikációnk egyre kevésbé pontos, egyre kevésbé hiteles, egyre kevésbé vehető komolyan. Romlik a jel/zaj viszony, sok a troll, egyre nehezebb kiszűrni a hasznos, tartalmas információt az információs térből. Könnyen lehet, a Charlie Hebdo szerkesztői sem vették komolyan a finomabb jelzéseket, mondván, ugyan, mi baj lehet. Kár is rájuk szót vesztegetni.