A zéró tolerancia elvű adatvédelem nem liberális bicikli túltolása, hanem egy pragmatikus megközelítés. Arról szól hogy nem szolgáltatjuk ki magunkat indokolatlanul, azaz nincs rá világos és megalapozott ok.
Az idézet egészen pontosan azt jelenti, hogy "bízz a jószerencsédben, vagy a Jóistenben, a másik emberben, de ne legyél hülye..."
Nincs sorrend, amit megfordítok, mert egymás mellett létezik a kettő. A gyanakvást mosod össze egyszerűen a józan ésszel.
Én döntöm el, hogy mikor és kinek milyen személyes információt adok ki, ez nem bizalmatlanság, szánalmasság, vagy paranoia kérdése mert ez az alapvető jogom, amiről nem mondok le. A döntésemet megmagyaráznom sem kell senkinek. - Aki azt akarja, hogy ne így tegyek, azt maximum "körberöhögöm" (idézőjelben). A zéró tolernacia meg azt jelenti, hogy az adatvédelmet "nem lehet kicsit megsérteni", vedd észre, hogy elvi kérdésekről van szó.
A bizalomhoz alapra van szükség. Feleslegesen nem adok feltétel nélküli bizalmat senkinek, akiről semmit nem tudok. Ez nem gyanakvás, hanem egy hatékony működés, a józan ész diktálja.
Az meg egy fatalista hozzáállás ha elfogadóan viszonyulsz a sorshoz, és hagyod hogy a dolgok megtörténjenek veled, úszol az árral. Bele is szólhatsz, ami a Te tulajdonodat, vagy adataidat illeti.
Analógia a valós világból:
A lakásod azért bezárod, ugye, és érdekel a magyarázat rá, ha valaki bement csak úgy, igaz?
Gondolom ha a hup-ot olvasod, akkor informatikában dolgozol. Ismerős lehet az, hogy jogosultsághoz vannak kötve az egyes adatelérések, műveletek, és a minimális jogosultság elve alapján vannak kiosztva a jogosultságok az egyes felhasználóknak. (Ha nem így lenne, akkor lehúzhatnánk a rolót.) Itt is ugyanez van. Megkérdőjelezed, szerinted ez is felesleges? Miben más ez amiről beszélünk?
Szóval nem kell nagy dolgokat gondolni emögé, a liberális bicikli sehogy nem kapcsolódik ide, és a paranoia sem. Ez egy egyszerű józan ész alapú viselkedés a mai világban.
"It's nothing personal, it's strictly business." :)