A politika olyan mértékig "szivárog le", amilyen mértékig azt te magadnak megengeded. A közmédia kitűnő példa, hiszen az m1 hiradójának konkrétan semmi befolyása nincsen az életkörülményeidre. Ha nem tetszik nem nézed.
Én sem nézem pl. az RTL hiradóját vagy a HVG, 444.hu stb. marhaságait és ha véletlenül mégis ránézek, mindenféle eszembe jut róla, csak a szégyenérzet nem. Szégyellje magát, aki csinálja. Sőt, van még rossz hírem egyéb is. Pénztáros Lőrincnek, Orbán Viktornak és az egész kormánynak a miniszterekkel, az egész parlamentnek az összes képviselőjével együtt is marginális a befolyása arra, hogy te milyen életkörülményeket, mennyire otthonos és mennyire kényelmes világot teremtesz magadnak a saját környezetedben. Ez idehaza éppúgy igaz, mint akárhol, ahova menekülsz az ellenzéki narratíva áldozataként.
Az az ellenzéki narratíva lényege, hogy ne érezd jól magadat ebben az országban, érezd áldozatnak magadat, akinek nem lehet otthonos és nem lehet kényelmes ebben az országban, mert ezzel lehet a választó igényét a változásra megalapozni. Ezt a horgot benyelted barátom, gyomorig. Mentségedre szóljon, nem vagy egyedül.
Az jut még ezzel kapcsolatosan az eszembe, hogy a minap volt szerencsém egy Para Kovács Imre és egy Tóth AW nevű celebritás hangos maszturbálását végighallgatni a Klubrádióban arról, hogy vajon 800 vagy 1800 embert kell-e kirúgni majd a közigazgatásból, ha egyszer neked "otthonosabb" rezsim keletkezik az országban. A jó hírem az, hogy akárkit is juttattok hatalomba, akárhány embert rúgtok ki, akármilyen "demokráciát" teremtetek, megszüntethetitek a hittanoktatást, kivitelezhetitek az ateista világnézet általánosítását, átalakíthatjátok az m1-et magyar CNN-né, a kedvetekre szabhatjátok "otthonosra" az iskolarendszert, hogy "kényelmes" is legyen, mi maradunk. Volt már, akkor se mentünk el innen sehova.
Te mehetsz, mi nem. A "ti" és a "mi" választóvonala itt húzódik, valahol tömören ez az ellenzéki és kormánypárti narratíva közötti lényeges különbség.