Azzal otthont tud cserélni, hogy megtanulja, mindig van mégszarabb (kivételek vannak). Hazát váltani már bonyolultabb, ha most van neki ilyen.
Egyébként meg egy ország kulturális tradíciói, normái és többségi menedzsmentje nem kell okvetlenül egybeessen az egyén személyes ízlésével. Ha ebben konfliktus van, akkor arra általában nem orvosság a költözésre irányuló javaslat (nyilván az ilyen javaslatot arroganciaként éli meg a deviáns szerencsétlen) de a költözés maga sem. A probléma itt szerintem a kizárólagosságra törekvés, mert a beilleszkedés a nem tetsző normákba valamilyen mantra elfogadására alapozva elképzelhetetlen neki.
Pedig az ilyesmivel a demokratikusan szervezett társadalomban szembe kell tudni nézni. Nem mindig mi győzünk a demokráciában, csak akkor, ha a mi szívünknek kedvesnél a többség nem talál jobb alternatívát. Ha ilyenkor az ellenzék mindig költözni akarna akkor a demokraták állandóan cserélnék a republikánusokat in exile (vagy vice versa).