Nem szükséges elszégyellni magad, de azt érteni kell, hogy mert beállítottál magadnak ilyen nagy szakszavakat, meg rövidítéseket, attól nem leszel különb, meg speciális. Otthoni gépre overkillnek érzem én is a RAID-et, meg ZFS-t. Ahogy a kolléga írja, ha csak alap felhasználás, és mentésnek is mindig kell lennie, így is, úgy is, akkor nem sokat ad hozzá, csak betesz egy csomó köztes réteges komplexitást. Szervernél, NAS-nál még oké is lenne, egy laptopon nem sok értelme van.
Az LVM viszont lehet hasznos, ha valaki kötetet akar átméretezni, bár ez is elméleti, a gépeimet a háttértárat egyszer particionálom meg, mikor új, utána soha többet nem nyúlok hozzá, 10 év múlva se. Sose fogytam még ki helyből. Adatvesztésem sem volt, legalábbis nagyon kevés, elszigetelt 1-2 fájl, amit meggondolatlanul töröltem, vagy hibából írtam felül, és nem szerepeltek a legutolsó backup-ban. Ezt leszámítva 1992-re visszamenően minden adatom megvan még, a legelső DOS-os PC-imről is, ilyen eredetileg floppy-kra mentett, majd CD-re, majd külső HDD-re backupolt cuccok. Nyilván olyan programokat, telepítőket, stb. nem tartottam meg, amik elavultak, nem hasznosak, vagy a netről bármikor le lehet most is tölteni, itt a felhasználói adatokról van szó. Levelek, régen írt programok, ma már beszerezhetetlen szoftverek és zenék (pl. eredeti keverésű CD-k, amiket már csak remasterelt, szétqrt minőségben lehet elérni stream szolgáltatásokon), e-könyvek, stb..
Extra bonyolítás nálam is van sajnos, sedutil NVMe Opal titkosítás. A SATA SSD-ket ebből a szempontból jobban szerettem, mert azokat lehet BIOS/UEFI ATA jelszóval titkosítani, ami a rendszer számára teljesen transzparens volt, és semmi szart nem kellett telepíteni meg mókolni hozzá. Még a HDD-ken használt LUKS LVM is jobb volt, de ez van, ezt kell szeretni.