konkrét személytől függetlenül fel lehet ismerni a hupos társaság egy részénél, hogy valószínűleg nyugdíjas vagy nyugdíj közeli, szovjet nosztalgiát képzelő, szakmailag nem feltételen toppon lévő, de valami legacy függés miatt elevickélő területen unaztkoznak. Szal vannak emberek, akik a mai napig egy burokban élnek, ahol még mindig a szovjet munkamorál és életstílus megy. A modern világból sem a szakmai, sem a gazdasági fejlődés nem jutott el hozzájuk és igazából igényük sincsen rá. Plusz motívum szokott lenni, hogy a skanzen buborék fenntartását bármi áron követelik, kerüljön bármibe is az a fiatalabbaknak, az már nem az ő problémájuk.
És most ezzen tényleg nem sértegetni akarom locsemegét. Azt hiszem 5-10 nicket fel lehetne sorolni, akiknél megállt az idő valamikor a 80as években. Számomra az a durva, hogy az információs technológia minden nyomulása ellenére még mindig sikerül megmaradni a buborékban. Boldogok a tudatlanok.